I Belong To You

38. Beleszerettél?

-Steve! Szia! Meglepődtem a hívásodon!-sétált a kapitány mellé Celine aki igazán elegáns ruhát viselt.
-Nagyon...szép vagy ma!-jegyezte meg.
-Próbáltam olyan ruhát keresni ami gondoltam tetszene neked is!-mosolygott zavarában.
-Jól sikerült!-mosolygott rá a kapitány.-Bemehetünk?
-Persze!-nyitott előtte Steve ajtót. A megrendelt étel pedig hamar eléjük került.-Tehát...hogyhogy eszedbe jutottam?-kérdezte Celine ahogy a kezével a fejét támasztotta.
-Hibát követtem el hogy felhívtalak?
-Jaj nem, de...múltkor is annyira rideg voltál, az első randinkon se voltál lelkes most meg annyira más vagy!
-Talán rájöttem hogy tovább kell lépnem!-piszkálta az ételt a tányérján.
-Miért? Rájöttél hogy Gabriella is ezt szeretné?
-Gabriellának teljesen más tervei lettek...!
-Hogy?-értetlenkedett Celine.
-Vagyis arra célzok, hogy Gabriella biztos nem akarná hogy egyedül...legyek!
-És akkor pontosan mik a terveid a jövőre nézve?
-Jobban megismerni téged, a többit a sorsra bízom!
-És ha mondjuk utána a sors azt szeretné hogy a férjem legyél?
-Akkor a férjed leszek!-ahogy ezt kimondta a hangja se remegett meg. Miért? Mert talán Gabriella mindent megölt benne.

Három hónappal később:
-Mi történt?-kérdezte Steve ahogy a felszerelésében követte Mariat.
-Mr. Craignek nyoma veszett!
-Mr. Craignek?-lepődött meg Steve.
-Éjszaka valaki betört a lakásában, dulakodtak és elvitte magával!
-Mi köze lenne bárkinek Mr. Craighez?
-Sok ellensége van...a kérdés kinek volt célja vele!
-Miért jöttünk a lakásához?
-Nem találtunk nyomokat! Nagyon profi az illető, mindent eltakarított! Hátha szerencsésebb leszel és te találsz valamit!
-Nem akarlak megbántani de nagyon nem jókor hívtál!
-Nem jókor? Mióta nem érsz rá ilyenekre?-léptek be az ajtón.
-Celinnel moziba akarunk menni és nem akarom, hogy keresztbe lődd a terveink!
-Mikor kezdtetek ti ennyire jóba lenni?-lepődött meg Maria.
-Egy ideje...!
-Azóta vagy fura amióta az elrablóidtól visszatértél!
-Megviselt egy picit...ennyi...! Dolgozzunk, nehogy elkéssek!

2 órával később:
-Ne haragudj, sokat vártál rám?-sétált Celinehez.
-Nem, dehogy! Hiányoztál!-csókolta meg a kapitányt ahogy utána azonnal átölelte.
-Jó napod volt?-kérdezte.
-Remek, sok munka de vártam a randinkat! És neked?
-Fárasztó munka, de jó hogy végre picit kikapcsolódhatok veled!
-Mit szólsz ha inkább kihagyjuk a mozit és mondjuk felmegyünk hozzám?
-A lakásodra?-lepődött meg.
-Igen!-mondta zavarában.-Még soha se aludtunk egymásnál, nem gondolod hogy egyszer elkezdhetnénk ezt?
-Azt hittem filmezni szeretnél!
-Veled szeretnék lenni!-hajolt hozzá közelebb.-Téged akarlak Steve!
-Celine biztos hogy ennyire...sietnünk kellene?
-Steve három hónapja vagyunk együtt! Egy csomó randin voltunk ahol jól éreztük magunkat! Most mi tart vissza?-mielőtt válaszolhatott volna a telefonja zúgására lett figyelmes.-Ki az?-Steve meredten nézett a készülékre.-Steve!-egy üzenet volt. Egy üzenet ami felforgatott benne mindent.

-Mennem kell!-hagyta faképnél Celinet.
-Steve! Steve!-kiabált utána de Steve nem állt meg. A motorra ülve vette kézbe a telefont.

Valójában nem tudta volna megmagyarázni, minden ellenére miért hagyott hátra mindent és rohant hozzá már a legelső üzenetnél. De a szíve minden alkalommal győzött, az esze ellen. Ahogy ígérte öt percen belül a helyszínre ért. Egy lakatlan épület volt vagyis nem teljesen de elég elhagyatott volt. Folyamatosan térképezte a helyszínt a szemével. Megtalálva az ajtót kopogott be és amikor kinyílt az ajtó találkozott azzal a szempárral ami az egész világot jelentette számára.
-Eljöttél...!-jegyezte meg remegő ajkakkal.
-Azt mondtad szükséged van rám!-Gabi gondolkodás nélkül bújt a kapitányhoz aki egy apró hezitálás után ölelte őt át ahogy a fejére egy gyengéd csókot nyomott.
-Azt hiszem megbolondulok...!-mondta a mellkasába temetve az arcát.
-Menjünk be! Nehogy bajba kerülj!-mondta ahogy besétáltak a lakásba. Gabi csak a falhoz támaszkodott, míg Steve bezárta az ajtót.-Mi a baj? Történt valami?
-Mr. Craig...!
-Mr. Craig? Úristen...ugye nem nektek van közötök hozzá?
-Nem! Dehogy!
-Akkor?
-Az a rohadék elvitte Mr. Craiget így a tervünknek lőttek!
-Miről beszélsz?
-Mr. Craig volt az aki régen minket a küldetésre küldött, ő is benne volt az eltűntetésünkbe! Most pedig tehetetlenek vagyunk!
-Állj, egy pillanat! Te most miről beszélsz?
-Ha megölik Mr. Craiget soha se leszek képes bizonyítani az ártatlanságunk!
-Pillanat Gabi! Mr. Craig miatt van ez az egész?
-Részben! Kenőpénzt fogadott el azoktól a rohadékoktól, most pedig ők megtudták hogy élünk és ezért meg akarják ölni Mr. Craiget!
-Várj, honnan tudták meg hogy éltek?
-Clay...Clay felesége Chloe megszült és Clay képtelen volt távol maradni a kórház területéről ott pedig valami rendőr felismerte!
-Veszélybe vagytok?-kezdett ideges lenni.
-Segítened kell, el kell kapnom azt a férfit! Ha megöli Mr. Craiget soha többé nem kapom vissza az életem!
-Miben kell a segítségem?
-Törd fel a S.H.I.E.L.D rendszerét és szerezd meg nekem az infókat róla!-nyújtott át egy papírt.-Ez alapján el tudom őt kapni!
-Ezért rángattál ide...? Mert be kell törnöm a S.H.I.E.L.D rendszerébe?
-Te vagy az egyetlen aki segíteni tud!
-Én...én azt hittem végre észhez tértél! Végre engem választasz erre...!-hitetlenkedett.
-Észnél vagyok! De egyedül nem nyerhetek! Tíz hónapja Steve! Ennyi ideje bújkálok mindenki elől!
-Remekül csináltad eddig is...menni fog ezek után is!-nyúlt a kilincshez.
-Steve!-kapta el a kezét.
-Azt hittem...tényleg engem akarsz...te miattad hátrahagytam egy lányt aki végre nem azon van hogy a szemem láttára haljon meg! Akivel talán boldog lehetek!
-Te...beleszerettél...másba?-a szíve a torkában dobogott.
-Épp itt volt az ideje...hisz te mondtad lépjek tovább nem?-ment ki az ajtón.