𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

A TITKOK KIDERÜLNEK

Mintha még a táborban lennénk. Mindenki feszült és mindenki Merlere haragszik. Teljesen ugyan az. Csak most többen vagyunk ellene.
Nem tudtam, hogy ennyire idegesítő volt az együtt lét vele. Emlékeztem, hogy legszívesebben minden nap arcon rúgtam volna, de mégis valamiért sosem hagytam volna, hogy meghaljon. Tudtam, hogy hozzánk tartozik, akkor is ha bunkó.

-Mi van Walsh?
-Mit akarsz Merle?
Fordultam meg, hogy a szemébe nézzek. Nem volt olyan magas mint Daryl, mégis olyan volt az egész lénye mint ő. Plusz az irdalmatlan mennyiségű rossz ami még bele szorult.
-Hol van a bátyád?
-Nem tudom.
-Mi az, hogy nem tudod? Talán hülye vagy?
Rögtön bele a levesbe.
-Az vagy te.
-Hé, ne kezdjetek el kiabálni! -szólt oda a ruha mosásból Carol.
-Halgass asszony! -nézett rá Merle.
Carol szeme megrebbent és újra mozogni kezdett a keze.
-Nem kiabálj vele!
Megérkezett a normális fivér.
-Ne legyél már a megmentő mindig. -forgatta a szemét Merle.
Daryl olyan közel a szemébe nézett a bátyjának, hogy a háta megcsapta a mellkasom.
-Menj arrébb Merle. -szinte súgta neki.
Az kinevette, majd hátrébb lépett. Nem kellett sok, hogy Shane megjelenjen és Merle már szaladt is, hogy elmondja azt a nagyon fontos dolgát.
-Köszönjük.. -mondtam halkan, a még nekem mindig háttal álló Dixonnak.
Még csak pár hét telt el, mióta össze szedett minket a szél, de azóta most érzem azt, hogy Daryl tényleg más.
-Már hozzám szólsz? -mondta lenézően.
-Mert ne tegyem?
-Teheted.

-Nyugodjunk már le, az Isten szerelmére! -már Hershelnek is elege volt.
Olyanok voltunk, mint az olaszok.
Tyreese és a húga csak úgy néztek ránk, mint a hülyékre. Egy csapat hülye, aki egy elhagyatott börtön ebédlőjében kiabál egymással. Jól hangzik, nem?
-Mégis kinek képzeli magát? -kiabált Merle.
-Ne bántsd az öreget! -lökte meg Daryl hátulról.
-Vigyétek már ki innen! -kiáltott fel a kis Greene lány, kezében a babával.
-Engem nem lehet csak úgy kivinni, szivi!
Én csak ültem és néztem őket. Mintha egy valóság showt nézne az ember. Megérkezett az élet közénk. Mindenki kikel magából, mindenki üvölt, mindenki él és virul. Nem érdekelt nagyon, hogy Merle éppen mit ordít, vagy kivel. Az sem, hogy egyáltalán itt van. Mert együtt voltunk.
-Te meg mit vigyorogsz? -nézett rám.
Szinte mindenki elhallgatott és felém fordította a fejét.
-Te komolyan röhögsz? -már a síri csendben kérdezte meg Daryl.
-Igazából, teljesen nevetséges amit csináltok.
És megint mindenki ordítani kezdett. Csak már velem.
-Nem látod mit csinált az otthonunkkal? -nézett rám Rick.
-Mindenkit utál itt! -tette hozzá az öccse.
-Meg akart ölni! -ordított rám Michonne is.
-Engem is. -tettem fel az ujjam.
-Akkor miért véded? -kérdezte Maggie.
-Én nem védem, csak nem látom értelmét a veszekedésnek. Mire jó az ordítás?
Megint elhalkultak. Rick megköszörülte a torkát és lenézett.
-Szerintem igazad van. -nézett vissza fel rám, majd a többiekre- Viselkedjünk felnőttekként.
-Az nem mindenkinek megy. -szólalt meg Merle.
-Fogd már be.. -sóhajtott Daryl, majd felhúzta a székből.
A lábát Hershel bekötözte, még miközben ordibáltak egymással. Nem volt olyan nagy probléma vele. A golyó átment a lábán, csontot nem is ért. Lehet nem fog érezni ott már ezek után sok mindent, de legalább megmaradt. Sokunk örömére.

-Mikor lesz végre normális minden? -sóhajtottam.
A tűz ropogott, a csillagok fényesek voltak. A szél hideg volt, ami ébren tartott. És semmi sem fenyegetett minket.
-Soha. -tette hozzá Rick.
-Most miért vagytok ilyen negatívak. -nézett ránk a bátyám, miközben a fegyverét takarította.
-Csak két lábbal állunk a földön. -mondtan.
-Miért kéne hinni, hogy minden jó lesz? -nézett vissza Rick a tűzre.
Már mindenki aludt. Carl Rick ölében volt és azzal, hogy csendben volt, elárulta, hogy ő is végre alszik.
-Vissza jöttél a halálból. -tette le a pisztolyt Shane.
A nézése miatt felhorkantottam, amitől Carl mocorogni kezdett. Rick szinte jéggé fagyott és úgy nézett rám, mint a véres ingre. Tudtuk, hogyha most Carl felébred, nem fog egyhamar vissza aludni.
-De komolyan. -nézett rá a bátyám Rickre, mire megint minden nyugodt volt.
-De nem nyugodhatunk bele abba, hogy minden jó lesz. Félnünk kell, hogy felkészüljünk a legrosszabbra.
-Mégis miért?
-Hogy megvédhessük őt mindentől. -nézett le a fiára.
-Carlért. -suttogtam mosolyogva.
-Carlért. -mondták mind a ketten.

Merle egy kövön ült és az utolsó fél cigarettáját szívta. Daryl szemében láttam, hogy megkívánta, ami miatt kicsit félre húztam a szám, nehogy megint mosolyogni kezdjek.
Még Rick és Michonne volt kint. Carl éppen akkor lépett ki az udvarra amikor Merle megszólalt.
-Elmegyek.
-Így? -rúgta meg a bekötött lábát Daryl.
Éljen a testvéri szeretet.
-Anyád!
-Az a tiéd is!
Rick csak a fejét fogta. Michonnenak pedig az állásából látni lehetett, hogy kész lenne rá kardot rántani, csak lenne rá egy jó esély.
-Mégis hogy mennél el innen Merle? -kérdeztem komolyan.
-Nem maradhatok itt Walsh, te is tudod.
-Jó nagy a börtön, látnunk sem kell.
-Nem maradhatok.
Hirtelen eszembe jutott a nő, aki rálőtt. Ő is tudja mi történhet. Nem akarná. Mégsem olyan rossz ő.
-Rick, így nem rakhatjuk ki innen. -mondta a kisebbik Dixon.
-Nem fogjuk.
-De ki fogtok. Elmegyek.
-Nem mehetsz el egyedül.
-Akkor gyere velem. -ez volt Merle első mondata, amibe beleremegett a gyomrom.
Azt akarja, hogy Daryl vele menjen. Mindenki tudja, hogy Daryl már rég lemondott a bátyjáról és hogy ki sem állhatja. De csak én tudom azt, hogyha Merle hívná, akkor rögtön ugrana.
-Daryl.. -suttogtam.
Nem vette le a szemét a bátyjáról. Minden most kezdett el pörögni az ágyában. Tudtam, hogy szeretné.
-Gyere te is, Alyssa. -nézett rám a nagy kék szemével.
-Te komolyan el akarsz menni innen?
-Csak addig lennénk oda, amíg felépül és akkor otthagyjuk.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz.
-Most miért vagy ilyen?
-Én?
-Te.
-Daryl, Merle eddig le sem szart!- ahogy ez kicsúszott a számon, megbántam.
Törődött ő vele, ezért hagyta magára. Tudta, hogy túlél mindent. Nem akarta bajba keverni.
-Walsh.. -Melre rám nézett- Gyere velünk.
-Daryl mehet veled, én a családommal maradok. Daryl is az övével.
Ahogy ezt kimondtam, Rick mellé álltam és mélyen a Daryl szemébe néztem. Láttam, hogy fáj neki. De az nekem jobban fájt, hogy tényleg képes lenne engem itt hagyni.

-Tényleg azt választod? -Merle szinte mérgesen kérdezte.
-Merle.. -szólt rá Daryl- Elég..
-Pont azt?
-Merle!
-Pont azt aki megölte a bátyád?