-Sziasztok, merre jártatok?-kérdezte Tony ahogy visszaértek.
-Erre arra!-válaszolta Gabi ahogy Stevere mosolygott.
-Erre arra? Mit jelent az erre arra?-kíváncsiskodott már valamilyen szinten sejtette pontosan mi áll a háttérben.
-Elvitt a Branch Brook Parkba.-válaszolta.
-Newarkba? Micsoda úriember!-forgatta meg a szemeit Tony.
-Miért forgatod a szemed?-nevetett Gabi.
-Azt hittem jobban tanítottam a kapitányt, de Newark? Komolyan? Miért nem valami romantikusabb helyre vitted?-nézett a kapitányra.
-Azt hittem romantikus hely!-válaszolta Steve.
-Az volt! Romantikus!-nyugtatta meg Gabi.-Imádtam az odafelé utat, azt amikor ott voltunk és visszafele út is nagyon izgalmas és romantikus volt.-kacsintott rá.
-Miről maradtunk le?-nézett oda-vissza köztük.
-Semmiről!-mosolyodott el Steve.
-Semmiről?
-Vacsorázunk?-terelt Gabi ahogy egy puszit nyomott Steve arcára.
-Tusolj le mindjárt készítek valamit!-mondta a kapitány.
-Intézem én, de segíteni jöhetsz!-nyomott egy puszit az ajkaira. Majd a konyha irányába sétált.
-Hé, kapitány!-szólt neki Tony.
-Igen?-kérdezett vissza de a szeme egy pillanatra se tévedt el a feleségéről.
-Mi a fene folyik itt?
-Csak...a boldogságunknak örülünk!
-Boldogság? Csak nem...? Gabi várandós?-kérdezte kicsit nagyobb hanggal.
-Nem, nem!-ellenkezett azonnal.-Vagyis...még nem hiszem...de remélem lassan bővül a családunk!
-Próbálkoztok?
-Nem csak próbálkozunk, akarjuk is!-egy mosoly kúszott az arcára ahogy a konyha felé ment a felesége után. A kezei azonnal hátulról ölelték őt ahogy gyengéd csókot nyomott a nyaka hajlatába.-Olyan édes illatod van!
-Csak azért jöttél hogy megzavarj?-nevetett.
-Tudod...hogy mennyire boldog vagyok?-kérdezte ahogy a vállára helyezte a fejét.
-Mennyire vagy boldog?
-Tizes skálán?
-Tizes skálán!-mosolyodott el.
-Sajnálom de az nem elég ahhoz hogy leírjam a boldogságom!
-Akkor mi tudja leírni!
-Semmi...mert nincsenek rá szavak! Az hogy a feleségem vagy...végre úgy érzem megkaptam azt ami a boldogságomhoz kell!
-Tudod...kár hogy régen nem a boldogságunk volt a fő szempont!
-Mert egy hülye voltam!
-Nem csak te! Ha akkor nem hagylak el...hanem megpróbáljuk megbeszélni lehet már azóta családunk lenne!
-Ne magad hibáztasd! Én...voltam aki ezt az egészet akkor előidézte! De most nem fog semmi se elválasztani tőled! Családunk lesz!
-Kicsi kapitány?-kérdezte ahogy a szeme sarkába könnyek gyülekeztek.
-Vagy egy kicsi Gabi?-nyomott egy puszit az arcára.-Vagy kicsi Gabi és kicsi kapitány?
-Ikrek?-mosolyodott el.
-Ne aggódj az miatt mi lesz ha...csak...koncentráljunk tényleg arra amire szörnyen vágyunk!
-Most? Nem tudom hogy ezt a csirkemell salátát vagy téged kívánlak jobban!-nevetett.
-Válaszd a csirkemell salátát, engem utána is megkaphatsz!-Gabi megfordult a karjai között.
-Szeretlek Steve...!
-Én is szeretlek...Mrs. Rogers!
-Nem unod igaz?-egy édes mosoly hagyta el a száját.
-Nem, ezt soha!-csókolta meg Gabit.
-Vacsorázzunk rendben?-szabadult ki a karjaiból. Az asztalra helyezte a két tányért majd leült.
-Tudod...nagyon élveztem a mai napot!-ült le mellé a kapitány.
-Melyik részét?-kérdezte ahogy belekóstolt az ételbe.
-Az egész napot!-mosolyodott el.
-De az a kocsis jelenet...mindent vitt nem?-játszott vele.
-Feltörtek mindkettőnkben az emlékek!-ismerte be.-Szerinted...mikor lesz normális nyugodt életünk?-nézett maga elé Steve.
-Nyugodt? Ilyen munkák mellett?
-Beszéltem Furyval...
-Furyval? Miről?-lepődött meg.
-Tudom hogy meg kellett volna veled beszélnem de...valahogy ezt tartom helyes döntésnek!
-Mit műveltél?-nevetett hisz fogalma nem volt a kapitány mire akar kilyukadni.
-Ha...egyszer végre alkalmunk lesz a családalapításra...feladom a harcot!
-Mit csinálsz?-kezdett köhögni a torkán akadt salátától.
-Lerakom a pajzsot...!
-Állj meg Rogers!
-Gabi...!
-Azt mondtam állj meg! Mi a fenéről dumálsz?
-Régen még ha fel is adtam, egy idióta voltam aki hagyta magát rádumálni továbbra is a munkára és tudod hol kötöttünk ki...!
-Ez nem megoldás ha menekülünk!
-Nem menekülök, családot akarok veled és arra akarok majd koncentrálni!
-De...!
-Srácok, meló van!-rohant le az emeletről a csapat. Steve Gabira nézett.
-Menj!-bökött a fejével a csapat irányába.
-Sietek vissza!-csókolta meg.
-Merem ajánlani!-mosolyodott el.-Hisz terveink voltak estére!
-Szeretlek!
-Én is téged! Aztán vigyázz magadra!
-Vigyázok!-kiabált vissza.
