-Na? Segít?-fogadta Clay az ajtóban Gabit aki lassan visszatért a búvóhelyükre.
-Nem!-ült le reményvesztve a székre.
-Nem?!-akadt ki.-De hisz a férjed!
-Csak a vőlegényem volt...mára már senki olyan...!
-Gabriella!
-Megpróbáltam...!-mosolyodott el.-Ő már boldog, próbáljunk mi is azon lenni hogy tovább tudjunk lépni...! Rendben?
-Meddig akarsz hazudni magadnak?
-Nem tudom mire gondolsz!-piszkálta a poharat maga előtt.
-Szereted őt, hiába hazudsz magadnak, hiába hazudod azt hogy az érzéseid elmúltak az a férfi...soha se lesz idegen számodra!
-Az a férfi már mást szeret...! Találkozott egy lánnyal...aki a boldogságot meg fogja tudni neki adni!-mondta ahogy a torkába a gombóc ült.
-Nem jelenti azt hogy szereti is!-próbálta nyugtatni.
-Remélem igen! Mert Steve igazán megérdemli ezt...! Egy boldog életet...!
-Melletted! Nem más mellett!
-Clay kérlek...! Mi a múlt vagyunk!
-Chloeval hányszor mentünk ezen végig amin ti...most meg nézd meg...! Minden ellenére, hogy van egy gyönyörű kisbabánk ő egyedül van...! Mégis tudom hogy történhet bármi ő várni fog rám...!
-Mire akarsz kilyukadni?
-Lehet ő is pont rád vár!
-Clay ez...nálunk teljesen más!
-Miért? Még ha te nem is vagy terhes, de akartatok babát! Terveitek voltak, miért lenne más?
-Mert mi túlságosan különbözünk!
-Nálatok aranyosabb párt még nem láttam pedig hidd el ha Chloe ezt hallaná szörnyen mérges lenne, de ez az igazság!
-Az igazság az hogy elüldöztem őt az életemből és végre először az életbe hallgatott rám! Továbblépett és éli az életét!
-De akkor hogy jutunk be a S.H.I.E.L.D-hez?
-Majd én bemegyek!
-Gabi!
-Csak csináljunk valamerre egy kisebb zűrzavart hogy ne legyenek ott annyian! A többit intézem!
-De...!
-Nem vesztegethetjük az időnket! Ha Mr. Craignek baja esik onnantól sehogyse tisztázzuk magunkat!
-Még mindig kétlem hogy segíteni fog!
-Ha élni akar, fog! Egy egyszerű vallomás kell hogy ezt ők tervelték ki és nekünk semmihez semmi közünk!
-Azt hogy magyarázza ki hogy mi mindvégig üldöztünk embereket?
-A munkánkat végeztük, elvégre ügynökök vagyunk és ez a feladatunk! Harcolni a rosszak ellen!
-Csak pont hogy most mi volunk a rosszak!
-Tisztázzuk magunkat ne aggódj rendben?
-Nem akarod hogy beszéljek inkább Stevevel?
-Nem!-ellenkezett azonnal.-Jobb ha őt...kihagyjuk az életünkből!
Steve virággal a kezében állt az ajtó előtt. Ideges volt, mégis bekopogott.
-Szia...!-köszönt megbánó arccal.
-Mit keresel itt?-kérdezte kissé idegesen.
-Celine ne haragudj!
-Otthagytál! Faképnél hagytál!
-Sajnálom! Őszintén sajnálom!-nyújtotta felé a virágot.
-Mi volt fontosabb nálam, nálunk?
-Én...-nem mondhatta el neki az igazat.-...egy barátomnak sürgősen szüksége volt rám!
-Egy barátnak? Mindig így fogsz faképnél hagyni akárhányszor egy ,,barát" ír neked?
-Tényleg sajnálom!-Celine egy kisebb gondolkodás után vette át tőle a csokrot.
-Szép csokor...!-jegyezte meg ahogy megszagulta. Steve pedig tudta egy valamivel tudja bizonyítani hogy próbál vele komolyabb útra térni.
-Itt maradhatok...?-kérdezte.
-Itt...akarsz aludni?
-Azt hittem ezt akartad!
-Ezt akartam!-mosolyodott el, ahogy megölelte a kapitányt.
-Akkor...bemehetek?-biccentett a bejárat felé a fejével.
-Gyere!-zárta be maguk mögött az ajtót.
Másnap
-Hova rohan mindenki?-kérdezte Steve az egyik ügynököt ahogy belépett a S.H.I.E.L.D épületbe.
-Robbantás volt a város külső területén!-válaszolta az ügynök ahogy már futott is a csapat után.
-Robbantás...?-értetlenkedett.
Az épület szintjei lassacskán űrültek ki. Egy-két ügynök mászkált papírokkal a kezében vagy épp a gépet nyomkodta.
-Gabi! Mi a helyzet?-hallotta a fülesen Luke hangját.
-Ügyesek voltatok, az épület lassan tiszta! Megpróbálok bejutni és feltörni a rendszert az információkért!
-Vigyázz magadra!
-Vigyázok!-lopakodva indult az egyik terembe ahol remélhetőleg már senki sem tartózkodott. Az ajtót maga mögött zárva, az ablak rolót leengedve vett egy mélyebb levegőt. Megkönnyebbült. De hirtelen egy kéz ért a csuklójához és ő azonnal fegyvert szegezett a személy fejéhez.-Mi a...?! Úristen Steve! Normális vagy?
-Te mit csinálsz?-kérdezte Steve kissé ideges tekintettel.
-Amit tőled kértem, csak te beleszartál a segítségkérésembe!
-Menj el innen!
-Nem megyek!
-Menj el!
-Menj te a francba! Visszaakarom kapni az életem!
-Bajba fogsz kerülni!
-Mit érdekel ez téged? Menj vissza a barátnődhöz!
-Visszamennék ha te nem okoznál galibát!
-Nem okozok galibát ha nem zavarsz be a terveimbe! Menj nyugodtan a barátnődhöz!
-Mit érdekel téged mikor megyek a barátnőmhöz? Féltékeny vagy?
-Én?! Ugyan!-nevetett.-Azt csinálsz amit akarsz!
-Látom az arcod! Te féltékeny vagy!
-Nem érdekelsz már! Elfelejtettelek!
-Igen? Elfelejtettél?
-El! Végleg!
-Erősen kétlem!-húzta magához ahogy az ajkaira tapadt.
