-Miért hívtad össze a csapatot?-kérdezte Natasha a bázison. Gabriella csendben ült a széken.
-Nem a nászútra kellene készülnötök?-folytatta Wanda.
-Mr. Craig él!-kezdte Steve.
-Mi?-lepődött meg mindenki.
-Mr. Craig személyesen járt nálunk...vagyis Gabinál!
-Állj! Él? Hol a francba bújkált eddig?-kérdezte Tony.
-Nem tudjuk!-válaszolta Steve.
-És most hol van?
-Nem tudjuk!
-Mit akart?-jött a következő kérdés Clinttől.
-Segítséget hogy megmentsük az életét! Állítása szerint nem ő bérelte fel az embereket Gabi és a többiek megölésére!
-Ugye csak viccelsz?-úgy érezte Tony ez még viccnek is erős.
-Srácok kérlek!-kérte Steve.
-Tony...!-szólalt meg Gabi. Steve azonnal a feleségére nézett de az arca korántsem ragyogott mint reggel.
-Tessék?-fordult felé.
-Be tudsz jutni kórházi adatbázisokba...?
-Kórházi adatbázisba?-lepődött meg.-Megpróbálhatom de pontosan mi érdekelne?
-Ha mondok egy nevet...kérlek nézd meg nyilvántartásba van e véve a halála időpontja...!
-Kiről lenne szó?
-Az anyámról...!
-Gabi! Ugye nem akarod elhinni amit akkor neked mondott?-kérdezte Steve.-Kicsim...!
-Pont azt szeretném megtudni igazat mondott e vagy hazudott! Ha hazudott minden folytatódik úgy tovább mint azelőtt de ha...ha igazat mondott...!
-Akkor mi lesz?-aggódott Steve. Miért is ne tette volna mikor a feleségét látszólag megviselték a történtek.
-Kérlek ne légy te is ellenem!-nézett a férjére.
-Nem vagyok ellened, egyáltalán nem! De nem akarom hogy sérülj!
-Akkor most miért vagy ennyire az ellen hogy kiderüljön mi az igazság?
-Mert a múltad nem egy boldog fejezet az életedbe és ezt mindketten nagyon jól tudjuk! Az igazság? Bármi is legyen mindkét módon az anyád hazudott!
Hisz ha a kórházba halt meg nem mondta el hogy beteg volt...de ha Mr. Craignek van igaza szintén hazudott és elhagyott! Hisz eszébe se volt hogy megkeressen téged lassan tizenkét éve!
-Steve!-szólt rá Clint.
-Azt hittem mint a férjem támogatni fogsz...!-állt fel.
-Támogatlak! Mindenben támogatlak! De nem akarom hogy tönkretegyenek!
-Nem fognak!
-Te lehet így érzed de velünk mi lesz?-Gabi eleget hallott. Az emeletre ment a régi kis szobába ahol lakott. Tudja hogy Steve védeni akarja de ha az anyja tényleg él meg kell keresnie. De abban sem volt biztos jelen pillanatban hogy bármelyik hírt el tudná hinni és fogadni.
-Miért forgatod fel mindig az egész életem anya...?-kérdezte összekuporodva. Kopogtak az ajtaján.
-Bejöhetek?-kérdezte Steve.
-Gyere...!
-Kicsim sajnálom...!-sétált hozzá ahogy elétérdelt.-Annyira védeni akarlak minden sérüléstől de...az élet valahogy mindig próbák elé állít mindkettőnket!
-Tudom hogy védeni akarsz...!
-Félek...ha újra belekeveredünk ebbe az ügybe nagyobb problémánk lesz mint azelőtt...! És mindketten tudjuk ez is mennyi ideig kényszerített minket el egymástól!
-Nem hagylak el!
-Félek hogy elveszítelek...! Pedig...!-mosolyodott el.-...úgy elterveztem mindent!
-Mit terveztél el?-Steve nem válaszolt.-Steve...?
-Az életünk...! Hogy a nászúton végre csak egymásé leszünk...! Végre újra aggodalmak nélkül kettesbe! Aztán visszajöttünk volna és én meg megleptelek volna téged egy csodás családi házzal...!
-Van házunk...!-válaszolta mosolyogva.
-Tudom...de valahogy úgy érzem ez egy új kezdet számunkra...az a ház nem hozott nekünk szerencsét!
-Steve...!
-Aztán talán...együtt mondtuk volna hogy készen állunk arra hogy...kisbabánk legyen...!
-Ne reptess bennem pillangókat!-fogta meg Steve kezét.
-Annyira elterveztem mindent! Hogy most azon leszek hogy soha se légy szomorú...! Mégis elbuktam már az első nap!
-Nem buktál el...!-simogatta meg az arcát.-Még lehet ez egy jó nap!
-Hogy...érted?
-Már csak rajtad múlik kapitány hogy zárjuk le a napot!
-Bezárom az ajtót!-mosolyodott el ahogy egy csókot nyomott az ajkára.-Szeretlek!
-Én is téged!
