𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

VÉGRE

Ahogy egyre közelebb és közelebb értem a kerítéshez, megláttam, hogy a bevásárló kosárban tápszert cipelt a nő. Mellettem Rick nem szólt semmit, szótlanul bámulta a elég szarul kifestő nőt. Hátán egy kibaszott nagy kard lógott, arcán lévő sebek pedig csak azt mutatták, hogy nem lehet valami barátságos. Annyi rothadó vérét viselte már, hogy már teljesen beolvadt közéjük. Erősen kapaszkodott a kerítésbe. Nem igazán bírt állni.
Kezével egyszer-egyszer a combján lévő friss sebét törölte meg. Ahogy az egyik ilyen mozdulata után visszatette a kezét a kerítésre, a mellette lévő kóborló megérezte a vér szagát. Carllal egymásra néztünk, mind ketten tudtuk, hogy szükség van a nőre. Valahonnan rájött, hogy nekünk formula kell. Nagy valószínűséggel Maggievel és Glennel futhatott össze. De akkor ők hol vannak? És miért van rajta friss seb?

Az ismeretlen közben a hátáról levette kardját és sántítva kezdte el elintézni a körülötte felgyűlt rothadókat.
-Apa!?- törte meg Carl a csendet- Segítenünk kell neki!
Rick még pár másodpercig nézte, ahogy a nő egyedül harcol az életéért, majd elindult a kijárat felé. Carl és én addigra már belülről fedeztük őt.
A nő megbotlott és elvágódott a fűben. Nem úgy tűnt, mintha képes lenne onnan felállni.
Meglöktem a lövöldöző kisfiút az apja után, hogy hozza be a kosarat, amit a nő elejtett. Addigra Hershel már utánunk döcögött és figyelte mi történik.
Rick leguggolt a földön fekvőhöz, hogy megnézze nincs-e rajta harapás, vagy egyáltalán érdemes-e a megmentésre.
-Mi a baja?-kérdezte az öreg, miközben én továbbra is lőttem a közeledő kóborlókat.
-Semmit komolyabb. Egy vágás, meg pár már gyógyuló seb.
-Hozd már belülre, az istenit!-ordítottam rá.
Mintha semmi súlya nem lett volna, felkapta a hátára a nőt és beszaladt vele a kerítésen belülre.

Úton az épület felé már felébredt és csak tartania kellett Ricknek, hogy össze ne essen. Ahogy beléptünk az ebédlőbe, Rick leemelte magáról és a földre fektette.
-Ki vagy? És miért jöttél ide, azzal ott?- mutatott a fia kezében lévő dobozokra.
Szótlanul bámult rá a még mindig névtelen személy, majd hirtelen mozdulattal a kardjáért nyúlt. Azzal a lendülettel rúgtam arrébb.
-Mi nem fogunk bántani, amíg valami hülyeséget nem csinálsz.- hajoltam én is közelebb hozzá.
-Ezt elrakjuk, egy biztonságos helyre. Ne aggódj nem lesz baja. -adta át a fegyvert Carlnak.
-A cellákhoz nem jöhet be. Ott élünk.- fordult hozzám- De akkor hol legyen?
Bólintottam a raktár felé, amit még annó rácsokkal védtek a rabok elől. Tökéletes börtön a börtönben.
-Hershel majd segít kitisztítani a sebet és összevarrni. Meg egy kis tisztálkodás sem ártana.
-Nem kértem a segítségeteket. -válaszolt végre.
-Nem számít. Mostmár úgysem hagyhatom, hogy elmenj innen.- fordult el tőle.
-Rick? -állítottam meg.
-Igen?
-Ezt látnod kell.

Carol addigra már fennt volt. Az ágyában feküdt, a színe is már hasonlított az élőkére.
Rick amikor meglátta úgy magához ölelte, hogy azt hittem ottmaradnak mind a ketten. Neki is ugyan olyan nehéz volt Carol elvesztése, csak mint nekem. Főleg miután Lori is elment. Carol szemében könny ült, ahogy a családja sorra ölelte. Hiába. Mi vagyunk a családja. És ők mind az én családom. Már csak mi maradtunk egymásnak.
-Lori? Hogy van? Hogy van a baba?- kérdezte, semmit sem sejtve.
Mindenkinek eltűnt a mosoly az arcáról.
A mögöttem álló kisfiúra nézett, hátha róla le tudja olvasni, mi történt. Carl megrázta a fejét. Ekkor Carolnak tényleg kicsordult a szeméből a könnycsepp. Megmerem kockáztatni, hogy legjobb barátok voltak. Visszaborult Rick kezei közé. Már együtt sírtak. Bármennyire is próbálta tartani magát Rick, nem bírta tovább. Először sírt a történtek óta, hisz nem az a fajta aki kisírja a fájdalmát.

Rick lassan visszasegítette az ágyra a beteg nőt, majd visszaindult az ebédlő felé.
-Muszáj megtudnunk honnan van a tápszer.
-Sima ügy.. -válaszolt- Hershel!
Az öreg felállt a székről. Épp, hogy kitisztította a vágott sebét a nőnek.
Rick intett neki, hogy menjen vissza a cella sorhoz. Nem tudtam, hogy hogyan akarja szóra bírni, de tudtam hogy nem lesz szép.