Egy éjjel nappaliba ültek a pultnál ami az utcára nézett. Forró csokoládé gőzölgött előttük.
-Hogy kerülsz ide az isten háta mögé?-kérdezte Gabi.
-Szeretem a hóesést!-mosolygott rá.
-Otthon nem havazik?-nézte a bögréjét.
-De...! Havazik...! De nem olyan szépen mint itt!
-A csapat...jól van?
-Mindenki jól van, Luke, Clay, Max és Curtis majdnem mindennap nálunk töltik a szabadidejüket!
-Akkor...tényleg elértük, hogy ártatlanok legyünk...?
-Mr. Craiget azóta se találják...de igen...szabadok lettetek!
-Ennek örülök!-kúszott egy kisebb mosoly az arcára.
-Gabi...!
-A menyasszonyod...is jól van? Vagy már a feleséged?
-A feleségem...az első gyermekünket várja...!
-Apa...leszel?-nézett rá.
-Igen...!
-Gra-gratulálok!
-Gabi...!
-Ki kell mennem a mosdóba!-állt fel.-Elnézést! Hátul van a mosdó?-kérdezte a pultnál lévő dolgozót aki bólintott. Gabi amilyen gyorsan csak tudott kereste a kis bolt hátsó kijáratát. Az utcán a hidegbe toporogva intett le egy taxit aki kirakva az irányjelzőt parkolt le a szegély mellett. Nyitotta az ajtót mikor egy kéz nyúlt oda és azt becsapta.
-Komolyan újra ezt játszuk?-kérdezte Steve.
-Te mit csinálsz?-kiabált rá Gabi.
-Most jön a hölgy, vagy nem?-kérdezte a sofőr.
-Megyek!
-Nem megy!-vágott a szavába.
-Hagyjál békén!
-Kisasszony akkor beszáll? Nem érek rá egész este!
-Be!-nyitotta újra az ajtót de Steve keze azt újra becsukta.
-Nem megy! Itt van harminc dollár!-nyújtotta oda a sofőrnek.-Menjen!-több se kellett a sofőrnek, az továbbhajtott.
-Normális vagy?
-Miért menekülsz?
-Nem menekülök!
-Nem menekülsz!-nevetett.-Azért mentél el a hátsó ajtón igaz?
-Dolgom van!
-Milyen dolgod? Ne hazudj Gabi!
-Elmondanád mit akarsz tőlem?-ideges volt.
-Te is tudod mit akarok!
-Nem, rég nem tudom!
-Nem? Felvilágosítsalak?
-Nem kell!-indult el az ellentétes irányba.
-Téged akarlak!-kiabált utána.-Téged akarlak!
-Nem szégyenled magad?!-fordult vele szembe ahogy düh látszódott a szemeiben.-Azok után ezt mered nekem mondani hogy otthon a várandós feleséged téged vár?
-Tehát innen fúj a szél...!
-Nem fúj sehonnan!
-Miért szerettél ki belőlem?
-Miért ne tehetném meg?
-Miért szerettél ki?-Gabi nem válaszolt.-Mikor szerettél ki belőlem Gabi?-üvöltött már vele Steve is.
-Soha! Soha se szerettem ki belőled!-üvöltötte vissza.-A francba veled...!-indult újra az ellentétes irányba mikor Steve kezei megakadályozták.
-Hova mész?
-El!
-Hova mész?-kérdezte újra.
-Engedj el!
-Miért nem kérted, hogy veled legyek? Miért nem kérted maradjak veled? Miért kérted hogy hagyjalak el mikor mindvégig velem akartál lenni? Miért, mikor terveink voltak?
-Mert a boldogságod akartam! Amit most meg is kaptál!
-Francokat kaptam! Te neked fogalmad sincs mióta nem voltam igazán boldog!
-Szólj a feleségednek, hogy akkor rosszul végzi a dolgát!
-Nincs feleségem!
-Mi?-nézett rá értetlenkedve.
-Nincs feleségem!
-Mi?
-Csak az arcod akartam látni!
-Mi-miről beszélsz?
-Soha se kértem meg Celine kezét! Valójában mikor azt hittem készen állok hogy tovább lépjek és elfelejtselek...képtelen voltam rá! Nem tudtam őt soha se úgy szeretni mint téged!
-Hazudsz...!-remegett meg az ajka.
-Mikor hazudtam neked? Hm?-simogatta meg az arcát.
-Ne...!-húzta el az arcát.
-Gabi...!
-Mikor szükségem volt rád...egyedül hagytál...!
-Dühös voltam rád...!
-És utána én is az voltam rád! Ott hagytál egyedül egy másik nő miatt!
-És aznap el is hagytam!
-Te őrült vagy...!
-Igen, az vagyok! Őrült vagyok! Tudod miért? Mert minden ellenére még mindig téged akarlak! Hisz tanulhatnék abból milyen volt a házasságunk, mégis...újra és újra eléred hogy csak téged szeresselek, hogy veled akarjak csak lenni! Mond meg hogy szeressek ki belőled és megpróbálom! Mond meg mit kell tennem hogy ez a bolond szívem ne érted verjen ilyen hevesen!-Gabi némán hallgatott.-Nem tudod igaz?
-Mi nem vagyunk egymáshoz valók...!
-Meddig akarsz még ellenkezni?
-Menj haza Steve...kérlek...!
-Te vagy az otthonom, a családom!
-Kérlek ne csináld!-gyűltek könnyek a szemébe.
-Kérlek mond hogy még szeretsz! Kérlek!-hazudhatott volna de a szemei képtelenek lettek volna rá.-Nézz rám, kicsim!-emelte fel az arcát.-Mond hogy szeretsz még...!
-Annyira...utállak...!-Steve magához húzta ahogy Gabi pillanatokon belül tört meg.
-Sajnálom...sajnálom hogy fájdalmat okoztam!-nyomott egy puszit a feje búbjára.-Nagyon sajnálom...!
-Annyira...hiányoztál...!
-Kicsim...!
-Szörnyen hiányoztál...!-Steve szorított az ölelésen.
-Te is nagyon hiányoztál!-a boldogság pedig lassan járta át újra a szívét.
