-Gabi nem vacsorázik?-kérdezte Wanda.
-Majd viszek fel neki vacsorát.-mondta Steve ahogy ő se tudott egy falatot se enni. Csak tologatta az ételt a tányéron. Ez a csúnya veszekedés picit sem segített az eddig is nehéz helyzetükön.
-Steve még mindig úgy gondolod nekem itt kell veletek laknom?-kérdezte Bucky.
-Így gondolom.-nyugtatta meg őt. Pár perc múlva az emeletről Gabi sétált le.
-Jaj Gabi, gyere vacsorázni! A kedvedced is elkészítettem.-de Gabi mint aki meg se hallotta.-Gabi?-lepődött meg Wanda hogy semmilyen reakciót nem látott nála.
-Kicsim?-követte Steve a tekintetével. Továbbra se reagált. A kapitány megrémült, így azonnal felállt és megállította őt.-Hé! Mit csinálsz?-fogta le a kezét. Gabi szemei a kezére tévedtek amiről gyengéden fejtette le a kapitány kezét.
-Ne érj hozzám.-mondta de a hangja rengeteg fájdalmat sugallt.
-Gabi...
-Nem akarom hogy hozzám érj.
-Gabi beszéljük meg.
-Megbeszéltük.-a szemei könnyekbe úsztak.-Itt én vagyok az aki hibás mindenért. Csak azt nem tudom hogy miért vettél el feleségül.-fordult el a kapitánytól ahogy a kabátjáért nyúlt és beszállt a liftbe.
-Ez....ez meg mi volt?-kérdezte Tony. Steve nem válaszolt, a lépcsőn futott utána hisz jelen pillanatban a legrosszabb gondolatok köröztek a fejében. Távolból követte őt de már a testtartása azt sugallta, fájdalmak gyötrik. A tengerpartra ment ahogy egy ideig messziről nézte majd a következő pillanatban már a kabátja a homokban hevert. Stevebe pedig a vér is megfagyott amint meglátta hogy a víz felé megy.
-Ne...ne ne ne!-futott utána mikor már mellkasig Gabi a vízben volt. Épp egy nagy levegőt vett, készen állt hogy elmerüljön mikor Steve elkapta őt hátulról.
-Engedj el!-kiabálta.
-Nem engedlek!-húzta őt a partra.
-Azt mondtam engedj!-üvöltötte.
-Ne csináld!-kiabált Steve is. Mikor pedig úgy érezte biztonságos távolságba kihúzta elengedte és szembe fordította magával.-Nem veszíthetlek el téged is Gabi! Nekem rajtad kívül nincs senkim, nem érted?!
-Annyiszor el tudtál már engedni, most mi a francért nem?! Utállak! Engedj el!-kiabálta továbbra is.
-Mert ha téged is elveszítelek, én se leszek képes tovább élni!-Gabiba pedig ez fájdalmat idézett elő. A gondolat hogy ez a férfi...aki mindig mást helyez maga elé, aki mindig mások boldogságáért küzd, aki annyi szeretet ad nem létezne többé szörnyű hellyé tenné a világot.-Szükségem van rád...-a kapitány szemei könnyekben úsztak.-Nekem is fáj...borzasztóan. Annyira akartam már egy kisbabát az életünkbe és...-elcsuklott a hangja.-Elrontottam...miattam vesztetted el őt. Miattam nem lehetsz anyuka...miattam...-Gabi átölelte őt.-Sajnálom...
-Ne marcangold magad...
-A gyönyörű kisbabánk...-temette az arcát a nyakhajlatába. Percekig voltak egymás karjaiba. Azt gondolná ezek után az ember hogy végre minden a kerékvágásba lendül de nem. Hetek múlva Steve továbbra is távolságtartó volt, Gabi pedig a szobában élte mindennapjait. Steve azóta a nap óta a vendégszobában aludt. Gabiban pedig ez még nagyobb fájdalmat okozott hogy minden este egyedül kell elaludnia. A házasságuk egyik pillanatról a másikra csúszott le a lejtőn. A kérdés már csak az volt...újra odajutnak mint ezelőtt? Egy újabb válás?
-Kip-kop!-dugta be a fejét Tony az ajtón.-Bejöhetek?
-Persze.-mosolyodott el hogy meglátta Tonyt.
-Minden rendben?
-Erős túlzás a rendben, de...
-Akkor úgy kérdezem...jól vagy?-ült le vele szembe. Akkor látta meg előtte a papírokat.
-Jól...-remegtek meg az ajkai.-Nem...-rázta meg a fejét ahogy az arcát a kezei közé temette.-Nem vagyok jól...
-Gyere ide.-ölelte meg őt.-Fogalmam sincs mekkora fájdalmon mentek keresztül...de nem helyes hogy ezt egyedül próbáljátok meg feldolgozni. Együtt kellene egymást segítenetek. Tudom, hogy őt senki se hozhatja vissza az életetekbe de...Gabi ez nem azt jelenti hogy nem lehetne újra megpróbálnotok. Eltelt már pár hét és...én biztos azon lennék hogy újra ez a boldogság az életembe csöppenjen.
-Mire akarsz célozni?-törölte ki a könnyeket a szeméből.
-Béküljetek ki, bújjatok össze, legyetek együtt...ha pedig úgy érzitek készen álltok újra egy csöppségre...ne hezitáljatok.
-Steve távolságtartó...
-Mégis minden mozdulatod figyeli.
-De nem alszik velem. Nem ölel meg. Nem csókol meg. Nem mondja hogy szeret...egyáltalán nem mond semmit.-hadarta el.
-Akkor haditerv kell hogy kibéküljetek.
-Haditerv?
-Tudom hogy ez nehéz lesz neked de el kell hinned hogy nem ő volt a hibás...
-Buckyra célzol...?
-Nem rossz kölyök ő...vagyis öregember mint a kapitány.-Gabi elmosolyodott.-Neki se könnyű, ahogy neked vagy Stevenek se. De biztos vagyok benne a kapitánynak jól esne ha...érted.
-Nehéz lenne Stevenek idejönnie...?
-Szerintem fél.
-Fél? Steve nem az a fajta.
-Fél mi lesz ha te is kicsúszol a karjaiból. Úgyhogy inkább távolságot tart így védve téged. De tudom hogy neki is nehéz. Biztos vagyok benne hogy most bármit megadna ha a karjaiban lennél.
