-Kár, hogy vége ennek a kis kiruccanásnak!-jegyezte meg Gabi ahogy a kocsiban sűrűn játszott Steve kezével.
-Élvezted?
-Élveztem és el is élveztem! Ennél jobb már nem is lehetett volna!-viccelődött, mire Steve nevetni kezdett. A szíve boldogságát nehéz lenne szavakkal leírni, de hogy hallhatja újra Gabi édes szavait...igazán boldoggá teszi.-Mit mondunk a többieknek hol voltunk?
-Tudják, hogy randiztunk nem hiszem hogy titkolni kell ezt előttük!
-Tehát ha megkérdezik milyen volt ez a két nap bátran mondhatom hogy kielégítő?
-Kielégítő!-nevetett újra. Gabi csak nézte őt, a mosoly amit Steve arcán látott pedig mindennél többet jelentett neki. Imádta mikor mosolygott, képes volt pillangók hadát megreptetni a gyomrában.-Miért nézel így rám?
-Csak!
-Csak?
-Csak szeretlek!
-Én is szeretlek!-nyomott a kézfejére egy puszit.
-Még nem késő visszafordulni!
-Félsz hogy ha visszaérünk minden más lesz?
-Kicsit!
-Miért?
-Mert az újra a valóság lesz...! Ez a két nap pedig annyira álomszerű volt!
-Tudom hogy régen rengeteget hibáztam de kicsim esküszöm, hogy most több időt fogok rád szánni!
-A küldetéseket nem fogjuk tudni megúszni...!
-Többet nem vállalok olyan küldetést amivel érzem hogy rizikóba lenne az életem!-Gabi nem reagált.-Kicsim, együtt leszünk ezentúl! Mindig együtt!-nyomott egy újabb csókot a kézfejére. Mégis Gabi arca továbbra is aggodalmat mutatott.-Gabi...!
-Jól vagyok!-álcázott egy mosolyt ahogy az ablak felé fordította az arcát. Steve tudta hogy ez hazugság és biztosra akart menni, hogy Gabi érzelmei újra a helyes útra terelődnek így leparkolt a kocsival.
-Nézz rám!-fordította a fejét irányába.-Gabi kérlek nézz a szemembe!-kérte.-Soha többé nem válunk el! Nem hagylak el! Egyszer már elveszítettelek és megjártam miatta a poklok poklát, még egyszer nem foglak elengedni!
-Ismerem Furyt...őt nem fogja érdekelni hogy te most újra szerelmes vagy...újra olyan küldetésre fog küldeni ami bármikor képes minket elszakítani...!
-Mond meg akkor mit akarsz! Újra feladjam? Megteszem! Költözzünk el? Pakoljunk és menjünk! Most azonnal kérjem meg a kezed hogy biztosra menjünk? Egy szavadba kerül és már térdelek is eléd! Mond ki mit szeretnél és én teljesítem!-hadarta el. Gabiba ezek a szavak erőset ütöttek.
-Csak...maradj velem!-Steve légzése is nyugodni látszott.
-Veled maradok...!-néztek egymás szemébe.
-Akkor jó!-fordította a fejét újra az út irányába. De Steve képtelen volt levenni róla a szemét.-Mi az?
-Komolyan...? Miért nem kérted hogy térdeljek le? Annyira reméltem hogy azt választod!-Gabi elmosolyodott.-Még nem késő! Kezdjük elölről?
-Majd megkéred a megfelelő pillanatban!
-Tudod hogy ebben nagyon rossz vagyok!
*
Gabi Steve karjaiban pihent és Steve úgy érezte itt az idő.
-Miért nézel így?-kérdezte Gabi.
-Hogy?
-Így! Baj van?
-Nincs!
-Akkor miért vert ki a víz?-nézte a kapitányt.
-Csak...eszembe jutott valami!
-Attól lettél ennyire ideges?
-Meglehet!-ismerte be.
-El akarod mondani?-kérdezte. Steve nem válaszolt.-Hát jó, le-....-Steve a szavába vágott.
-Hozzám jössz feleségül?-tette fel a kérdést. Gabi szemei kikerekedtek.-Basszus ezt elszúrtam igaz?-kezdett ideges lenni.-Egy idióta vagyok! Ne haragudj, azt terveztem hogy elmegyünk a kedvenc éttermünkbe, utána a tengerparton sétálunk és ott térdelek le eléd de...!-Gabi a szájára tapasztotta a kezét.
-Fogd már be!-szólt rá ahogy elmosolyodott.-Komolyan gondoltad? Komolyan gondoltad hogy legyek a feleséged?-vette le a kezét a szájáról. Steve nem válaszolt.-Most már válaszolhatsz!-szólt rá.
-Igen...!
-Igen?!-kérdezte boldogsággal a hangjában.
-Igen!
-Igen!-tapadt Steve ajkaira.
-Igen?
-Igen!
-Mond hogy a kérdésre a válaszod az igen!
-Hozzádmegyek!-csókolta újra.
-Akkor...még se szúrtam el?
-Nem a legromantikusabb....de ez semmit se változtat a válaszomon!
-A feleségem leszel?
-A feleséged leszek!-fordította Steve Gabit a hátára ahogy szorosan átölelve hajolt az ajkai után.
*
-Most megpróbálom megtalálni a tökéletes pillanatot!
-De ugye tudod hogy nem kell ez miatt görcsölnöd? Mert meglehet hogy számomra az előző is tökéletes volt!
-Meztelenül az ágyban? Az lett volna a tökéletes pillanat?-Gabi egy huncut mosollyal vállat vont.-Értem!-mosolyodott el a kapitány.
-Köszönöm...!
-Mit?
-Mindent! Hogy újra az életem része vagy!
-Köszönöm, hogy engeded hogy az legyek!
-Na jó menjünk!
-Előtte még valami...!-hajolt Gabi ajkai után. Gyengéd volt és Gabi tudta, jól döntött mikor újra az életébe engedte őt. Mert nélküle minden annyira sötét lenne...
