+18‼️
Gabi Steve karjaiban pihent. Talán most először érezte magát boldognak hosszú idő után. Steve gyengéden simogatta a bőrét ahogy Gabi feje búbjára néha néha egy apró csókot nyomott.
-A csapat jól van?-kérdezte.
-Hiányzol nekik...! Mindannyiunknak...!
-Ők is nekem...!
-Valójában Tony és Natasha nagyon sokat segített miután...te eltűntél...! Persze a többiek is, de tudod hogy mindig erősebb kötelék volt köztem Nattal és Tonyval...!
-Tudom!-mosolyodott el.-Mintha a testvéreid lennének!
-Pontosan!
-Nem fognak ma estére hiányolni? Lehet haza kellene menned!-nézett fel rá.
-Elég idős vagyok hogy másnál töltsem az éjszakát, nem?
-Egy őskövület!-viccelődött vele.
-Hé! Ez nem volt szép!-csikizte meg az oldalát.
-Oké, oké!-kapálódzott.-Sajnálom! Sajnálom!-nevetett. Az a gyönyörű nevetés ami Steve szívét minden alkalommal megmelengette, ami heves dobogásra késztette.
-Nem maradhatnék veled...?
-Ha most arra gondolsz...hogy amíg az őrületnek nincs vége...!
-Arra!-vágott a szavába.
-Szeretném de a válaszom úgyis tudod mi lenne...!
-Miért? Miért nem lehetek melletted?
-Steve...!
-Hét hónap Gabi! Hét kibaszott hónapig kellett távol lennem tőled! Hét kibaszott hónapig gyászoltalak! És most te azt akarod nekem mondani, hogy újra tartsam magam távol tőled? Komolyan?
-Én...sajnálom Steve de nem akarlak veszélynek kirakni!
-Francba a veszéllyel! Harcoltam a katonaságnál, harcoltam rossz emberek ellen! Szerinted nem tudnék neked segíteni? Komolyan azt gondolod nem tudnék a támaszod lenni?
-De ez nem a hadsereg!
-Gabi nézz rám! Szerintem túl sok mindenen mentünk keresztül hogy most csak úgy beletörődjek abba hogy elhagyjalak!
-Nem hagyjuk el egymást csak...egy kis idő kell míg...!
-Míg mi? Míg végképp nem lesz több időnk? És ha szarul sikerül a küldetés? És ha tényleg bajod esik? Ha nem látlak többé?
-Te most csúnyán beszéltél?
-Mi?
-És ha szarul sikerül? Te csúnyán beszéltél!-nevetett.
-Mi? Most...most mégis...?
-Fogd be és csókolj meg!
-Gabi most...?
-Csókolj már meg!-szólt rá határozottabban. Steve értetlenkedve nézett rá.
-Régen is teli voltál meglepetésekkel de most tényleg nehezen tudlak követni!
-Meglepetésekkel?
-Annyira szeretlek...!-simogatta meg az arcát.
-Mi volt a meglepetés?
-Hallottad hogy azt mondtam szeretlek?
-Mi volt a meglepetés?!-kérdezte egy édes mosollyal.
-Gabi azt mondtam szeretlek hallod?-mosolyodott el Steve.
-Csak azt akartam hogy többször mond!
-Nagyon édes vagy...!-csókolta meg.-Nagyon, nagyon édes!
-Ez nagyon tetszett!-mosolyodott bele a csókba.
-Említettél valamit valami kislányról...!
-Miért?
-Csináljuk!-esett vadul az ajkainak.
-Most?
-Most!-kerekedett felül, ahogy egy pillanat alatt vette le a felsőjét.
-Úristen...már ezerszer láttam de a mai napig nehezen akarom elhinni hogy ez az enyém!-simította végig a kezét a hasán.
-Helyesbítek! Ez az enyém de bármikor használhatod!-csókolta újra.
-Használhatom? Mire?
-Amire csak akarod!-tért ki a nyakára.
-Steve...!-adott nagyobb hozzáférést a nyakán.
-Shhh...! Csak hagyd hogy kényeztesselek!-tért ki a keze a felsőjére amit könnyedén húzott le róla.
-Hülye lennék ellenkezni!
-Mertem remélni hogy nem fogsz ellenkezni!-markolta meg a mellét, ahogy a másikat az ajkaival kezdett kényeztetni.
-Ah...!-Steve elmosolyodott ahogy meghallotta a hangot amit már régen hallott. Lassan haladt le a hasfalán. Az egyik keze egy pillanat alatt szabadította meg a nadrágjától. Ahogy pillanatokon belül már a combja belsőfelére kezdett csókokat osztani.-Steve...!-de mire kimondta megérezte az ajkait. Gyengéden csókolta ahogy lassan párosította hozzá a nyelvét is. Gabi kezei a hajába markoltak amivel arra késztették maradjon az adott pozícióban.
-Tetszik?-kérdezte egy kaján mosollyal, ahogy felcsúsztatta az ujját.
-Ah...!
-Hallani akarom a válaszod!-gyorsított.
-Ah...!
-Gyerünk Gabi...mond ki!
-Steve...!
-Hiányoztam?-kúszott vissza az ajkaihoz.
-Nagyon!-csókolták egymást.
-Na milyen...?
-Édes...nagyon édes!
-Pontosan ezt gondolom én is!
-Cseréljünk!
-Nem...túlságosan akarlak! Nem tudok tovább várni!-kapcsolta ki az övét ahogy pillanat alatt szabadította ki magát a nadrágból.
-Mióta vagy ilyen türelmetlen?
-Mostantól!-válaszolta ahogy pillanat alatt tolta be magát tövig Gabiba. Gabi felnyögött ahogy a háta azonnal ívbe feszült.-Jól vagy?-hajolt le az ajkaiért.
-Hiányoztál!
-Te kis bolond! Te is nekem!-kezdett mozogni.
-Tehát kislány....ah...lesz?
-Vagy kisfiú!-lökött egy erősebbet.-De addig meg se állunk míg egyik nem lesz!
-Benne vagyok!
-Úgyis...egész nap tudnám csinálni!-kacsintott rá.
-Helyes, kapitány!
