*jelöli a +18-as részt!
-Gabi, óvatosan!-vette ki a szatyrokat a kezéből Steve ahogy épp megérkeztek a csapat heti kis bevásárlásáról. Igen, most rájuk esett a sor.
-Mi? Ugyan már Steve!-mosolyodott el.-Ezt elbirom!
-Azt elhiszem, de akkor se cipekedhetsz!
-Nem gondolod, hogy picit túl aggódod a dolgokat?-nézett a férje után aki már az ajtónál járt.
-Nem, egyáltalán nem!-nyitotta ki az ajtót a könyökével ahogy azt támasztva várta hogy Gabi besétáljon.
-Komolyan? Már ajtót se nyithatok?-sétált be előtte.
-Vigyázok rátok!
-Én azt elhiszem Mr. Tökéletes de nem lehetne hogy picit lazíts?
-Tökéletes lennék?-kapta el az egyetlen szót a kérdésből.
-Hagyjuk!-mosolygott rá.
-A többieknek mikor akarjuk elmondani?-kérdezte ahogy szorosan követte Gabit.
-Legalább amíg 12 hetes nem leszek szerintem várjunk!
-Tudod pedig milyen nehéz nem szétkürtölni a világnak hogy apa leszek?
-Elhiszem, de akkor is még tartsuk titokban a meglepetést!-nézett rá azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Add Istenem, hogy olyan szemei legyenek majd mint neked!
-És olyan beszéde mint neked!-nevetett.-Ha nem haragszol azért a lift gombot megnyomnám! Vagy azt is te akarod...mondjuk az orroddal?-szálltak be.
-De gyengéden csak, semmi túlzó erőkifejtést!-Gabi már csak azért is jó erősen nyomta meg a gombot amíg az ujja vége el nem kezdett vörösödni.
-Hé!-szólt rá Steve.
-Nyugodj meg kicsit, ennyitől nem lesz bajom! Sőt attól se ha szatyrokat cipelek! Nem adhatok fel mindent az életembe mert ez a kis csöppség itt lakik bennem!
-A kis csöppségnek szüksége van rád!
-Vigyázok rá, ahogy te ránk! Nem lesz baj!-csókolta őt meg.
-Túl régóta vágytam már erre...talán azért vagyok ennyire ideges!
-Mindketten vágytunk már erre! A családra...! És most ezt meg is kapjuk! De éljük úgy az életünk ahogy eddig, rendben?
-Rendben...!-bólintott.
-Adj egy szatyrot!-nyújtotta felé a kezét.
-Biztos hogy nem!-fogott rá erősebben.
-Steve...-forgatta meg a szemeit, de szerencséjükre épp felértek az emeletre.
-Megjöttek!-hangzott Wanda izgatott hangja.
-Megvettünk mindent amit felírtál! Vagyis remélem!-nevetett.
-Remek! Akkor neki is kezdek a főzésnek!
-Megyek segítek!-mondta Gabi.
-Nem! Te felmész és pihensz! Nat biztos örömmel segít neki!-mondta Steve.
-Steve!
-Kérlek pihenj!-nézett a szemébe.
-Teli vagyok energiával!
-Azon majd segítek! Csak menj fel!-mi volt ez a kijelentés? Miért okozott ez benne egy hatalmas pillangó hadsereget?-Emeletre!-bökött az irányába a fejével.
-Ha most átvertél és nem fogsz segíteni levezetni az energiáim nagyon mérges leszek!
-Azért hagyj magadon valamit amit én is levarázsolhatok rólad!-súgta a fülébe.
-Csodálkozunk hogy terhes lettem...!-jegyezte meg halkan mire Steve elmosolyodott, majd segített kipakolni a szatyrokból. Gabi így végül a szobában kötött ki ahol az ágyon ülve meredt maga elé. Egészen addig amíg az ajtón be nem lépett a kapitány.
*
-Te nagyon komolyan vetted azt a részt hogy hagyj magadon valamit!
-Túl könnyű dolgod lenne!
-Nem tudom mit tehetek meg és mit nem...de akarlak...!
-Mindent pont úgy mint azelőtt...!-térdelt fel az ágy szélére ahogy Steve azonnal megtalálta az ajkait.
-Szólsz ha nem érzed jól magad? Ha valami kellemetlen?-kérdezte ahogy a keze a derekára csúszott.
-Érezni akarlak...!
-Vetközz...!
-Dolgozz te, én egy papírdarabot se emelhettem meg! Akkor most ne fogj munkára!
-Hol az a fránya gomb a nadrágodon?-húzta fel a pólót hogy hamar megtalálja a nadrágján lévő gombot. Gabi elnevette magát ahogy hátradőlt az ágyban. Steve pedig gyorsan dolgozott hogy minél előbb magáénak tudja őt.-Ne szorítsd össze a lábaid!-feszítette szét.
-Ez tetszeni fog...nagyon!-harapott az alsó ajkába.
-Élvezd, kicsim...!-érintette meg először a kezével a gyenge pontját majd gyengéden a nyelvével is hozzáért. Gabi háta azonnal ívbe feszült. Steve kereste a tekintetét.
-Ha abbahagyod biztos lehetsz benne hogy kitekerem a nyakad!
-Biztos lehetsz benne hogy ezek után képtelen leszek abbahagyni!-kezdett újra munkába. Gabi pedig élvezte, nagyon is.-Hallani akarom a hangod...!
-Érd el!
-Szeretem a kihívásokat!
-Én pedig érezni a nyelved odalent! Meddig beszélsz még?
-Meddig beszéljek?-helyezte fel két ujját egyszerre mire Gabi ajkait apró hangok hagyták el.-Ügyes, kislány!
-Steve...!-nehezült a légzése.
-Élvezz köré...!-adta az utasítást ami Gabit beindította. Imádta Steve dominanciáját látni.
-Ne kínozz...!
-Ne? Ezt akarod?-helyezte Gabi kezeit a nadrágjára.
-Igen...!-Steve ujjai még mindig lüktettek benne.
-Nem hallottam!
-Igen...!-könyörgött.
-Szót fogadsz nekem?
-Igen...!
-Ezt már szeretem hallani!-Gabi észre se vette hogy eközben már Steve bokájáig le volt tolva a nadrág így könnyedén hatolt be.
-Úristen...!-kiabálta.
-Imádom ahogy körülölelsz...!
-Gyorsabban...!
-Gyorsabban? Mondjuk így...?-gyorsított.
-Igen...!-élvezték mindketten. Miért is ne élvezték volna mikor minden pillanatban egymást kényeztettek volna? Fél óra múlva egymás karjaiban pihentek ahogy Steve Gabi ujjaival játszott.-Mi lesz ha megszületik? Nincs több szeretkezés amíg nagyobb nem lesz?
-Megtaláljuk a módját ne aggódj! Hisz valahogy meg kell oldanunk a kistestvért is nem?
-Veled könnyű lesz!
-Szeretlek Gabi!
-Én is téged Steve!
