+18‼️
-Nem hiszem el hogy az anyám itt alszik tőlünk két szobányira.-mondta Gabriella ahogy beléptek a szobába.
-De boldog vagy?-csukta be az ajtót Steve.
-Nem tudom...azt hiszem. Vagyis...olyan vegyes érzelmeim vannak.
-Nem bízol még benne igaz?-kezdte az ágyat megvetni Steve.
-Természetesen nem.-ment a fürdőbe Gabriella.
-Pedig a csapat úgy látom gyorsan megkedvelte.-beszélt a fürdőszoba irányába.
-Mert mind bolondok.-jött ki az ajtóig ahogy a fogkefe a szájába volt.-Ha én nem bízok a saját lánya benne ők miért bíznak?
-Mert ők nem úgy ismerték meg mint te.
-Azt hiszi képes leszek elfelejteni amit tett akkor téved.-ment vissza ahogy öblögetni kezdett a csapnál.
-Akkor se fogsz tudni neki megbocsájtani ha végre tényleg megkapjuk a boldogságunk a segítségével?-állt meg az ajtóba Steve.
-Honnan veszed hogy tényleg segíteni fog?
-Ő is Scott mint te, te is mindig betartottad a szavad.
-De én más vagyok.-fordult Steve irányába.
-Azt hiszem ő tényleg meg akar változni miattad Gabi.-sétált hozzá ahogy a kezeit a pulthoz támasztotta mellette.
-Túlságosan nagy bizalmat fektetsz az emberekbe.
-Benned van a legnagyobb bizalmam.-nyomott egy csókot Gabi ajkaira.
-Nem gondolod hogy valami átlagos lányt kellett volna magadnak választanod? Aki kevésbé keresi a veszélyt?
-Nem, nem gondolom.-simította a haját a füle mögé.-Szeretem az életem melletted. Még ha néha hullámvasútra ültetsz is minket.-nevetett ahogy egy apró puszit nyomott a homlokára majd levette magáról a felsőjét.-Nem véletlen vettelek el már másodjára is.-kacsintott rá ahogy teljesen meztelenre vetközött majd beállt a zuhanyba.-Csatlakozol?
-Te annyira nyugodt vagy én meg azért izgulok éjszaka nehogy meggyilkoljon az anyám.
-Lazíts kicsim.-mosolyodott el Steve.
-Te komolyan ilyen nyugodt tudsz lenni?
-Nem jössz akkor?-terelte el újra a témát.
-Bedrogoztak vagy mi van? Ne légy már ilyen nyugodt.-nevetett most már Gabi is.
-Gyere már.-nyújtotta felé a kezét.
-Nem.-nevetett ahogy elindult a hálószoba irányába de Steve könnyedén cipelte be maga mellé a zuhanyzóba.-Steve nem! Nem!-nevetett már gyermekiesen. De mielőtt el tudott volna menekülni Steve megnyitotta a zuhanyt ami teljesen eláztatta a ruháját Gabriellának.
-Lehet előtte ezeket le kellett volna dobnunk?-nevetett.
-Te idióta.-ütötte meg a mellkasát de Steve egy pillanat alatt tapadt az ajkaira ahogy már a falhoz szorította.
-Ideje az eredeti terven dolgoznunk.
-Eredeti terv?-nézett rá Gabi.
-Az eredeti terv.-kapta el újra az ajkait ahogy a vizes ruhától kezdte megszabadítani Gabit.
-Ezt nem lehetett volna azután hogy lezuhanyoztál?-csatolta le magáról a melltartót.
-Nem.-tért ki a nyakára.
-Szeretlek.-engedett nagyobb teret a nyakán.
-Én is nagyon szeretlek.-tért vissza az ajkaira.
-Tehát a terv...
-Pici kapitány?
-Mindenképp.-mosolyodott bele a csókjukba.
-Menjünk a hálóba de gyorsan.-kapta fel őt ahogy kiszállt a zuhanyból.
-Ne vizesen!-szólt rá a kapitányra de ő gondolkodás nélkül fektette le az ágyra a feleségét.
-Nem tudok várni!-kezdte a testét csókokkal beborítani.
-Steve...-lett libabőrös a teste. A kapitány szétfeszítette a lábait ahogy közéjük férkőzött.-Steve...-a nyelve azonnal az érzékeny testrészét kényeztette.-Ah...-Steve elmosolyodott ahogy meghallotta az első hangot a kedvesétől.
-Édes vagy.
-Fogd be, az ajkaid akarom.-húzta fel a kapitányt magához.
-Kis erőszakos.
-Tégy magadévá.-könyörgött.
-Addig nem hagyom abba amíg...
-Ne beszélj csak csináld.-irányította Steve férfiasságát a bejáratához.-Akarlak.
-Mi lett az idegességeddel?
-Steve!-egy határozott mozdulattal tolta be magát tövig.-Ah...
-Ne rosszalkodj kicsim...-várt míg Gabi megszokja a méretét majd lassan kezdett mozogni.-Annyira csodás vagy...
-Annyira csodás ahogy kitöltesz...-harapott az alsó ajkába.
-Tudod mit? Egy kislányt is akarok.-határozott mozdulatokat tett.
-Steve...
-Hallani akarlak...hallani akarlak kicsim.-gyorsított.
-Steve...
-Felébresszük az egész házat?-mosolyodott el ahogy újra Gabi ajkaival játszott.
-Ki a francot érdekel...csak folytasd.
-Mond hogy mindjárt...
-Mindjárt...
-Én is...-kitöltötte őt teljesen. Gabi pedig követte.
-Ez kisfiú lesz.-nevetett Gabi.
-Akkor folytatom míg ikrek nem lesznek.-kezdett újra lassan mozogni.-Hosszú éjszakánk lesz kicsim.
-Remekül hangzik.-hajolt fel a kapitány ajkaiért. Hosszú idő után talán most voltak őszintén újra boldogok.
