Egy réten vagyok. Még nem jártam itt, nem is ismerős. Egy fura érzés tölt el, mintha veszélyben lennék. Közben egy árva lélek sincs körülöttem. Minden olyan békés, mintha sohasem érhetne semmi baj többé. Meghaltam? Biztos nincs akkora szerencsém.
Abban a másodpercben kinyitottam a szemem.
-Daryl?- alig tudott kijönni hang a torkomon.- Hé? Valaki?!
A házban feküdtem, az emeleten a szobánk ajtaja előtti szőnyegen. Sehol senki. A tegnap este kicsit homályos.Miután Shane elment Rickkel megkeresni azt a fiút az erdőbe mindenki nyugodtan vacsorázni leült. Daryl viszont utánuk akart menni. Én nem engedtem neki, mivel a kettő könnyen elbánik majd azzal az eggyel. De nem hallgatott rám és elindultak Glennen utánuk.
Glennel jól összebarátkoztam a múlt 2 hétben mióta a Greene család farmján élünk. Rájöttem hogy az egész előtt pizza futár volt. Azt mondta élete legrosszabb évei voltak, olyan emberekkel kellett találkoznia akiket az utcán nagy ívben kikerült volna. Az autószerelő stafétát is kezdi átvenni Dale-től. Szerintem már magamtól is ki tudnék cserélni egy kereket. Egy-két napja észrevettem, hogy közelebb került Hershel nagyobbik lányával. Maggie-vel is egyre többet beszélünk amióta elkezdett íjjal lőni tanítani. Annyira egy kifinomult eszköz és ránézésre könnyű is használni, de egyáltalán nem az. A kisebbik Greene lány is kezd felépülni a próbálkozása óta. Még nem éltem meg ilyet az előtt. Mármint Andrea sem bírta a húga halála után de ténylegesen nem tette meg, csak akarta. Miután a pajtában lévő kóborlóktól megtisztították a farmot, azóta kezdett furán viselkedni Beth. Kiderült, hogy Hershel bezárva tartotta a családjuk többi tagjait oda. Az anyukájukat is. Beth tényleg hitt benne, hogy még vissza hozható az életbe. A testvérem ezt elég rosszul kezelte és a lány meg akart halni. Nem akart ilyen világba élni ahol bármikor megölhetik, de miután megtette, rögtön meggondolta magát és belátta, hogy ez nem megoldás.-Shane? Hazaértetek már?-kezdtem felállni a padlóról. Az agyam nem emlékszik, de a testem és a hasogató fejem nagyon is elárulja, hogy tegnap elloptam pár üveg alkoholt a nagy fekete szekrényből.
Mondjuk nem is csodálkozom. Mióta Sofia-t megtaláltuk azóta Carol sem a régi. Mintha ő is vele halt volna. Daryl pedig magát okolja. Minden álló nap az erdőben kereste a kislányt, de semmit nem talált egy rongyos játékbabán kívül. Akkor volt egy kis remény mindenkinek a szemében, de hamar elillant.
Azóta sem hagyta abba az erdőbe járkálást. Most a fejébe vette, hogy tisztán tartja a környéket a kóborlóktól.Egyszer hagyta, hogy vele menjek, mivel még nem tudok magamra vigyázni. Pedig már elég jól tudok lőni. Akkor voltunk először kettesben, egyedül. Úgy igazán egyedül. Ki nem nézné az ember, hogy milyen jólélek lakozik egy-egy arc mögött. Mondjuk az első találkozásunkkor legszívesebben arcba rúgtam volna a pasast, de nagyban rátett, hogy a bátyja hatása alatt volt. Nem mondtam senkinek de nagyon is örültem mikor Merle nem jött vissza a városból Andreaékkal.
Elmesélte a gyerekkorát, és hogy miket kellett átélnie a testvére miatt. Nem is beszélve az apjáról. Undorító egy személy lehetett. Elmondta, hogy mielőtt eljöttek volna otthonról a "világvége" miatt, Merle lelőtte az apjukat. Miközben mondta nem sírt, de a szemében ült a világ összes fájdalma. Nem tudom, azért, mert mindennek ellenére is szerette azt az embert, vagy mert nem ő volt az aki megtehette.
Az én kiskori életem egy átlagos atlantai családban kezdődött... és ért is véget. Szüleim meghaltak még pár évvel a katasztrófa előtt. És ezért hálás is vagyok, hisz nem kellett végig nézniük ahogy a szeretett otthonuk megsemmisül. Szépen egymás után mentek el, nem bírták egymás nélkül. Anyukámnak egy sarki kisboltja volt, mindenki ismerte, szerette. Édesapám rendőr volt, így lett az a bátyám is. Bár ő egy kis sheriff helyettes volt a legjobb barátjával Rickkel.
Rick pár hónappal a nagy riasztás előtt egy baleset miatt kómába került. Lori azt hitte Carlnak apa nélkül kellesz felnőnie. Carl az én kis bajkeverőm, kiskorában nagyon sok időt töltöttünk együtt, legfőbb azért mert a szülei dolgoztak nekem pedig jól jött a plusz pénz. De a serdülő korba érve már nem vagyok a kedvenc nénikéje.Azon az egy délutánon jobban megismertem Darylt lelkileg és testileg is.
-Senki az ég világon nem hallja, hogy itt vergődök, vagy senkit nem is érdekel?- kapaszkodtam az ajtókilincsbe és már kínomban röhögtem.
A nevetséges jelenetem után elindultam a lépcsőn, lassan és óvatosan. Benéztem a szobákba emberek után kutatva, de sehol senki. Carl cuccai össze-vissza hevertek a Grimes család "szobájában", ami igazából a padlás volt. Most, hogy közeledik a tél Hershel megengedte, hogy beköltözzünk a házba. Kevés a szoba, de van elég hely mindannyiunknak. Daryl balesete óta mi már bent aludtunk a házban.
Andrea messziről nem tudta beazonosítani őt és fejbe lőtte. Mondjuk tényleg úgy nézett ki akkor, mint egy élőhalott. Hál'istennek a golyó csak súrolta Darylt, hisz én is és Andrea is csak most kezdtünk el komolyabban fegyverekkel foglalkozni.A konyha felé fordultam ahol még a vacsora maradványait láttam mindenhol. Még nem történt ilyen. Lori és Carol csináltak vacsorát az este, ami fantasztikus volt. Nem lehet hogy nem raktak maguk után rendet. Felvettem egy csirkecombot az asztalról és tovább mentem a nappaliba.
Dale balesete óta mindenki valamilyen szinten megbánta azt amiket odavágott neki aznap délután. Ahányszor itt járok, mindig az ő arca ugrik be ahogy próbált engem és Darylt maga mellé állítani. Szerintem is neki volt igaza abban,hogy nem kéne egy ártatlan emberi életet kioltani, csak mert nem ismerjük a személyt és veszélyt jelenthet. De nem tehettem mert ott állt mellettem Shane, aki teljesen az ellenkezőjét állította.
Ekkor hallottam egy hatalmas csapódást a bejárati ajtónál.
Rögtön arra gondoltam, hogy biztos a bátyám nem bír az erejével megint, mert nem lett meg a fiú este. Mostanában amúgy is furcsán viselkedik. Egyre furcsábban. Amikor Rick visszajött, mintha csalódott volna. Mondjuk a vak is látta, hogy Lorival van valami köztük. Glenn mondta el pár napja, hogy Lori mire készül. Valahogyan rájött, hogy terhes és el akarta vetetni a babát. Lehet azért mert nem tudta kié, vagy mert nem akarta, hogy ilyen világba szülessen. De időben szóltam Ricknek és megbeszélték a dolgokat. A bátyám persze azt hiszi, hogy az övé. Bár ezt csak nekem mondta.-Shane? Te vagy az? Merre van mindenki? Meglett az a disznó?- kiabáltam tele tömött szájjal.
Nem Shane volt. Ahogy kifordultam a folyosóra, az üvegajtón átlátszott minden. Egy kóborló volt. Nem értettem először, hogy hogy képes egy elérni az ajtóig ha mindenki kint van a házból. Valaki már régen levette volna.
Ahogy közelebb értem beláttam az egész telket. Sehol egy áldott lélek. Vagyis élő biztos nem. Kiment a lábamból a maradék erő is. A földön ülve néztem farkas szemet a kóborlóval. Veszélyesek, de ostobák. Ha nincs megfelelő mennyiség, erő akkor nem képesek bejönni egy ajtón.Ott verte a rothadó fejével az üveget, én pedig kezdtem realizálni, hogy egyedül vagyok.
YOU ARE READING
𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT
Fanfiction•[Magyar nyelvű] •THE WALKING DEAD / Daryl Dixon fanfiction •SPOILEREK •saját karakter (Alyssa Walsh) •ha nem láttad a sorozatot/olvastad a képregényt, akkor nehézkes lesz a megértése, DE én hiszek benned<3 •kettős szemszög •trágár szavak, 18+, vér...