-Mi a baj? Nem érzed jól magad?-aggódott Steve ahogy követte Gabriellat a szobájukba.-Kicsim ha nem mondasz semmit attól nem fogok tudni megnyugodni.-Gabriella a kezeit tördelte.-Kicsim.-figyelte.-Na jó, mit csináltál?-Gabi nem válaszolt.-Na jó...akkor én mit csináltam?-Gabi csak ránézett a könnyes szemeivel.-Én csináltam? Tehát én csináltam. Találgassak? Elfelejtettem lehajtani a wc-t? Vagy...horkoltam éjszaka? Nem. Oké. Elfelejtettem valamelyik fontos ünnepünket? Mondjuk az első együtt fürdésünk?-tudta nagyon jól hogy képtelen lenne bármelyik fontos eseményt is elfelejteni.-Vagy épp...abban az időszakban vagy? Ha sütire, édességre, fagyira van szükséged egy szavadba kerül és már veszem is.
-Nincs...szükségem semmire.-ült az ágyra Steve pedig elétérdelt.
-Akkor mi a baj? Lennie kell valaminek amitől...
-Én...-kezdte de abbahagyta. Kikerülve Stevet ment a fürdőbe ahogy pillanatok múlva ült vissza elé. A kezéből átadta az apró tárgyat aminek a jelentése sokat jelent mindkettőjük számára.
-Ez mi?-vette át ahogy figyelni kezdte a tárgyat.-Terhességi teszt?-Gabi bólintott. Steve pedig a jelzést kezdte figyelni pontosan mit is jelent az amit lát.-Te-terhes vagy?-nézett Gabira. Bólintott.-Terhes vagy?!-kérdezte széles mosollyal. Újabb bólintás.-Úristen!-ölelte magához Gabit aki remegő kezeivel bújt Stevehez.-De...de hogy...?
-Azt nem hiszem hogy magyarázni kellene.-válaszolta mosolyogva.
-Nem, vagyis nem az...de mikor?
-Csináltam egy másikat is...
-És?
-Azon négy hetet írt...
-Négy hét? Négy hetes terhes vagy?!
-Nem tudom mennyire lehet ennek hinni...azt se tudom én elmerjem e hinni...mi van ha...ha a teszt nem jó? Mi van ha jó de...de újra komplikáció adódik...? Annyi kérdés kezdett a fejembe kavarogni hogy...
-Istenem kicsim!-simogatta meg az arcát.-Hisz te terhes vagy.-mondta széles mosollyal.-A...pici babánk...-helyezte a kezét a pocakjára.-...újra itt hordod a szíved alatt. A mi kis csodánk. Hisz annyira vágytunk rá.
-Tudom Steve...tudom de a gondolat hogy ugyanúgy járunk mint múltkor...
-Nem, nem. Biztos hogy nem. Nézz rám.-érte el hogy Gabi ránézzen.-Nem engedem hogy bármelyikőtöknek is baja essen. Soha. Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát.
-Valahogy ez az időzítés újra...nem a legalkalmasabb.
-Anyukád miatt?-bólintott.-Ugye tudod hogy ezek után...nem engedhetlek sehova?
-Tudom...-Gabi mint aki beletörődött hogy mostantól itthon a négy fal között kell élnie az életét amíg a pici világra nem jön és mindkettőjüknek biztonságos elhagyni a házat.
-Majd én segítek édesanyádnak. Megígérem.
-De...
-Nem lesz semmi baj ez miatt már most kár aggódnod. Hisz még eggyel több okom van élni és harcolni.
-Szeretlek Steve...
-Én is titeket.-válaszolta széles mosollyal ahogy megcsókolta Gabit.-Megmondjuk a többieknek is?
-Biztosra akarsz menni hogy mindenki rám vigyázzon?-nevetett Gabi.
-Nem. Dehogy. Családtagok ők is.-Gabi ránézett mint aki tudja ez csak egy álca.-Na jó. Tényleg az a terv. De persze el is akarok mondani mennyire boldog vagyok hogy egy kis baba fogja bearanyozni a mindennapjaink.
-Bearanyozni...Tonyt ismerve a gyerek is aranyba fog úszni.-viccelődött.
-Az én gyermekem én fogok elkényeztetni, ahogy az anyukáját is.
-Ebben biztos vagyok hogy remek munkát fogsz végezni. De abban is hogy ha a csapatot nézem ez a gyerek mellettük nem fog unatkozni.
-Attól én se félek. Tony minden hülyeséget meg fog neki venni amit majd kikönyörög, Bruce minden kísérletet lelkesen fog neki mutogatni, Thor majd a mítoszokat fogja mesélni neki és az ő eszméletlen harcait ahol soha se veszített, Natasha harcolni fogja tanítani, Wanda meg...
-A nőies dolgokra.-nevetett Gabi.
-Vízió...
-Ő még túl fiatal bármi élettapasztalatot mesélni neki.-a nevetése édes volt.
-Oh és Clint?
-Ő normális lesz. Talán a legnormálisabb mindegyik közül.-ismerte be Gabi.
-Akkor ő vigyáz majd rá ha mi kettesbe akarunk lenni.
-Ezt megbeszéltük.-bújt Stevehez.
-Nem kell aggódnod látod? Boldog családba fog születni, kicsit bolond emberekkel de mindegyiknek helyén van a szíve. És vigyázni fogunk rá ahogy rád is. Nem azt kérem adj fel mindent az életedből miatta...de...
-Mindent feladok kivéve egy dolgot.-és ezt komolyan gondolta. Akarta a családot jobban mint valaha. És ha ehhez az kell hogy egy otthon ülő anyuka legyen...akkor az lesz.
-Mit? Mi az amiről nem tudsz lemondani?-nézett rá.
-Rólad. Mindent feladok a múltamból a piciért de téged soha.
-Édes vagy...túlságosan édes.
-Menjünk mondjuk el a hírt.-állt fel Gabi de Steve visszahúzta.
-Még várjunk vele. Előtte még a kisbabánk anyukáját kell boldoggá tennem.
-De hisz boldog vagyok.-nevetett.
-Egy kis kényeztetéssel.-pótolta.
-Oh...ooooh! Ez tetszik.-mondta.-Zárd az ajtót.
