Egy héttel később Steve és Gabi kapcsolata virágzott. Minden percet kihasználtak, amikor együtt lehettek. Egymás karjaiban aludtak el, randizni jártak és ha a helyzet alkalmas volt forró, vad szeretkezésben volt részük.
Reggel Gabi volt az első aki felébredt. A kapitány karjaiból alig bírt kiszabadulni, de képtelen volt lehunyni vissza a szemeit így inkább felkelt.
-Úristen!-kapott a mellkasához ahogy meglátta a nappaliban a vendégüket.-Mr. Craig? Maga...hogy jutott be?
-Az ajtón.-biccentett irányába. De Gabi nagyon is jól tudta hogy az az ajtó zárva van, minden alkalommal.
-Miben segíthetek?-sétált felé.
-Kiszolgáltam magam ha nem baj.-mutatta fel a bögre kávét a kezében.-Jól van Mrs. Rogers?
-Miért jött Mr. Craig? A férjem nemsokára felkel amint észreveszi hogy nem vagyok mellette. És nagyon is jól tudja hogy akkor magát itt helyben megöli.
-Maga miért nem akar megölni engem? Hisz majdnem a halálát okoztam.
-A halálomat is okozta...csak feléledtem.
-Hallottam hogy befogadtak egy Hydra kísérleti alanyt.
-Ő nem rossz ember.
-Egyikük se volt az. Mind ártatlanul került a kísérletek közé.
-Mr. Craig nekem is fogy a türelmem.
-Megkérdezte Mr. Barnest hogy nem e találkozott az édesanyjával?
-Az anyám halott.
-Lehet maga ezzel próbálja meglelni a lelki békéjét de nagyon is jól tudja, hogy nem hazudok.
-Nem, nem tudom hogy hazudik e. Az én emlékembe nem létezik olyan pillanat mikor nekem anyám lett volna. Nem volt ott a születésnapomon, nem volt ott mikor iskolás lettem, nem volt ott mikor elballagtam, vagy mikor hivatalosan is ügynök lettem, nem ismeri a férfit akit szeretek, nem volt ott az esküvőmön, és nem volt itt mint támogatás a fájdalmas napjaimon. Egy anya...jelen van az életében a gyerekeinek ő nincs.
-Mert talán ő se tudja hogy maga él.
-Mr. Craig nem tudom honnan szerzi az információkat de ha kérhetem inkább hagyja abba. Én nem fogok ártani magának amíg maga se árt nekem vagy a családomnak.
-Mivel ártanék? Hisz ezek csak információk?
-Maga azt várja hogy most az anyám után nyomozzak. De ha meg is találom, mire megyek vele? Öleljem át és kérjem hogy legyen az anyám miután elhagyott? Vagy maga szerint én majd megtudom neki bocsájtani azt hogy ennyi ideig nem is foglalkozott velem?
-Gabriella...
-Nem akarom az így is sokszor zűrös életem még nagyobb szakadékba rántani. Szeretem az életem, szeretem azt akikkel körül vagyok véve. Van egy csodálatos férjem aki bebizonyítja hogy még ha nem is volt példakép az életembe úgy vagyok tökéletes ahogy vagyok és úgy szeret. Családot akarok vele. Ezek az én életcéljaim és nem egy nyom nélküli kutatás ami vagy sikeres lesz vagy sem.
-Rogers kapitány tényleg megváltoztatta magát.
-Amiért hálás vagyok.
-Ezt azért itt hagyom. Végül is, mondhatjuk bizonyítéknak...nem de?-rakott az asztalra egy medált.-Viszlát Gabriella.-sétált a kijárat irányába. Gabi csak nézte az asztalon lévő kis apró ékszert ami régen mélyen az emlékeibe ért. Az édesanya nyakába lógott mindig. A kezébe vette ahogy az érzelmei egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordultak.
-Jó reggelt.-hallotta meg a kapitány hangját így azonnal a medált a zsebébe rejtette és a könnycseppet ami az arcán készült legördülni letörölte.-Hogy az istenbe tudsz mindig kiszökni a karjaimból?-ölelte át őt hátulról ahogy egy csókot nyomott a nyakhajlatába.
-Nem tartasz túl erősen.-ültetett egy mosolyt az arcára.
-Régóta fent vagy?-helyezte a fejét a vállára.
-Nem. Épp reggelit akartam nektek csinálni.-fordult szembe vele, majd a konyha felé igyekezett mikor Steve megállította.
-Hé. Miért tükröződik a szemed? Sírtál?
-Mi?
-Gabi, mi a baj? Látom hogy a szemeid pirosak.
-Semmi.-simogatta meg az arcát ahogy tovább akart menni de Steve nem engedte.
-Gabi...
-Tényleg semmi. Csak...egy kis hülyeség.
-Mi lenne az a hülyeség?
-Csak...mutattak a tévébe egy apró kis jegesmedvét aki édesen játszott a jégen. Annyira...édes volt.
-És ezért sírsz?
-Akarok egy jegesmedvét.-egy könnycsepp gördült le az arcán. Valójában ez a medál sok mindent megváltoztatott hirtelen benne. Még ha nehezen is tudna megbocsájtani az édesanyjának egyszer átölelné.
-Hogy mit?!
-Egy jegesmedvét.-mondta apró nevetéssel ahogy a férje arcát figyelte.
-Biztos jól vagy?-erre Gabi szorosan bújt Stevehez.-Gabi...
-Érd el hogy minél előbb terhes legyek...hogy ezek a bolond gondolatok kimásszanak a fejemből.
-Még mindig a jegesmedvénél tartunk?-simogatta a hátát.
-Még mindig.-nevetett.
-Megnézem mit tehetek az ügy érdekében, de ne sírj.-nyomott egy csókot a homlokára.-Azt hittem baj van.
-Ez elég nagy baj.
-Jó, nem vitatkozom.-nevetett.-Csinálunk akkor valami reggelit?-biccentett a konyha irányába. Gabi bólintott.-Rendben, akkor menjünk.
-Szeretlek Steve.
-Én is szeretlek te őrült jegesmedve imádó.
