-Izgulsz, kapitány?-veregette meg Tony a kapitány vállát.
-Milyen kérdés ez? Persze, hogy izgulok!-mondta ahogy a kezét tördelte.-Mi van ha ő neki ez annyira hirtelen jött, hogy megijed és inkább elhagy? Ha úgy fogja érezni csak ráerőltetem az egészet! Nem akarom hogy így érezzen!
-Szerintem picit túl gondolod az egészet!
-Tony a háta mögött intéztük ezt el egy éjszaka alatt...! Egy menyasszony nem pár óra alatt készül erre rá!
-Steve a legjobb emberek jöttek és dolgoztak azon hogy a helyszín készen álljon a nagy napra! Még Lewis atya is újra visszatért ide csak hogy a régi emlékek miatt összeadjon! És itt van Davis aki csodás ruhákat hozott neki pont mint régen, nem?
-Mégis mi lesz ha ő azon az ajtón nem sétál be?
-Steve elég! Hallod?-szólt rá Clint.-Ez életetek egyik legszebb napja! Felesleges izgulnod!
-Tudjátok mit inkább odamegyek hozzá és...és biztosra megyek akarja e!
-Steve ne csináld már!-szólt újra Tony rá.-Itt van mindenki aki számít és csak a pánikolt arcod látják!
-Mert pánikolok!
-A menyasszony...!-kiabált az ajtóból Davis. A levegő egy pillanatra beszorult mindenkibe. Vajon tényleg annyira hirtelen jött minden hogy Gabit elrémiszthette? Ezen izgult Steve.-...készen áll!-fejezte be Davis. Steve egy megkönnyebbült mosollyal fújta ki a levegőt. Tony egy gyengéd vállveregetést adott a kapitánynak, hisz ők is megkönnyebbültek hogy a kapitány és Gabi álma ezen a napon valóra válik.-Viszont...!-futott a férfiakhoz Davis.-...Gabriellának nincs kísérője! Azt szeretné tudni valamelyikőtök bevezetné őt ide?-a fiúk összenéztek.
-Menj csak!-mondta Clint Tonynak. Tony egy fejbiccentéssel jelezte hogy elfogadja a felkérést. Így Davist követte. Az ajtó előtt Wanda, Natasha és Pepper a koszorúsruhában vártak a menyasszony érkezésére.
-Hol van?-kérdezte Tony.
-Odabent még! Kicsit izgul!-súgta Wanda.
-Megnézem!-indult az ajtó irányába. Bekopogott és a ,,szabad" válasz után benyitott az ajtón.-Hol a gyönyörű menyasszony?-lépett be tárt karokkal. Megpillantotta Gabit akit lehetne jellemezni szavakkal mennyire csodás volt, de nem írná le pontosan azt amit Tony látott.
-Nagyon...szörnyen nézek ki?-kérdezte remülten Gabi.
-Te...úristen...-próbált feleszmélni.-...mint egy angyal!
-Nagyon izgulok!-tördelte ő is az ujját.
-Úristen ha Steve meglát...!
-Nem fog neki tetszeni?-pánikolt.
-...imádni fogja! Eddig is biztos volt abban mit akar de ha meglát...biztos vagyok benne hogy élete legjobb döntésének fogja látni hogy újra feleségül vesz!
-Lehet hányni fogok! Az első alkalommal nem izgultam ennyire!
-Nem! Tartsd bent azt a undi dolgot! Nincs okod izgulni! Steve ott van az oltár előtt és csak téged vár!
-Szerinted...igent fog mondani?
-Tudjuk meg!-mosolygott a lányra ahogy a karját felajánlva neki, Gabi átfogta azt.-Ne izgulj, nincs okod rá! De...egy valamit meg kell tennem!-nevetett. Percekkel később Tony pánikolt arccal futott az ajtóba.-Srácok! Gabi elment!-a kijelentés pedig mindenki arcára kiült. Steve futásra készen állt.-Csak vicceltem!-nevetett.-Úristen! Milyen fejet vágtatok! Gabi ezt látnod kellett volna!-beszélt maga mellé.-Ne izgulj kapitány!-kiabált a barátja irányába.-Ha minden jól alakul ma már házas ember leszel!
-Megölöm!-motyogta Steve ahogy próbálta lenyugtatni magát.
-Mehetünk?-kérdezte Tony Gabitól aki bólintott. A zene megszólalt, a násznép felállt. Nem voltak sokan. Egyáltalán nem. Csak a közeli barátok akik már-már a családjukat jelentették. Valójában egyáltalán nem álmodtak nagy esküvőről. Csak azt akarták végre, hogy megkapják egymást. A koszorúslányok egymás mögött vonultak be. Az arcukon széles mosoly ült, majd Natasha egy szót súgott Stevenek.
-Gyönyörű!-Steve idegesen nézte a cipőjét majd felnézett. És meglátta Őt. Egy hófehér fátyol takarta az arcát mégis tisztán látszódott az a gyönyörű csillogó szeme. Ideges volt mert erősen szorította Tony karját mint aki félt hogy a sorok között elvágódik. Azonban ahogy közelebb értek akkor tűnt fel Stevenek valami. Valami ami rengeteg emléket idézett fel benne. A ruha. Pont ugyanaz mint a legelső alkalommal. Steve nehezen tudta tartani magát de ez Gabira is igaz volt.
-Csak ügyesen!-súgta Tony Gabinak ahogy Stevehez értek és a kezét a kapitány kezébe helyezte. Remegett mindkettőjük keze és ahogy pedig végre egymással szembe álltak a szemeikben megjelentek a boldogság könnyei.
-Gyönyörű vagy!-mondta Steve hogy csak Gabi hallja.
-Szeretlek...!-mondta Gabi ahogy az ajka megremegett.
-Én is szeretlek!
-Tisztelt egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Isten színe előtt eme két csodás ember életét összekössük! Mondhatnám a megszokott beszédet amit ilyenkor szokás, de kivételesen eltérnék tőle! Gabriella és Steve évekkel ezelőtt keresett meg először engem, mikor az életüket akarták összekötni! És szerintem nem kell elmondanom mennyire ritkán látni két ennyire egymáshoz illő embert! Nem a meséket élték meg, hisz soha nem is hittek a mesékben! A kapcsolatuk egészen a mennytől a pokolig minden szintet végigjárt, rengeteg megpróbáltatás érte őket...mégis az élet azt akarja ezeket a próbákat egymás mellett tegyék meg! Jogosan kérdezhetnék miért? Hisz ha egyszer nem működött, másodjára miért fog? De ránézek erre a két személyre aki remegő kezekkel szorítják egymás kezét! Nézik egymást és a szemeikbe látom a lelküket és szívüket! Egymást akarják! Egymást akarják mert szeretik egymást! Valójában rengeteg mindenről mesélhetnék de kár lenne húznom az időt! Hisz mind tudjuk miért vagyunk itt! Így hát megkérdezlek titeket...! Steve Rogers akarod e feleségedül az előtted álló Gabriella Scottot? Mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban míg a halál el nem választ?-Steve ránézett Gabira.
-Jól fontold meg!-viccelődött Gabi de a hangján hallható volt hogy mennyire izgul.
-Igen, akarom...!-válaszolta ahogy egy mosolyt küldött neki.
-Gabriella Scott...akarod e férjedül az előtted álló Steve Rogerst? Mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban míg a halál el nem választ?
-Jól fontold meg!-humorizált Steve is.
-Igen, akarom...!-mosolyodott el ahogy szorosabban fogott rá Steve kezére.
-Tudom hogy mindenki erre a részre vár...Steve ha megkérhetlek...mond el a beszéded...!
-Nem csókolhatom meg először?-kérdezte Steve hisz a szíve már ígyis majd kiugrott a helyéről.
-Felborítjuk picit a hagyományokat!-mosolyodott el Lewis atya ahogy átadta a szót a kapitánynak. Steve egy mély levegőt vett majd kifújta.
-Drága egyetlen Gabriellám...!-kezdte és látszott hogy már ezektől a szavaktól megtört. Az érzéseik őszinték.-Ahogy itt állok, azt kívánom bárcsak a világot ígérhetném neked! De a világ nem az enyém...! De azt megígérhetem hogy az én világom neked adom! Bárcsak megvédhetnélek a széltől ami néha nehéz utakra sodor, de képtelen vagyok kontrollálni azt...! De megígérem hogy építek számunkra egy házat ami védeni fog téged minden vihartól!-Gabi szemeiből könnyek folytak.-Bárcsak megígérhetném neked az örökkét, de sajnos ez a hatalom más kezében van...! De megígérhetem hogy minden másodpercet amit veled élek...áldásként fogom tekinteni! Bárcsak megígérhetném neked a gazdagságot de egyszer annak is vége....! De megígérhetem hogy a támogatásom, a szeretetem, a védelmem...soha se ér véget! Nem ígérem hogy nem ér több fájdalom...de minden erőmmel azon leszek hogy megvédjelek! Ha pedig ezt a fájdalmat én okozom képes leszek a büszkeségem hátrahagyni és szorosan magamhoz húzni téged ahogy a bocsánatodért esedezem! Bárcsak megígérhetném hogy mindig ilyen helyes leszek...!-nevetett.-Bár...nézz rám az évek alatt nemsokat változtam, talán ezt az ígéretet tudom teljesíteni!-Gabi elnevette magát ahogy csillogó szemei egy pillanatra se terelődtek el róla.-Szeretlek téged és egy valamiben biztos vagyok...hogy amíg élek téged akarlak!-a terembe hallani lehetett ahogy sokan a könnyeikkel küszködtek. Egy pillanatnyi szünet után Lewis atya szólalt meg.
-Nagyon szép, szívből jövő beszéd volt Steve! És akkor most a menyasszony beszéde jön, Gabriella!-adta át a szót neki.
-Hú...-fújta ki a levegőt.-Sajnálom de ennyire csodás beszéddel nem tudtam készülni mert ez a mai nap egy igazán nagy meglepetés volt számomra! Valójában nem készültem beszéddel!-mondta zavarába.
-Nem baj!-súgta Steve hogy megnyugtassa.
-De...!-folytatta.-...azt tudom...hogy te vagy az egyetlen ezen a világon aki mindenkinél jobban ismer és még ennek ellenére is szeret! Te vagy a legjobb barátom és az igaz szerelmem! Valójában még most se akarom elhinni hogy én vagyok az a szerencsés aki a feleséged lehet!
-Pedig te vagy!-súgta egy széles mosollyal.
-De egészségben, betegségben...ígérem mindig melletted leszek! Szegénységben és gazdagságban, megígérem nem költöm el a pénzünk Hawaii utazásra!-viccelődött mire mindenki elnevette magát.-A lényeg...hogy veled leszek kapitány...mert nélküled képtelen lennék a boldogságra! Mert téged szeretlek!-a szemeik nem hazudtak egymásnak.
-Atyám...gyorsan...!-szólt rá Steve.
-Mondjunk még el egy imát?-viccelődött Lewis atya.
-Csókot!-kiabálta el magát a násznép.
-Oh a csók! Majd elfelejtettem! Steve megcsókolhatod a menyasszonyt!-Steve egy lépést tett felé ahogy a fátyolt felemelve dobta át a feje felett. A kezei azonnal Gabi arcára vándoroltak amit szorosan fogott össze és hezitálás nélkül hajolt az ajkai után. A násznép ujjongásba tört ki. A boldogság határtalan volt.
-Szeretlek...Mrs. Rogers!
-Én is szeretlek...Mr. Rogers!
