-Tehát kibékültetek?-kérdezte Tony.
-Úgy néz ki.-mondta Gabi de mintha a fejében ezernyi gondolat nyüzsgött volna.
-Miért vágsz akkor ilyen arcot?
-Annak ellenére hogy kibékültünk...ő továbbra is a vendégszobába aludt.
-Mi?!
-Lefeküdtem mikor elment zuhanyozni és mikor hajnalba felébredtem nem volt mellettem. Keresni kezdtem őt és végül ugyanúgy a vendégszobába találtam meg őt.
-Mi a fene történik most veletek?-hitetlenkedett.
-Nem tudom...azt hittem minden oké lesz miután kibékültünk, hogy újra egymás karjaiban alszunk erre ugyanott vagyunk...
-Felkelt már?-kérdezte.
-Nem...még aludt mikor benéztem rá. Lehet...sajnálatból békült ki velem?
-Gabi ezt nem mondhatod komolyan!
-Te mire tudsz gondolni? Feljön hogy beszéljünk, megcsókol...boldogok vagyunk majd minden kezdődik elölről.
-Beszélj vele. Úgy látom felébredt.-nézett a konyha irányába a teraszról.
-Inkább sétálok...-állt fel ahogy belépve a nappaliba Steve szemeivel találkozott. Egy kisebb hezitálás után a lift felé indult. Ahogy az ajtó bezárult Tony azonnal magához hívta a kapitányt.
-Mi a baj?-kérdezte Steve.
-Mi a baj? Azt hittem sikerült megértetnem veled hogy Gabival békülj ki mert így csak azt éred el hogy aláírja a válási papírokat.
-Miért! Újra alá akarja írni?-kisebb pánik jelent meg az arcán.
-Nem tudom! Nem lepődnék meg. Mi a fene bajod van?
-Semmi.
-Steve! Azt mondta kibékültetek mégis a vendégszobába aludtál.
-Én...-sóhajtott.-Csak ott akartam lenni és kész.
-Egyedül? Miközben a csodálatos feleséged mellett is aludhattál volna?
-Miért érdekel téged ennyire mi is van velünk?
-Miért ne érdekelne? Egy család vagyunk, mennyi ideig harcoltatok a szerelmetekért erre most kezded feladni?
-Dehogy! Soha se tudnám Gabit elengedni az életemből.
-Akkor?
-Megcsaltam őt.-vágta rá.
-Hogy...hogy mit csináltál?-kerekedtek ki Tony szemei.
-A francba!-kezdett ideges lenni Steve.
-Mit...csináltál...?-hallotta meg Gabi hangját az ajtóban.
-Ga-Gabi!
-Meg...megcsaltál? Mi a fenéről beszélsz...?-a szemei sarkában könnycsepp jelent meg.
-Gabi! Várj! Megtudom magyarázni!-indult felé mire Gabi meghátrált.
-Amíg én gyászoltam hogy elvesztettük a kisbabánk te megcsaltál a hátam mögött?!
-Had hogy megmagyarázzam!
-Ne érj hozzám!-kiabált rá.-Tehát ez az ok ami miatt kerültél engem.
-Kérlek hallgass meg!
-Újra...te miattad fognak az útjaink elválni.-hagyta ott őt.
-Gabi!-ment utána de az ajtó az orra előtt bezárult.-Gabi nyisd ki kérlek!
-Elég!-nyitotta ki az ajtót Gabi, ahogy Steve szembe találta magát az összetört lánnyal.
-Hallgass meg kicsim!-ért volna az arcához, de Gabi nem engedte.-Én...nagyon magam alatt voltam és...egy bárba kötöttem ki ahol egy...nő megcsókolt de én azonnal ellöktem őt! Esküszöm!
-Nem tudok hinni neked.
-Pedig el kell hinned. Kérlek!
-Magad alatt voltál és nem volt más választásod? Steve én itt vártalak! Mindezen együtt kellett volna végigmennünk erre külön utakon jártunk!
-Mert egy idióta vagyok!
-Nem tudok neked semmit se elhinni...!
-Kicsim, kérlek....
-El akarok válni. Én...nem akarok így élni. Nem veled.
-Gabi ne, csak ezt ne! Kérlek!
-Beszélj az ügyvédeddel...én is így teszek.
-Gabi, kicsim ne csináld!
-Túl szép is lett volna az életünk így...nemde? Boldogan egymás mellett míg...a halál el nem választ...-nem várta meg Steve reakcióját becsukta az ajtót.
*Rövid rész lett de ma csak erre volt időm 😕❤️
