-Sikerült valami információhoz jutnod?-kérdezte reménnyel a hangjában.
-Nem igazán...!-keserítette el a válasszal.-Most elkezdtem Gabi telefonját lenyomozni nem e az utolsó napokban történt érdekes telefonbeszélgetés vagy üzenetváltás!
-A küldetésről se találtál pontosabb információt?
-Minden titkos!
-Tudod mit nem értek?
-Mit?-nézett rá Tony.
-Amikor felhívtak hogy Gabi meghalt, azt mondták robbanás történt...! De ha ő túlélte mégis ki volt ott?
-Könnyen el lehet egy ilyen ügyet tusolni hisz gondolj bele holttest nincs, hisz elméletileg a bomba közvetlen mellettük volt a jelentés szerint!
-Ez az ami aggaszt...!
-Egyáltalán ki intézte el ezt az egészet! Hisz Gabi szemmel láthatólag nem volt a közelünkben akkor mégis ki?
-A csapattagokról se tudsz semmit? Kikkel ment?
-Nem sokat tudtam meg, csak nevek!
-De lehet az is sokat segít! Mutasd!-nézett azonnal a monitorra.
-Luke Johnson, Clay Morroe, Curtis Forester, Max Martin!
-Kik ezek a férfiak?
-Mind a S.H.I.E.L.D-nek dolgoztak! Egytől egyig egészen addig amíg...balesetben meg nem haltak ugyanazon a küldetésen mint Gabi!
-Pillanat! Egy napon haltak mind meg?
-Mi a baj?
-Szerintem...szerintem ők is...életben vannak!-kezdte összerakni a képet Steve.-Ezek a férfiak voltak Gabi mellett!
-Steve biztos?
-Ezer százalék! Hisz tisztán látszódott hogy régóta ismerhetik egymást ahogy beszéltek egymással, másrészről kicsit sem bizarr hogy mind egy ugyanazon nap, ugyanazon a küldetésen haltak meg?
-Miért lenne bizarr?
-Mert Gabira is azt mondták meghalt és tisztán emlékszem ahogy szembe ült velem...beszélt hozzám!
-Megkérdezted?
-Mit? Hogy te vagy e a feleségem?
-Csak menyasszony...!-javította ki Tony.
-Ha megtalálom biztos lehetsz benne hogy többé nem azt a címet fogja viselni...!
-Elhagyod?-ijedt meg Tony a kijelentéstől.
-Nem...soha! Soha! A feleségem lesz...amint újra a karjaimba lesz!
-Uram, találtam valamit!-zavarta meg őket Jarvis.
-Mutasd!
-A kisasszony mobilja a robbanás után pár nappal aktív volt! Utána azonban teljesen megszűnt a jel!
-Merre volt aktív?-kérdezte Tony.
-Máris mutatom a koordinátákat!-mindketten idegesen várták a számsort ami valami nyomot mutathat számukra.
-Ez a koordináta mégis...milyen hely ez?-kérdezte Steve.
-Jarvis, kérlek keresd meg pontosan hova is tartozik ez!-a helyszín pedig megjelent a monitoron.-Azta rohadt...!
-Mennem kell!
-Ne menjek veled?-kiabált utána de Steve már nem válaszolt. Idegesen, mégis reménykedve ült a motorra amivel gondolkodás nélkül indult el. Fogalma sincs mennyivel ment, mennyi szabályt szegett meg amíg a célhoz ért. Óvatosnak kell lennie hisz nem tudhatja pontosan mi is vár rá. Az épületen megpillantott egy kis ablakot ami tökéletes hely volt arra hogy bejusson az épületbe. Egy szobába jutott ami szemmel láthatóan használva volt. A szemével pásztázta a teret nem e valami nyomot talál de teljesen átlagos szobának nézett ki. Az ajtón csendben kilopózva folytatta az útját. Lépéseket hallott. Az egyik sarokba elbújva várt, mikor meglátta a személyt pisztollyal a kezében. Felismerte. Egy pillanat alatt szegezték a fegyvert az irányába miközben ő feltartotta a kezét. Azok a barna szemek kikerekedve néztek rá.
-Te...?!
-Fejbe akarsz lőni?-kérdezte Steve. A fegyvert egy pillanat alatt helyezte le maga mellé.-Szia...!-köszönt mosollyal az arcán.
-Te...?!
-Csak gyere ide...!-tárta szét a karját.
-Te hogy...?!
-Francba gyere már ide!-remegett látta rajta. De nem ő volt az egyetlen aki remegett. Ő is ugyanilyen érzelmeket játszott le magában. Nem akart hinni a szemének mégis boldog volt attól amit látott. Közelebb lépett, ahogy gyengéden nyúlt a keze után ahogy egy pillanat alatt húzta őt magához.-Kicsim...!-ölelte át szorosan. Gabi kezei azonban nem mozdultak.
-Én...én ezt nem...nem értem...!-motyogta.-Te hogy...hogy találtál meg?-Steve ránézett ahogy a könnyeket amik az arcán folytak kezdte letörölni.
-Hozzám tartozol...így mindig megtalállak téged bárhol is legyél!
-De...ez lehetetlen! Honnan...honnan tudtad meg...?-látszott az arcán mennyire váratlanul érte a kapitány látogatása.
-Te bolond, a gyűrű!-szorított a kezén. Tudta hogy mostantól képtelen lesz egy pillanatra is elengedni a kezét. Többé nem.
-Én...én...sajnálom...én...!-a könnyek győztek. Képtelen volt kimondani a szavakat amiket pedig annyiszor lejátszott a fejében ha újra visszatért volna. Most mégis képtelen egy szót is kimondani.
-Csak nyugtass meg hogy nem egy másik pasi miatt volt ez az egész!-kérte Steve ahogy elmosolyodott.
-Mi? Nem! Nem!-vágta rá azonnal.
-Nem?
-Nem! Dehogyis!-ellenkezett.
-Akkor megnyugodtam!-esett neki az ajkainak amitől Gabi szemei kikerekedtek. Valójában akárhányszor elképzelte a beszélgetést közöttük mindig azt gondolta Steve majd kiabálni fog, őrjöngeni, elhagyja őt, talán még olyan dolgokat is a fejéhez vág amit eddig magába tartott ellenben az ölelés, a csók, ahogy beszél mind azt érezteti vele minden félelme felesleges.-Még mindig a legédesebb ajkad van!-mondta ahogy elváltak.
-Hiányoztál!-mondta ki Gabi.
-Ezt akartam már hallani!-csókolta őt újra ahogy most már szorosan kapaszkodtak egymásba.
