-Hozzá se nyúltál a vacsorához...!-jegyezte meg Gabi.
-Félek ha leveszem egy pillanatra is rólad a szemem újra eltűnsz és félek hogy többé nem foglak megtalálni...!
-Biztos nehéz volt ez az idő számodra...!-nézett a tányérra ahogy bűntudata lett.
-Csak nekem?
-Mindkettőnknek...!-javította ki magát.
-Nehezen akarom elhinni hogy ha bajba voltál, miért nem kértél segítséget tőlem!
-Nem buktathattam le magam...magunk...!
-A férfiakra gondolsz akiket láttam?
-Ők a csapattársaim...!
-Gabi, miért nem szóltál? Szerinted nem segítettem volna neked?
-De, tudom jól hogy segítettél volna de nem tehettem! Ez a helyzet annyira váratlanul ért minket és volt egy tervünk nem kockáztathattam!
-Hónapokig kerestelek...mindenkiben téged kerestelek...! Erre élsz és virulsz...!
-Steve...!
-Annyira szeretlek és most annyira akarlak utálni azért amit tettél, hogy...!-képtelen volt befejezni Gabi a szavába vágott.
-Utálj akkor! Utálj! Nem is értem miért kerestél meg!-kiabálta ahogy idegesen felállt az asztaltól.
-Csak ezt ne csináld! Ki miatt vagyunk ott ahol vagyunk?
-Miért nem kerestél már akkor mást?
-Mert mégis minden ellenére csakis téged szeretlek!-vágta hozzá.
-Akkor ne szeress! Utálj! Úgy ahogy akartad...utálj!-látszott hogy nehezen bírja tartani magát. Az érzelmek eluralkodtak felette.
-Gabi...!
-Menj el a francba!-mondta ahogy elkezdte a tányérokat az asztalról a mosogatóba dobálni.
-Gabi...!
-Tűnj el!-kiabálta ahogy megtámaszkodva a mosogatónál próbálta magát összeszedni de képtelen volt rá. Steve felállt, ahogy mögé sétált és gyengéden hátulról átölelte.
-Sajnálom...! Szörnyen sajnálom...!-Gabi nem válaszolt. Steve kezei elengedték.-Nézz rám kérlek!-fordította maga felé Gabit.-Gabi nézz rám!-emelte fel a fejét.-Soha nem leszek képes mást találni mert az egyetlen akit képes vagyok szeretni ebben az életben az te vagy!
-Öreg vénember...!-jegyezte meg ahogy a végére elmosolyodott.
-Te pedig gyönyörű...!
-Régen nem ezt mondtad!-nevetett.
-Nem mondom ki!
-Hisztis liba?-mondta ki helyette.
-Légy a feleségem Gabi...!-döntötte a homlokát a homlokának.
-Most újra megkéred a kezem? Vagy már nem vagyok a menyasszonyod?
-Úgy gondoltam hogy most gyere hozzám...!
-Most?
-Most...!
-Ebben a pillanatban?-hitetlenkedett.
-Miért? Vagy már nem szeretnél a feleségem lenni?
-Erről szó sincs! Tudod hogy minden vágyam hogy a feleséged legyek! De ha most megteszem fuccsba dől az egész tervünk...!
-Milyen terv Gabi? Most se akarsz beavatni?-Gabi csendbe volt.-Gabi!
-Csak bízz bennem kérlek!
-Bízok, persze hogy bízok! De miért vadásztok ezekre az emberekre?
-Sajnálom Steve...!
-Akkor csak azt mond meg...veszélybe lennél ha megtudnák hogy élsz?-Gabi bólintott.-Francba...!
-Gabi képzeld...!-nyílt az ajtó. Egy pillanat alatt szegeződött Steve irányába négy fegyver.
-Állj! Állj!-futott Steve elé Gabi takarva őt a testével.
-Ez mit keres itt?-kérdezte Max.
-Tegyétek le a fegyvert!
-Gabi mit keres ez itt?-kérdezte Clay.
-Fegyvert le! Most!-kiabált rájuk Gabi mire mind leengedték a fegyvert. Steve tisztán látta mekkora hatalma van Gabinak felettük.-Francba már! Mit kerestek itt? Azt hittem azt mondtátok hogy a feleségednél lesztek!
-Voltunk is! De tudod milyen, főleg terhesen még hangulatingadozásai is vannak!
-Kidobott?
-Páros lábbal...!-rakta a fegyvertartóba a fegyvert.
-Ő mit csinál itt Gabi?-kérdezte Luke.
-Nem azt beszéltük hogy titokban tartjuk a kilétünk?-folytatta Curtis.
-Megtalált, oké? Én se így terveztem de megtalált!
-Hogy?-lepődtek meg.
-A gyűrűje!-szólalt meg Steve.
-Francba, akkor annyi a tervnek?-kezdett ideges lenni Max.
-Nincs baj, Steve nem fog minket lebuktatni!-védte őt továbbra is.
-Biztos vagy benne?
-Ezer százalék!
-Bízhatunk benned?-kérdezte Curtis a kapitányt.
-Bízhattok...!-látszott ahogy ez a kijelentés megnyugtatta a srácokat mert az arcuk hirtelen nyugodtságot sugárzott. Így már Gabi is kifújta a levegőt.
-Steve ők...Luke, Clay, Max és Curtis! A csapatom!-mutatta be a srácokat Gabi.-Srácok ő a vőlegényem...Steve!
-Tényleg a vőlegényed raboltuk el a múltkor!-nevetett Luke.
-Hahaha...barmok!-forgatta meg a szemét Gabi.
-Valójában hálás vagyok érte!-jegyezte meg Steve.
-Hálás? Jól vagy?-értetlenkedett Gabi.
-Ha nem rabolnak el, talán még a mai napig is magamba roskadva keresném a válaszod a halálodra...de így talán van esély arra hogy újra normális, boldog életet élhessek...veled!
-Haver, én tisztellek hogy ennyi idő elteltével is hű voltál Gabihoz! A feleségem az egyetlen aki tudja hogy élünk és ma papuccsal kergetett ki minket a házból!
-Hogy...hogy hogy a feleséged tudja hogy éltek?-kérdezte Steve. Gabi sóhajtott.
-Várandós Chloe....és tudom hogy képtelen lett volna ezen egyedül végigmenni ha Clay nincs mellette...!
-Nem féltek hogy lebuktok ha...szóval értitek...!
-Chloe teljesen ismeretlen a S.H.I.E.L.D számára...! Amikor megismerkedtünk eldöntöttem hogy teljes anonímság alatt tartom őt a cégtől így ő róla semmilyen információjuk sincs!-magyarázta el Clay.
-Mennyi idős?-kérdezte Steve.
-Az utolsó hónapba jár!-mosolyodott el.
-Kislányuk lesz!-jegyezte meg Gabi.
-Gratulálok!
-Köszönjük...kapitány?!-nevetett hisz fura volt számára ez a titulus.
-Csak Steve!
-Tudod...egészen szép pár vagytok!-mondta Luke ahogy leült az asztalhoz.
-Pedig ha láttad volna Stevet mikor még megismerkedtünk!-jegyezte meg mosolyogva Gabi.
-Miért? Miben voltam más?-nézett rá Steve.
-Több energia volt benned?-szórakozott vele.
-Energia...értem!-mosolyodott el.-Tudod hogy egész nap bírnám csinálni!-nézett Gabira.
-Te most tudod miről beszélnek?-súgta Max Curtisnak.
-Itt maradsz éjszakára?-kérdezte Gabi a kapitánytól.
-Mondtam hogy többé nem hagylak el! Nem?-néztek egymás szemébe.
-Öhm...jobb ha megyünk! Én eléggé elfáradtam mára!-állt fel Gabi.
-Elfáradtál mi?-mosolygott Clay.
-Gyere!-fogta meg Steve kezét ahogy az emeletre indultak.
-Kisfiú vagy kislány?-kiabált utána Luke.
-Kislány!-hallották a választ Gabitól amire mind elmosolyodtak.
Sajnálom, hogy egy ideje nem hoztam részt, fárasztó két hét van mögöttem!😪 igyekszem pótolni az elmaradt részeket majd❤
