-Gabriella.-szólt hozzá Lydia.
-Tessék?-fordult felé.
-Nincs kedved sétálni?-kérdezte.-Beszélhetnénk.-Gabi egy sóhaj után felállt.
-Tony, ha hazaérne Steve az edzésről szólnál neki hogy ne izguljon csak sétálni mentünk?
-Ne kísérjelek el?
-Nem kell, anyu mellettem lesz. Nem lesz baj.-nyugtatta meg.
-Ugye tudod hogy Steve rám bízott most?
-Azért szólok neked hogy a környéken leszünk, sétálunk.
-Gabi.
-Tudom hogy aggódtok. Én is aggódok. De most úgy érzem nem lesz baj, kérlek ne éreztessétek ezt velem.
-A telefonod vidd magaddal. Ha bármi van hívj és egy percen belül ott leszek.
-Nem viszem messzire. Csak a környéken sétálunk.-nyugtatta meg Lydia. Gabriella és Lydia felöltöztek majd az utcára lépve érezték az idő kellemes, annak ellenére hogy a nap nem sütött ezer ágra.
-Most jól esik ez az idő.-kezdte Gabi.
-Oh, úgy látszik te is utálni fogod a meleget pont mint én mikor téged vártalak.-mosolyodott el.
-Mégis képtelen vagyok takaró nélkül elaludni. Az éjszaka közepén Steve szokta leszedni rólam mert tudja ha felébredek nem fogok tudni visszaaludni.
-A férjed tényleg mindenre figyel.
-Mindenre. Ismer annyira hogy tudja mit szeretek és mit nem.
-De te is ismered annyira igaz?
-Vicces lenne ha nem ismerném. Túl hosszú ideje vagyunk egymás életének részese hogy ne tudjunk dolgokat a másikról.
-Mikor megtudtam hogy kislányom lesz szörnyen féltem.
-Féltél? Mitől?
-Hogy majd ha nagy leszel, hogy óvjalak meg a szívfájdalmaktól. Hisz ismerve magam féltem hogy a férfiakról alkotott véleményem öröklöd.
-A férfiakról alkotott véleményed?
-Szerettem a kedves srácokat de aztán mindig a rosszfiúk mellett kötöttem ki.
-Nem örököltem.-nevetett Gabi.-Steve...kedves, figyelmes, megértő férfi. Persze eleinte nekünk is voltak nehézségeink de...amint kimertük mutatni az érzéseinket minden más lett. Mindig is a tenyerén hordozott.
-Miért szakítottatok akkor?
-Mert mindketten azt gondoltuk az életünkbe a boldogságot más is megtudja adni nem kell hozzá a másik. Steve világéletébe a munkának élt majd jöttem én aki fenekestül felfordított mindent. De persze ő is az én világom. Azt hittük az évek alatt továbbléptünk de rájöttünk hogy soha se léptünk túl a másikon. Mert ez lehetetlen.
-Csodás szülők lesztek.
-Azt mondod? Előre félek ha a pici járni fog első alkalommal már az edzőterembe cipeli.
-Normális ha majd félti őt. Elvégre ha kislány lesz apuci szeme fénye és hercegnője lesz. Ha pedig kisfiú megszeretné majd mindenre tanítani hogy ő is olyan férfi legyen majd mint ő.
-Szerinted fiú vagy kislány lesz?
-Szerintem? Hm...lássuk csak. Kisfiú. Szerinted?
-Nem tudom...szívem mélyén reménykedem hogy ikrek.-nevetett.
-Már elsőre olyan nagy falatra vágysz.
-Telhetetlen lennék?
-Nem. Dehogy.-mosolyodott el.-Igazán jó lenne ha egyszerre két csöppség érkezne a családotokba.
-Anya...-állt meg Gabi.
-Hm? Mi a baj? Rosszul vagy?-kezdett aggódni.
-Jól vagyok.
-Hú, oké.-fújta ki a levegőt.
-Anya...ugye nem tűnsz el majd az életünkből?
-Mi?
-Ugye...itt leszel hogy segíts nekünk? Én félek mi van ha valamit nem jól fogunk csinálni a csapatnak pedig nem sok tapasztalata van.
-Azt szeretnéd hogy veletek maradjak?
-Igen...
-Ezt a férjed is tudja?
-Múlt éjjel beszéltünk róla. Ugyanígy gondolkozott.
-Gabi...
-Gondold át kérlek.
-Kicsim hát te?-hallotta meg Steve hangját Gabi.
-Oh, itt az én kapitányom.-ment hozzá széles mosollyal.
-Te mit csinálsz itt?-csókolta meg a homlokát ahogy a keze gyengéden simogatta meg a pocakját.
-Csak sétáltunk.
-És Tony?-nézett mögé.
-Otthon.
-De...
-Ne csináld. Anyu itt volt és nem történt semmi baj.
-Gabi...
-Marha szexin nézel ki, de biztos csak azért mert érzem ahogy feszül a mellkasod a felső alatt.
-Ne terelj.
-Éhes vagyok. Nem eszünk valahol?-kérdezte.
-A közelbe van egy étterem.-mondta Clint.
-Összedobok otthon valamit.
-Ne pánikolj már.-nevetett Gabi.-Etesd meg a gyermeked anyját. Utána menjünk haza...-hajolt a füléhez.-...és kényeztess ott tovább.
-Ne rosszalkodj.-szólt rá.
-Ne aggódj kapitány. Semmi bajom nem esik. Vigyázok magamra.
-Remélem is. Mert ha bármi történne veletek azt soha se bocsájtanám meg magamnak.
-Tehát hol is eszünk?-terelt.
-Mutatom.-nevetett Clint. Steve és Gabi kéz a kézben sétáltak Lydiaval és Clinttel az étteremhez. Egy pillanatig se engedték el egymás kezét, mert vigyáztak egymásra.
