-Különleges...-hallotta meg Lydia hangját Gabi a teraszon.
-Micsoda?-kérdezte de nem mintha nagyon érdekelte volna a válasz.
-A férjed.-ült le mellé.-Egy ilyen erős, határozott férfit mennyire az ujjad köré tudtál csavarni.-mosolyodott el.-Csak nézd meg.-fordult a fejével az ablak felé amin be lehetett látni az épületbe.-A férjed, a kapitány reggelit és kávét készít annak a nőnek akit szeret.
-Ezt hívják törődésnek.
-Igaz. Régóta...vagytok együtt?
-Nem elég rég.-sóhajtott ahogy hátradőlt.-Sok akadály de még több boldogság.
-Ő az igazi?
-Most pontosan miért is kellene ezeket megosztanom veled?-nézett az anyjára.
-Mert a lányom vagy és...érdekel milyen volt az életed.-válaszolta egyszerűen mégis őszintén.
-Az anyámként sokszor lett volna rád szükségem. Akkor tudnád hogy ő volt az első igazi férfi az életembe.
-Akkor ő az igazi.-dőlt ő is hátra mosollyal az arcán.-Már csak egy dolog kell a boldogságotokhoz igaz?
-Már félig úton voltunk vele...-Lydia Gabira nézett.
-Én a helyedbe csinálnék most is egy tesztet.-dőlt vissza mosollyal az arcán.
-Mi?
-Jól hallottad.-mosolygott a lányára.
-Te miről beszélsz?-nevetett.
-Te nem látod az előjeleket, de én igen. Pont ugyanúgy nézel ki mikor én megtudtam hogy téged várlak.
-Na jó, hagyd abba.-nézett messzire hitetlenkedve.
-Ha igazam lesz...csak ölelj meg rendben?-hagyta ott Gabit.
-Idióta vénasszony.-motyogta mikor Steve megjelent a teraszon.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.-mosolygott rá.
-Nézd mit csináltam neked.-tette elé a tányért.-Baconos muffin és amerikai palacsinta sok tejszinhabbal és eperrel ahogy szereted. És a kihagyhatatlan kávé hogy még szebb legyen a napod.-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Istenem, köszönöm már így is kí...-ledermedt.
-Gabi?
-E-egy pillanat.-ment be a házba.
-Gabi?!-ment utána Steve.
-Maradj kapitány.-szólt rá Lydia.
-Hogy?
-Nincs semmi baj.-nyugtatta meg.
-De...
-Mindjárt visszajön, ne aggódj.-Gabi idegesen ment a szobájukba ahogy a fürdőszoba szekrényt kezdte dúrni.
-Az nem lehet...-nyitotta ki egymás után a fiókokat.-Honnan az istenből tudja hogy....-találta meg a tesztet. A kezei remegni kezdtek.-De ha mégsincs igaza...istenem...-folyt egy könnycsepp le az arcán.-Ess túl rajta Gabi...akár egy sebtapasz letépés nem? Hisz csináltad már.-nyugtatta magát. De kit akart etetni? Az első alkalom egy csoda volt amire számítottak. De most? Mikor? Lehetséges lenne? Mégis szörnyen félt. Mi van ha mégsem azt látja amire annyira vágyik és csak összetör? Hagynia kellene?-Nem megy....
A csapat megreggelizett. Egyedül Steve nem tudott egy falatot se lenyelni mikor fogalma sem volt mi baja a feleségének.
-Felmegyek hozzá.-állt fel a kanapéról mikor meglátta Gabit az emelet felső fokán. Az arca piros volt, a szemei tükröződtek.-Ki-kicsim...-aggódott érte ahogy azonnal a lépcső aljához rohant hozzá. Gabi nem nézett Stevere csak az anyját figyelte. Nehéz lett volna kiolvasni a szemeiből mi is történt.-Kicsim. Mi történt? Hm?-ért az arcához Steve. Gabi gyengéden emelte le Steve kezeit az arcától mikor az anyja elé sétált. Lydia nehezebben vette a levegőt. Tévedett volna? Ezzel csak fájdalmat okozva a lányának újra? Mégis...Gabi gyengéden bújt hozzá ahogy remegő kezekkel szorított a ruhájára. Lydia pedig kifújva a bent tartott levegőt tudta. A lánya életébe újra csoda érkezik.
