-Ne nézz így kicsim kérlek. Tudom hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont hogy elmenjek de...túl kell esnem ezen hogy tudjam nem eshet egyikőtöknek se baja.
-De mi van ha már nem is emlékeznek rám? Ha már elfelejtették ezt az egészet? Nem tudnánk hagyni és remélni nem lesz baj?-kérdezte pánikolva.
-Gabi, nem kockáztathatok. Várandós vagy és nemsokára világra hozod a gyermekünk.
-És ha Liam soha se fog tudni találkozni veled?
-Miért ne tudna?
-Mert bajod esik te idióta.-kezdett ideges lenni.
-Kicsim, ne idegesítsd fel magad.-szólt rá Steve.
-Hogy ne idegesítsem? Lehet özvegy leszek és egyedülálló anyuka!-kiabálta.
-Tudtad hogy erre készülünk nem? Mindvégig ez volt a terv. Nem titkoltuk. Most mégis úgy teszel mintha a legnagyobb árulást követtük volna el ellened.
-Tudtam! De így hogy ennyire közel vagyok ahhoz hogy világra hozzam Liamat megijeszt a gondolat hogy egyedül kell mindenen végigmennem.
-Nem kell egyedül. Mire szülsz visszatérek.
-De nekem nem csak akkor kellesz nem érted?!
-Gabriella elég!-emelte meg a hangját mire Gabi szemei kikerekedtek. Steve soha se emelte meg rá így a hangját.-Gabi sajnálom.-kért azonnal elnézést ahogy rájött mennyire megrémisztette őt.
-Menj. Nem érdekelsz.-hagyta el a szobát Gabi.
-A francba.
___________________________________________
-Valaki látta Gabit?
-Történt valami?-kérdezte Tony.
-Összevesztünk.
-A holnapi küldetés?-faggatózott.
-Tudott a tervről nem? Nem a halálba készülök. Ott lesz Lydia is aki majd segít. Miért hiszi azt hogy elhagyom?
-Mert az apja is ugyanezt tette.-válaszolta Lydia.-Minden fontos pillanatról lemaradt.
-Én nem fogok lemaradni.
-Ő is ezt mondta.
-Lydia te mondtad hogy nincs más lehetőség!-kezdett ideges lenni Steve.
-Tudom. Ez az átka ha egy Hydra mozgalmas ember ellen állsz ki. Amíg le nem vadásznak...nem hagynak békén.
-Akkor mégis hogy várjátok hogy ne menjek el és állítsam meg ezt a mozgalmat ha végig a feleségem és a gyermekem élete van veszélyben?
-Nem azt mondom hogy ne védd őket. Te vagy a családfő természetesen ez a te dolgod. De meg kell értened a lányom félelmét is. Egyszer már elvesztette a gyermeketeket. Nem akarja újra ezt átélni ahogy azt sem hogy egyedül maradjon Liammal. Tudjuk jól mindannyian hogy Gabi erős, határozott. Ha egyedül lenne is égen, földön, vizen mindent túl élne. Mert egy harcos. De...most mint a feleséged és mint egy anyuka beszélt nem egy harcosként.
-Ha hagyom bajuk esik, ha megyek...istenem most komolyan mit tegyek?
-Előbb beszélj vele. Add tudtára hogy nem lesz baj.
-Ezzel lehet nagyobb hibát követ el.-szólt közbe Tony.-Mi van ha mégis baj történik? És azt ígérte nem lesz baj?
-Hol van Gabi? Le tudod nyomozni nekem?-nézett Tonyra.
-A telefonja ha nála van, igen.
-Kérlek nézd meg. Beszélnem kell vele.-Tony pillanatokon belül lenyomozta a készüléket és Stevenek nem is volt meglepetés Gabi merre bújkál.-Mindig ide jössz...-mondta ahogy hozzásétált.
-Hogy a francba találsz meg mindig?-törölte ki a könnyeit gyorsan. Steve elétérdelt és gyengéden kezdte ő megszabadítani az arcát a könnyektől.-Tudod hogy mindig megtalállak. Nem hagylak kicsúszni a kezemből mégegyszer.
-Nem kicsúszok...de most elengednek a kezeid amibe kapaszkodok nap mint nap és...
-Nem fogok eltűnni úgy mint az édesapád. Erre megesküszöm neked. Tudom hogy félsz. Hazudnék ha azt mondanám én nem félek. De...ha tudnád mekkora vágy van bennem hogy győzzek...hogy hazajöjjek hozzád és azt mondjam ,,többet nem kell félned kicsim, minden rendben van".
-És ha nem lesz rendben?
-Mindig bíztál bennem, csukott szemmel is nincs igazam?
-De...
-Akkor kérlek most ne csukd be a szemed. Nézz a szemeimbe és mond meg hogy tényleg úgy gondolod...nem bízhatsz bennem?
-Én magam öllek meg ha nem jössz vissza hozzám.-könnycsepp újra utat tört magának.-Vissza kell jönnöd még ha nem is miattam, Liam miatt. Mert neki szüksége lesz rád, nagyon.
-Miattatok jövök vissza. A csodás, gyönyörű feleségemért...és a mi pici fiúnk, Liam miatt. És ráadásul még vagy öt gyermeket tervezek veled...szerinted ezt csak úgy veszni hagyom? Biztos hogy nem.-viccelődött a végére.
-Öt gyerek?-nevetett már Gabi is.-Nincs az az isten hogy én mindet ott lent kipréseljem.
-Itt leszek...rendben? Észre se veszed és itt leszek.-Gabi bólintott.-Most már csókolj meg, egésznap egy csókot se adtál nekem.
-Te idióta.-csókolta meg a kapitányt.
-Szeretlek Gabi. Nagyon szeretlek.
-Én is téged Steve. És Liam is.
-Azt mondta?-simogatta meg a pocakját.
-Azt.
-Mi is nagyon szeretünk téged...Liam.
