47. Hátsóülés emlékek?

276 23 2
                                    

Nagyon +18‼️‼️

-Steve hova viszel?-kérdezte az anyósülésen.
-Csak szerettem volna ha picit kiszakadunk ebből a felfordulásból!
-Nincs felfordulás!-Steve ránézett.
-Legyünk picit kettesben hamár a nászútunkat megzavarták!
-Nem tudjuk becserélni a jegyeket?
-Ne aggódj, majd elintézem ha visszaérünk rendben? De szeretnék kettesben lenni veled!
-Miért? Este hányan voltunk az ágyban?-mosolyodott el.
-Lassan úgy éreztem hogy az egész csapat! Épp ráhangolódunk erre kopog Tony hogy kellenek neki információk, majd jött Clint és Nat akik azért érdeklődtek megpróbálják e a S.H.I.E.L.D rendszerét meghackelni, majd Thor...ő miért is jött?
-Feszültség levezető edzés miatt!-nevetett Gabi.
-Majd Wanda hogy megcsinálta a kedvenc kajád hogy jobb kedved legyen!
-De nagyon finom volt!
-Az volt!-nézte az utat, majd Gabi áthajolva Steve arcára nyomott egy puszit.
-Csak segíteni akartak!
-Tudom...tudom jól de...!
-Mond hogy olyan helyre viszel ahol újra megpróbálhatjuk azt a fantasztikus estét!
-Oh, abban biztos lehetsz! Ebből nem engedek!
-Régen pedig a kocsi se volt egy rossz hely!-harapott az alsó ajkába.
-Gabi...!
-Vagy tévedek kapitány?-kapcsolta ki az övét.
-Mit csinálsz? Kapcsold vissza!
-Csak a helyemre megyek!-mászott hátra a hátsóülésre.
-Te most...komolyan mit művelsz?
-Csak...vezess kapitány!-mosolyodott el ahogy tudta hogy az az emlék fel fogja csigázni a kapitányt. Lassan vetette le a felsőjét ami eddig takarta. Steve pedig a visszapillantóból tökéletes rálátást látott.
-Gabi!
-Csak vezess...vagy csatlakozhatsz is!-kapcsolta ki a melltartót.
-Megbolondítasz!-tért le azonnal a főútról. A mellékút elhagyatott volt. Leállítva az autót, kikapcsolta az övét ahogy azonnal hátramászott Gabihoz és egy pillanat alatt esett az ajkainak.-Mit művelsz te velem?-a kezei az arcát fogták rákényszerítve Gabit hogy ne tudja elkerülni a tekintetét.
-Mit csinálok?-mosolyodott el ahogy a keze már Steve nadrágján volt.
-Francba! Csodás vagy!-esett az ajkainak ahogy az egyik keze elkezdte a mellét kényeztetni. Egy pillanatra váltak el míg Steve lekapta magáról a felsőt.
-Siess kapitány...!-kapcsolta ki az övét a férfinak. Pillanatokon belül elétárult a már merevedő férfiassága.-Dőlj hátra!-lökte hátra az ülésnek. Az ajkai teljesen körülölelték a merev testrészt. Amit pedig az ajkaival művelt elég volt hogy Steveből apró sóhajokat váltson ki. Gabi elmosolyodott ahogy nem állt meg. Folytatta. Steve gyengéden a fejére helyezte a kezét amit elkezdett lefelé nyomni így Gabi teljes egészében a szájába tudta foglalni.
-Gyerünk kicsim...!-kezdte ő diktálni a tempót Gabinak aki minden szó nélkül követte az utasítást.-Vedd le a nadrágod!-kérte következőleg mire Gabi egy huncut mosollyal húzta azt le magáról.-Dőlj hátra az ajtónak de vigyázz a fejedre!
-Igenis apuci!-mosolyodott el hogy még ilyen piszkos pillanatban is azért aggódik be ne verje a fejét.
-A bugyit is vedd le!
-Vedd le te! Te is dolgozz egy picit!-szórakozott vele.
-Így is jó lesz!-csúszott hátra majd félrehúzva könnyedén a textilt hajolt a lábai közé. Gabi teste libabőrös lett amint megérezte a lehelletét a lábai között.
-Ah...!
-Még el se kezdtem!-a huncut mosoly megjelent Steve arcán is. Majd munkába látott. A nyelve érzékien kényeztette őt, és nagyon is jól tudta hogy jó munkát végez mert Gabi ajkait szüntelenül hagyták el a nyögések. Gabi a kezét Steve fejére helyezte így jelezve neki folytassa még. De meglepetésére Steve a nyelve mellett már az ujjait is munkába állította. Két ujja mozgott lassan ki-be, majd perceken belül még egyet csatolt hozzá.
-Ne, ne!-húzta magához fel a kapitányt.-Téged akarlak! Téged...!
-Nem én voltam a lábaid között?-nevetett ahogy az ajkai Gabinak folyton az övével harcolt.
-Steve kérlek...!
-Ezt akarod...?-irányította a bejáratához a férfiasságát.
-Igen...!-könyörgött.
-Nagyon szeretnéd?
-Steve ne kínozz...kérlek...!-de mire ezt kimondta egy határozott mozdulattal tolta be magát tövig.-Ah...!
-Szeretem ezeket a hangokat...!-mosolyodott el. Lassan kezdett mozogni majd egyre fokozta a tempót.
-Steve....Steve....!-kiabálta a nevét ahogy a fejét elöntötte a forróság és egyre jobban úgy érezte közeleg a csúcshoz.
-Ülj rám...!-húzta fel Gabit ahogy könnyedén helyezte őt az ölébe. Egy gyors mozdulattal csúszott be ami Gabit váratlanul érte.
-Úristen...!-dőlt Steve vállára. Steve kezei a csípőjére csúsztak majd innentől ő diktálta a tempót.-Steve...!
-Gyerünk kicsim...!-gyorsított.
-Steve....mindjárt...Steve...!-sikoltozta ahogy érezte csak néhány lökés és elérik a célt.
-Gyerünk Gabi...!-elérték. Gabi továbbra is Steve ölében ülve dőlt a vállára levegőért kapkodva. A kapitány egy gyengéd csókot nyomott a feje búbjára, mire Gabi pedig Steve nyakhajlatába nyomott egy csókot.-Így emlékeztél?-kérdezte mosolyogva.
-A-a!-nevetett ahogy most már egymást nézték.-Ez...fantasztikus volt!
-Csodálatos vagy...!
-Ha itt ilyeneket művelsz velem mi lesz ha végre nyugodtan egy szobába leszünk?
-Majd megtudod...mert biztos lehetsz benne hogy megmutatom!-hajolt az ajkaiért.-Szeretlek...Mrs. Rogers!
-Én is nagyon szeretlek Mr. Rogers!

I Belong To YouМесто, где живут истории. Откройте их для себя