𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

PS: MOM AND DAD

Arra ébredtem, hogy Milo az arcomat nyalogatja. Hiába nem akartam elaludni, a fáradság elnyomott. Michonne nem volt a helyén. Valószínűleg kiment a dolgát végezni, mert nem hallottam a a ház többi részéből sem a mozgást.
Ezt utálom a legjobban. Egy normális működő wc-t úgy érzem, mintha évek óta nem láttam volna. Rohadtul kellemetlen.
Felültem a földről, hogy észhez térjek. Nem aludhattam 3 óránál többet. A hátam és a fejem hasogatott a fájdalomtól, miközben megpróbáltam felállni. A falon lévő maradék tükörből láttam, hogy az arcom a tegnapi történtek óta nem változott. Véres és sáros voltam. A hajam tincsekben állt össze a mocsok miatt. Olyan voltam, mint Daryl bakancsa. Pont olyan.
Elmosolyodtam, majd kimentem a házból. Igazam volt. Michonne nem volt a házban.
A lépcsőhöz lerakott kis edényben megállt a tegnap esti esővíz. Örültem, hogy nem kell elgyalogoljak a patakig. Pár perc után végre oxigénhez juthatott az arcom. A hajamat nagyrészt a tegnapi esésem által szerzett sár fogta össze.
Amikor felhajoltam a "hajmosásból" Milo már ott ült szemben velem a teraszon. Ő volt az egyetlen aki evett tegnap. Nyelvét kilógatva a szájából lihegett rám.
-Nem láttad merre ment a lakótársunk, mi?-néztem rá- Biztos nem..
Megfordultam és belebámultam az egyre jobban bezöldülő erdőrengetegbe.
Visszaszaladtam a házba, hogy megnézzem itt hagyta-e a katanáját. A kard sehol sem volt. A szívem gyorsabban kezdett verni, mert tudtam, hogy az ő állapotában nem tudna messzire jutni. Egy kis pisilésért, pedig nem szokta vinni a kardját.
-Bazdmeg..-kaptam fel a késem a földről és mentem vissza a bejárati ajtóhoz.
A cipőmet le sem vettem tegnap óta, úgyhogy rögtön tudtam rohanni át a házon.

Ahogy kiértem a házból rögtön eszembe jutott a két kóborló. Ha azok itt vannak, akkor nem ment el végleg. Irányt váltva rohantam vissza a ház mögötti kis épületbe, ami valamikor egy raktár lehetett. Nem volt ott semmi.
A pulzusom az egekben járt. Éreztem, ahogy a szívem kiugrik a helyéről.
Nem lehet igaz. Tudtam, hogy be kellene fognom a számat.
A szemem megtelt könnyel, alig láttam, hogy merre megyek.
-Michonne?! -kiáltottam egyet, hátha még a közelben van.
A térdemre esve ültem ott tovább. Milo körülöttem járkálva próbálta megérteni mi történik.

Ahogy felemelkedtem a talajtól miután kisírtam magam, hallottam, hogy valami közeledik felém a fák közül. Levettem a hátamra akasztott íjat és megfeszítettem. Nem látszott semmi, de hallottam.
-Jézusom.. Neked tényleg nem jó a tájékozódási képességed.- mondta a hátam mögül egy hang.
Michonne a megszokott öltözékében jött ki az erdő sűrűjéből.
-Mi a fasz!?-kezemet a fejemhez kapva ordítottam rá.
Levette a fejéről a kapucnit.
-Azért nem kell csúnyán beszélni..
Mosolygott, majd leakasztva magáról a két rothadót, bekísérte őket a "raktárba".
-Te most ezen komolyan jót mulatsz?- mentem utána.
-Te most komolyan sírtál?
Rögtön odaugrottam, hogy megüssem.

Pár perc alatt azt hittem, hogy megint egy teljesen más irányt vesz majd az életem. Hogy megint elvesztettem valakit. Most az én hibámból. Miután láttam, hogy itt van mellettem, azután is még reszketett a lábam és gyorsan vert a szívem.

-Mit képzeltél?!-követtem őt vissza házba.
-Én?
-Nem?! Milo. Szerinted ki?
Csak nevetett azon, ahogy majdnem agyvérzést kapok.
Visszafordult és komolyan rám nézett.
-Egy horda jött felénk. Aludtál. És tudtam, hogy mennyire nem szereted a hordákat, plusz egyedül könnyebben tudtam őket elterelni.
-Most én szerinted beveszem, hogy átaludtam egy hordát.
-Ha nem hiszel nekem, akkor csak néz ki az ablakon. A homokban még mindig látszanak a nyomok. A vihar összeterelte őket, a fémdobozok csak rátettek egy lapáttal.
Az ablakon kinézve tényleg láttam a temérdek mennyiségű nyomot, amit maguk után hagytak. Tudtam én, hogy baj lesz a konzervekből.
-Sajnálom.. Hagynom kellett volna neked egy kis cetlit, hogy ne hidd azt, hogy elhagytalak.- lépett oda mellém.
Kezét rárakta a vállamra, hogy éreztesse velem, hogy tényleg úgy gondolja.
Az érzelgős jelenetet a hangosan korgó hasam szakította meg.
-Wow..
-Tudom.
-Mikor ettünk utoljára?
-A malacka..
Nevettünk pár percig.
-Elmegyek vissza, hátha találok valamit.
-Egyedül?
-Eddig is úgy mentünk, nem? Most pedig te eleve nem tudnál jönni. A horda elvezetése is több volt a megengedettnél. Hidd el, nem lesz baj.
Bólintott.

Felvettem egy hátitáskát és elindultam. Az út sokkal hosszabbnak tűnt, amiért olyan fáradt voltam. Rég aludtam ilyen keveset.
Már dél felé járhatott az idő mire beértem a városba. Óvatosan közlekedtem, mert fogalmam sem volt arról, hogy mindegyik ember meghalt-e közülük. Akár többen is lehettek.
Az utcák ugyan olyan kihaltnak tűntek, mint múltkor, így nem tudtam mire következtetni. Lassan befordultam egy kisútra, ahol megmaradt boltok helyezkednek el. Mindegyikbe benézve sem találtam semmi különöset. Mindegyik ki volt fosztva.
Ahogy tovább mentem családi házakra találtam. Ezeket még nem bántották a gyújtogatók, de attól még ugyanúgy ki lehetnek ürítve. Kinéztem magamnak a legszebbet és megközelítettem. Az ablakok sértetlenül áltak a helyükön, itt-ott volt levesve a vakolat a falakról.
Az ajtó csukva volt. Jólneveltség miatt kettőt kopogtam, válaszul hörgést kaptam.
-Köszönöm, hogy beenged otthonába..- vettem elő a késem, hogy felfeszítsem a zárat.
Ahogy kinyitottam az ajtót kettő kóborló rontott ki. Férj és feleség lehettek. Halkan elintéztem, majd vissza behúztam őket a házba. Én jártam először itt. Minden mozdulatlanul állt itt mióta véget vetettek életüknek. Az üzenet a gyerekeiknek a falon volt felfestve.
"BOCSÁNAT, DE NEM BÍRJUK TOVÁBB. KÉRLEK ÉRTSÉTEK MEG A DÖNTÉSÜNKET. PUSZI ANYA, APA"
Dühítő, hogy nem tudhatták, hogy hol kell végleg véget vetni életüknek. Az asztalon lévő üres gyógyszeres dobozok nem tartották őket holtan.
Újabb kis történetek, üzenetek, amiket megint a rossz ember látja meg. Remélem egyszer visszatér ide az az ember akinek szánták a feliratot és eltemetheti a szeretteit. Úgy valamennyivel megkönnyebbül az ember szíve.

Pár perc álldogálás után elkezdtem szétnézni a házban. A konyha és a spájz tele volt mindenféle maradék étellel. Konzervek halomjait pakoltam a táskámba. De találtam befőttes üvegeket is, tele lekvárral és savanyú uborkával.
Miután felpakoltam kajából, felmentem az emeletre. A fürdőszobába benyitva láttam, hogy a kisszekrényben alig maradt valami. Mindent bevettek. Csak haszontalan dolgokat hagytak itt.
Daryl egyszer azt mondta, hogy a wc-ből is lehet tiszta vizet szerezni. Először undorítónak tartottam, mert azt hittem, hogy szó szerint érti. Akkor is csak bebizonyult, hogy kicsit sem vagyok logikus gondolkodó. A wc tartájában lévő víz ugyan olyan tisztított, mintha a csapból jönne.
Pár palackra elegendő vizet tudtam összeszedni onnan is.
A folyosó végén volt még két szoba. De nem mentem tovább. Meghagytam a személyes terüket. Nem akartam feldúlni más emberek otthonát. Csak elvettem ami kellett, semmi rongálás nélkül. Így helyes.

Miután hazafelé tartottam a kifelé vezető úton, hallottam, ahogy egy autó megy el nem messze. Rögtön elbújtam egy út menti sikátorban lévő kuka mögé.
Egy platós autón ült három férfi. Egy mexikó, egy nagydarab kétajtós szekrény, akinek raszta haja volt és egy baseball sapkás. Azt nem láttam, hogy ki vagy kik ülhetnek az első ülésben, mert túl sötét volt az ablak.
Valamit nagyon kerestek. Nem értettem mit beszélnek, de nem voltak jókedvükben. Rögtön az jutott eszembe, hogy ezek a társaikat keresik, akiket ott hagytunk az iskolában.
Kicsatoltam az övemből a késem, hogy felkészüljek a legrosszabbra. De nem vettek észre. Továbbhajtottak.
Még pár percig lapítottam az aszfalton, nehogy visszajöjjenek. Amikor már hallani lehetett, hogy távol járnak elindultam egyenesen az erdőbe. Átszaladtam néhány kerten, hogy levágjam az utat. Nem akartam egyedül szembemenni ezekkel az emberekkel. Sem erőm, sem kedvem nem volt hozzá.

Szinte szaladva haladtam át a városhoz közel álló erdőben. Nem mertem kockáztatni. Nem tudtam kik azok az emberek, de nem volt jó érzés bennem. Valahonnan azt súgta nekem az agyam, hogy ezek nem barátkozni szeretnének. Én pedig nem akartam bajt. Teljesen a kis útig rohantam. A tüdőm majdnem feladta a szolgálatot félúton. Teljesen kijöttem a gyakorlatból. Régen akár kilométereket is lefutottam egy rossz nézés nélkül.

Még egyszer baljósan visszanéztem, majd sétálni kezdtem hazafelé.