-Mindig én okozom ezeket a könnyeket neked...!-törölte le az arcáról őket.
-Vagy csak arra vágysz hogy kiengesztelhess!-mosolyodott el Gabi.
-Túlságosan ismersz!
-Tehát, mivel akarsz kiengesztelni?-nevetett most már.
-Azt nem engednéd!-Gabi pedig tudta mire gondol.
-Ne csináld!
-Csak kettőt!-nézett rá kölyökkutya szemekkel.
-Nem!-nevetett Gabi.
-Akkor egyet!
-Nem!-nevetett továbbra is.
-Csak egyet!
-Steve!
-Csak egy csók! Régen is mindig engedted!
*
-Tudod hogy utállak?-kiabálta Gabi.
-Remek! Ezt azelőtt kellett volna mondanod mielőtt összeházasodtunk!-veszekedtek.
-Igaz, hülye voltam! Mert hozzá mentem egy olyan férfihoz aki a munkájával van kapcsolatban!
-Legalább boldoggá tesz!-kiabálta. Gabi pedig lefagyott. Steve egy pillanatig még nézte őt majd kiviharzott az ajtón. Sűrűn veszekedtek. De mégis mindig ugyanaz volt a vége.-Gabi...!-sétált vissza Steve egy percen belül. Gabi minden szó nélkül sétált hozzá ahogy szorosan átölelte őt.
-Annyira szeretlek!-mondta ahogy az arcát a mellkasába temette.
-Ne haragudj rám! Annyira szeretlek csak...!
-Nem kell!-rázta meg a fejét.
-Annyira szeretlek Gabi! Te vagy a legnagyobb csoda az egész életembe!
-Legnagyobb csoda?-mosolyodott el.
-Kiengesztelhetlek?-kérdezte mosolyogva.
-Hajrá!-csukta be a szemét, Steve pedig három édes csókot nyomott az ajkára.-Mm, lehet ez nem lesz elég!
-Reméltem is hogy ezt mondod!-mosolyodott bele a csókjukba.
-Vigyél a szobánkba!-súgta a fülébe.
-A legjobb veszekedés után!-nevetett Steve majd egy könnyed mozdulattal kapta őt fel.
-Imádom!-kapott az ajkai után.-Annyira imádlak!
-Ezt mond el közben is!
-Ha lesz időm két sikoltozás között!
-Hallani akarom!
-Akkor hallani fogod!
*
-Az régen volt!-mosolyodott el.
-Félsz, hogy eszedbe jutnak az emlékek?
-Akkor is mindig veszekedtünk...!
-De...!
-...mindig kibékültünk...!-ismerte be.
-Szeretném ezt veled Gabi...!
-Akkor vigyél el...!
-Ez....előbb még a csókot sem engedted! Most meg...?
-Mi? Nem! Nem az!-nevetett ahogy megértette mire gondolt Steve.-Nem fekszek le veled!
-Azt hittem sikerült!-viccelődött.
-De ügyes próba volt!
-Hova vigyelek?-kérdezte.
-Mondjuk randizni? Te mondtad hogy adjak egy hónapot!
-Előbb még azt mondtad nem látsz sok esélyt számunkra!
-Akkor már esélyt se adjak? Ha ezt akarod!-fordult volna vissza a lifthez mikor Steve megállította.
-Várj! Nem azt mondtam! Csak...meglepődtem!
-Elvihetsz randizni, de nincs csók egyéb meg főleg!-figyelmeztette.
-Nincs csók, se több!-ismételte mire Gabi bólintott.-Rendben! Akkor...!-fogta meg a kezét ahogy magával vezette őt. De fogalma sem volt ez az apró testi kontaktus milyen pillangóhatást keltett Gabiba. Csak az apró zavartságot látta az arcán.-Azt mondtad csók és egyéb! A kezed nem mondtad hogy nem foghatom!-mosolygott rá. Ez a mosoly pedig tagadhatta volna de őrülten imádta.
-Mindig találsz kiskaput!-jegyezte meg ahogy minden szó nélkül követte őt. A kezeik pedig egy pillanatra se váltak el. Még ha Gabi kezei engedni is látszódtak Steve biztosra ment hogy ne csússzon ki a keze közül.
-Emlékszel erre?-kérdezte ahogy egymás mellett sétáltak.
-Te direkt célozgatsz ma?-hitetlenkedett.
-Célozgatni? Nem! Én? Mire célzol?-játszotta a hülyét.
*
-Csodás időben itt izzadok a parkban! Ez volt minden álmom!
-Te akartál edzeni!
-Inkább randiznom kellene veled!
-Edzés után elviszlek!-nyomott egy csókot a homlokára.
-Szavadon foglak!-ült le a fűbe majd egy gyors mozdulattal feküdt hanyatt.
-Hé! Nincs pihenés!
-Oh, dehogynem!-hunyta be a szemeit. Pillanatokon belül Steve ajkait érezte az övén. Zavarában gyorsan kinyitotta a szemét majd látta a fejénél támaszkodó férfit.
-Maradj nyugton, rendben?
-Annyira zavarba vagyok, hogy megmozdulni is képtelen vagyok!-ismerte be.
-Ez tetszeni fog!-mondta ahogy fekvőtámaszt kezdett csinálni és minden hajlításnál megcsókolta őt.-Mennyi is az amit meg kell csinálnom?-kérdezte egy idő után.
-Folytasd még!-mondta széles mosollyal.-Majd szólok ha elég!
-Élvezed mi?
-Nagyon!-imádta ahogy csókolta őt. Az egész teste képes volt beleremegni. Az érzést amit érzett pedig semmivel se tudta volna leírni.
*
-Edzeni hoztál?
-Lefekszel a fűbe?
-Meg akarsz csókolni?
-Komolyan kérdezed? Mert a válaszom egy határozott igen!
-Miért...miért nem működött a házasságunk mikor annyira szerelmesek voltunk?-kérdezte egy kis fájdalommal a hangjában.
-Sokat hibáztam...!-komolyodott el Steve.
-Mindketten...! Mégis minden veszekedés után vártam a kibékülést! Mert tudtam hogy nem fekszünk le úgy hogy haragszunk egymásra!
-Azon a napon...miért nem vártad meg hogy utánad menjek?
-Mert tudtam hogy ha utánam is jössz...a munkád lesz mindig az első!
-Mindig te voltál számomra a legfontosabb csak...hülye voltam és nem mutattam ki az érzéseim!
-Lehet...még se volt olyan tökéletes a mi szerelmünk...?
-Vágytál a tökéletes szerelemre? Ahol mindig minden csak a boldogságból áll?
-Téged akartalak csak...! Egy boldog életet veled!-nézett rá.-Ennyi volt a kívánságom...!
-Boldoggá tudlak tenni...csak feküdj le a fűbe! Esküszöm tetszeni fog!-viccelődött újra Steve hisz tudta ez volt az egyik ok ami miatt Gabi beleszeretett.
-Ma nagyon nem bírsz magaddal!
-Csak hunyd be a szemed!
-Ilyet nem játszok!-ellenkezett.
-Kérlek!
-Mondtam hogy nincs csók Steve!
-Kérlek Gabi!
-Ha megcsókolsz arcon ütlek!-csukta be a szemeit. Izgult. De egy pillanat alatt a pillangók újra átvették az irányítást a testében. Egy homlok puszi...ami heves szívverést váltott ki nála egy pillanat alatt.
