-Köszönöm a reggelit!
-Igazán nincs mit!-válaszolta Steve ahogy kisétáltak az étteremből.
-Akkor...később találkozunk?
-Nincs...nincs kedved sétálni?-kérdezte Steve. Gabi egy kis hezitálás után bólintott. Ahogy egymás mellett sétáltak nem tudtak eleinte mit mondani. Végül Gabi szakította meg a csendet.
-Mióta vagytok együtt Sharonnal?
-Lassan hét hónapja...!
-A munka?-kérdezte egy apró mosollyal.
-Akkor találkoztam vele mikor te is a S.H.I.E.L.D-hez kerültél! Nemrég beismerte hogy már akkor érzelmei voltak irántam, csak én mást szerettem!
-Nem tud rólunk?
-Nem...Furyn kívül senki se tud!
-Gondolom a csapat se!-jegyezte meg mosolyogva.
-Nem!-rázta meg a fejét.-Nem beszéltem soha se rólad...nem akartam hogy bajod essen!
-Szerinted veszélybe lettem volna?
-Tudod mennyi ellenségünk volt...nem akartalak veszélynek soha se kitenni ezzel hogy velem vagy!
-És...komoly?-Steve nem értette a kérdést.-Ez Sharonnal köztetek!
-Azt hiszem igen! Nagyon kedves lány és...meglehet hogy ő az igazi!
-Létezik még olyan hogy igazi?
-Miért? Számodra Ryan nem az?
-Ryan...Ryan más!
-Miért? Miben? Mert nem tudja a kedvenc csokidat?
-Is!-nevetett.-Nem tudom...! Lehet a sok munka miatt nem tudom már így érezni!
-Merre voltál...?
-Mikor?
-Miután elváltunk? Hova lettél?
-Nem tudtam itt maradni!-erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Akkor azért nem találtalak!-motyogta az orra alatt Steve.
-Hogy?
-Semmi! Semmi...!
-Régen mennyit sétáltunk itt...akkor minden annyira másnak tűnt!
-Azt hittem csak én látom úgy hogy minden annyira...szürke most!
-Nem!-rázta meg a fejét.-Bár lehet azóta a látásod romlott, ki tudja!-nevetett.-Elég öreg vagy már, kapitány!
-De ehhez soha se voltam öreg!-kapta fel egy hirtelen mozdulattal a vállára Gabit, akinek újra élettel teli nevetés hagyta el az ajkait.
-Igazad van!-adott neki igazat.-Igazad, csak tegyél le!
-Fejjel lefele is annyira szürke minden?-kérdezte ahogy sétált a part irányába.
-Mondtam én hogy vaksi vagy! Tudtad hogy az óceán kék?-viccelődött vele Gabi. Steve így vigyázva le ne essen a válláról, csikizte meg az oldalát.-Ne csináld!-kiabálta ahogy azon volt minél hamarabb le tudjon mászni Steve válláról.
-Ne mocorogj már!-nevetett Steve.
-Lehet le fogom hányni a hátadat ha így folytatjuk!
-Régen is mindig ezt mondtad mégse hánytál le soha!-tartotta még mindig abba a pozícióba.
-Nemár Steve!
-Mikor fürödtél utoljára az óceánba?-kérdezte.
-Mi-miért érdekel ez?
-Válaszolj!
-Tegnap!-vágta rá.
-Őszintén!
-Ugye most nem arra gondolsz amire én gondolok, hogy gondolsz?
-Kicsit nem árt a frissülés!
-Steve nem!-de a kapitány nem hallgatott rá. Egy gyors mozdulattal rúgta le a lábáról a cipőt ahogy az óceán irányába sétált.-Nem! Steve!-kiabálta ahogy szorosan ölelte át fejjel lefele a hasát remélve nem engedi el. De Steve nem hallgatott rá és egy olyan gyors mozdulattal merültek el együtt az óceánba hogy Gabinak ideje nem volt nyertesen kikerülni a szituációban.-Úristen!-kapkodott levegőért ahogy a felszínre ért.-Ez marha hideg!
-Nem is rossz ugye?-ért a felszínre egy széles mosollyal.
-Te...te most meghalsz!-de tévedett. Be kellett látnia Steve még mindig erősebb nála. Egy határozott mozdulattal rántotta Gabit magához ahogy pár centire kerültek egymástól. Gabi pedig képtelen volt ellenkezni.-El-elengedsz?-kérdezte zavarában.
-Régen soha se kérted ezt...!
*
-Te nem vagy normális!-kiabálta ahogy felért a felszínre.
-Rég nem éreztem magam ennyire normálisnak!-nevetett Steve.
-Te megbolondultál!-nevette el magát Gabi.
-Meg!-húzta magához. Az ajkaikat csak pár centi választotta el.-Teljesen! Amióta ismerlek azóta a felhők felett járok!
-Tehát az hogy megbolondultál az én hibám!-karolta át a nyakát szorosan.
-Annyira gyönyörű vagy!
-Attól még bolond vagy!
-Inkább leszek bolond...de őrülten boldog...veled!
-Te tudod mit csinálsz!
-Miért? Mit csinálok?-mosolyodott el. Gabi nem válaszolt az ajkai után hajolt.
-Ígérd meg, hogy soha se engedsz el!
-Soha se engedlek el!-nézett mélyen a szemébe.
*
-Az...az régen volt! Most már...most már elengedhetsz!-mondta Gabi, Steve pedig lassan lefejtette róla a kezeit. Gabi így minél előbb a part felé sietett.
-De mi van ha még képtelen vagyok rá...?-nézte a távolodó alakot.
