Gabi épp lefekvéshez készült mikor kopogtak az ajtaján.
-Tessék!
-Szia!-köszönt be az ajtón Steve egy aranyos mosollyal az arcán.
-Szia!-mosolygott rá Gabi.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Gyere csak! Minden rendben?-Steve válasz helyett csak elé sétált ahogy szorosan magához ölelte.-Baj van?
-Nincs!
-Akkor?
-Nem akarsz nálam aludni?-kérdezte.
-Steve!-nevette el magát.
-Nem! Semmi olyanra ne gondolj! Nem fogom siettetni veled a dolgokat akármennyire is nehéz visszafognom magam a közeledbe!
-Tehát csak aludni akarsz mellettem?
-Beszélgethetünk is mint múlt éjszaka de igen! Nem aludhatnánk együtt?
-Egy párnával közöttünk?
-Ne csináld már!-jött elő Steve gyermeki énje.-Magamhoz akarlak húzni!
-Akkor húzz magadhoz, kapitány!-emelkedett fel az ajkai után. Steve pedig egy mosollyal az arcán kapta fel őt a karjaiba.-De itt is aludhatunk!-jegyezte meg Gabi.
-Nekem kisebb az ágyam!-cipelte a szobájába.
-Az miért is jó?-lépett be a szobájába a kapitány.
-Mert így megyek biztosra hogy egy pillanatra se tudj eltávolodni tőlem!-helyezte őt óvatosan az ágyra.
-Biztos hogy csak aludni akarsz?
-Miért? Nem fogsz megállítani?
-De, megfoglak!-mosolyodott el.
-Akkor csak aludni!-csukta le a villanyt ahogy azonnal Gabi mellé bújt az ágyba és egy pillanat alatt magához húzta.-Így már nyugodtan fogok tudni aludni!
-De én lehet nem!-vörösödött el az arca.
-Miért?-kérdezte csukott szemmel ahogy szorosan beletemette az arcát Gabi hátába.
-Mert túl hevesen kezdett verni a szívem!
-Ez a normális kicsim!-nyomott egy csókot a nyakhajlatába ahogy újra az eredeti pozícióba helyezte a fejét.
-Miért tűnik annyira álomszerűnek most a boldogságunk...?
-Nem engedem hogy többé csak álom legyen, higgy nekem!-ez az egyetlen kijelentés pedig pillangók tömkelegét keltette életre a hasában.
-Lehet...a szobámba kellett volna aludnom?-kérdezte kissé dadogva.
-Szeretem az illatod, érezni akarom egész éjjel!-Gabi szeméből egy könnycsepp hullott ki. A mostani pillanat mind arra emlékeztette mikor régen együtt voltak. Ez pedig már annyira hiányzott neki. Gabi megpróbálta az arcát eltemetni a párnába de Steve érezte mennyire nehézkes a levegővétele.-Ugye nem sírsz?-nézett fel a vállánál. Gabi csak megrázta a fejét ahogy próbálta rejteni az érzelmeit a kapitány előtt.-Kicsim, nézz rám!-Gabi csak megrázta a fejét.-Kicsim!-de Gabi továbbra se válaszolt. Steve egy határozott mozdulattal fordította maga felé majd meglátta a szempárt amiben mindent látott.-Kicsim!-Gabi csak gyorsan átfogta Steve derekát ahogy szorosan bújt hozzá.
-Nem akarom hogy ez újra vége legyen!
-Miért lenne vége? Kicsim! Hisz ennek soha se volt vége köztünk! Vagy tévedek? Hm?-érte el hogy ránézzen.-Nem lesz vége, soha se lesz vége! Rendben?-bólintott.-Gyere ide!-húzta magához. Gyorsan elnyomta őket az álom. Gabi mégis korábban ébredt mint a kapitány így ügyesen kicsúszva a szoros ölelésből sétált le a többiekhez.
-Jó reggelt!-köszönt a csapatnak.
-Szép jó reggelt!-mondta egy kisebb mosollyal az arcán Tony.
-Neki most mi baja?-nézett értetlenkedve a férfira.
-Jól aludtál...vagyis aludtatok?-kérdezte.
-Remekül!
-Értem!-de a mosoly nem tűnt el az arcáról.
-Komolyan mi bajod van?-nevetett Gabi.
-Este nem volt túl forró a levegő a szobátokba?-ettől a kérdéstől pedig leesett Gabinak Tony mire akar kilyukadni.
-Úristen!-nevetett.
-Irigykedsz?-hallották meg a kapitány hangját.
-Én? Ugyan!-mégis a hangjában éreztek egy apró sértődékenységet.
-Szia kicsim!-nyomott egy csókot a nyakhajlatába.
-Szia!-ült gyorsan mosoly az arcára.
-Olyan cukik együtt!-jegyezte meg Wanda ahogy nézte őket.
-Mit csinálsz ma?-kérdezte Steve.
-Mit csináljak?
-Van kedved egyet kirándulni?-kérdezte.
-Veled bármikor!
-Remek!-nyomott egy csókot az ajkaira.
-Kapitány rád se lehet ismerni!-jegyezte meg Clint miután Steve leült az asztalhoz, Gabi pedig követte.-Mi a változás oka?
-A szerelem!-kortyolt a kávéba.-Őrülten szerelmes vagyok ebbe a csodálatos nőbe!-nem titkolta az érzéseit. Többé nem. Nyíltan akart beszélni kettőjükről hiszen régen erre nem volt lehetősége.
-Gabi arca elkezdett vörösödni!-nevetett Thor.
-Fogd be!-szólt rá Gabi.
-És mikor lesz esküvő...újra?-kérdezte Natasha.
-Natasha!-szólt rá Steve mikor már úgy érezte kicsit túl mentek a határon a barátai. Nem tudta Gabit mennyire viseli meg a téma.
-Amikor megkéri a kezem!-válaszolta Gabi.-Régen se várt túl sokáig vele, igaz kapitány?-mosolygott a férfira.-Megyek készülődni a randinkra rendben?
-Rendben!-mondta Steve miközben próbált feleszmélni.
-Hé! Steve!-szólt neki Natasha ahogy a kapitány végig követte a szemével az emelet felé távozó kedvesét.-Steve!
-Hogy?-tért észhez.
-Ez tudod mit jelent?
-Mi?
-Amit mondott te lökött!
-Nem tudom mire célzol!
-Hogy újra bármikor hozzád menne!
-Remélem is hogy ha odajutunk...újra igent fog mondani!
-Meg fogod újra kérni a kezét?-kérdezte Bruce.
-Meg! Már csak a mikor és a hol a fontos kérdés!
