𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

FÁJDALOM

A torkomban lüktetett a szívem. Egy lövés.
Pár szobával arrébb még tulakodtak egymással emberek, de messzebbről jött a hang.
-Michonne..-néztem rá.
Tudtam, hogy Rick nincs abban a formában, hogy anélkül jöjjön végig a folyosón, hogy bántódása ne essen. Nekünk kell elől menni.
-Tudom. -mondta majd elindult ki az ajtón.
Még egyszer szétnézett, majd kardját szorosan maga mellé emelve lépkedni kezdett.

Hiába pár órája ismerem, már megértjük egymást szavakból. Lehet azért, mert mind a ketten ugyan azt akarjuk. Alyssat. El bírom képzelni mit érezhet Michonne. Azt a bűntudatot, amit az okoz, hogy egyedül hagytuk őt. De csak én vagyok itt az igazi bűnös. Őt, Aly döntött úgy, hogy megmenti azzal, hogy feláldozza magát. De én elhagytam őt, egyedül maradt, senkivel az oldalán. Ha nem hallgatok akkor is Rickre akkor nem vagyunk itt. Nem megyek utána, és akkor ha kell a vállamon szaladok el vele.
De lehet, most mással állnék itt. Az is lehet, hogy már nem lennék. Shane biztos halálba üldözött volna minket. Nem látott tisztán a végére.
Nem érintett meg az elvesztése, de az, hogy Aly az utolsó családtagját is elvesztette, az fáj. Minden nap visszagondolok rá.

A folyosón lépkedve régi emlékek törtek fel. Cigi, pia és undorító állott férfi és penész szag keveredett a levegőben. Minden levegővétellel erőlködnöm kellett.
Rick megpakolt táskáját a vállán hagyva jött utánunk,  kézi fegyverét szorongatva. Nem akarta otthagyni, nehogy az értékes étel és gyógyszerek eltűnjenek.

A dulakodás egyre hangosabban és hangosabban hallatszott, amíg el nem értük az ajtót. Sötét volt, nem láttunk semmi érdemeset. Azok közlekedtek itt akinek zsigerből jött minden mozgás.
Michonnet a hátam mögé húztam, hogy behallgassak a helyiségbe.
Ketten lehettek bent. Nem többen. Két férfi. Verekedtek.
Még visszapillantottam Rickre, aki a nő mögött állt. Felvette a szemkontaktust és bólintott.

Hátrébb léptem, majd egy erős rúgással be repítettem az ajtót a szobába.
Egyszerre lett könnyebb és nehezebb a lelkem.
Glenn hempergett egy másik ürgével a földön. Mindene csupa vér volt. A férfi éppen a torkáért nyúlt, amikor a térdemmel lesegítettem, halántékjánál fogva a barátomról. Rick rögtön letérdelt hozzá és elkezdte az arcát csapkodni az elájult társunknak.

A dühömet le kellett vezetnem, úgyhogy én is odaléptem a férfihoz, hogy kiverjem belőle a maradék életet is. A hátán feküdt, éppen kezdett magához térni. Egy erős talppal gyomorszájon rúgtam, hogy kinyissa végre a szemét. Átléptem rajta és ököllel ütni kezdtem. Nem nézett ki olyan szarul, mint Glenn, úgyhogy gondoltam bepótolom az elmaradt ütéseit.
-Rosszul bírod barátom..- mondtam, miután az arca már vörösben állt.
-Daryl!? -suttogta erőteljesen Michonne.
Újra alkotva a férfi mozdulatait, nyelő- és légcsövét elszorítva hagytam vergődni tovább.
Amikor a szeme is felakadt, elengedtem.

Rick odaszaladt és felülette.
-Mi ez a hely? Kik vagytok ti? És hol van a másik két nő, akit elfogtatok?
A férfi alig bírt megszólalni, de valamilyen szóra próbálta formálni az ajkát.
-Sokáig ütötted a barmot bazdmeg! -kiabált rám.
-Nem az én hibám, hogy csávókám veszítésre állt!
-Fejezzétek már be! -szólt ránk Michonne az ajtóból.
-Franc a pofátokba! -nyögte ki végre a földön fekvő paraszt, orosz akcentussal.
Mind a hárman egyszerre fordultunk vissza rá.
Rick felkapta a földről én pedig az öklömmel neki rontva az ajtóig repítettem a férfit.
-Franc a tiédbe. -mondta hidegen a nő karddal a kezében.
A kardon pedig a férfi volt. Testét átszúrta minden nehézség nélkül a fegyver.

-Mit csináljunk most?
-Mit csinálnánk? Megkeressük a többieket.
-Én is megyek..- szólalt meg Glenn.
-Nem. Nem jöhetsz. Így is alig élsz. -mondtam.
-Maggie még náluk van! -próbált felállni.
-Nem csak ő..
-Miről beszélsz? Egyáltalán ki ez a nő? És miért keresünk több embert?
-Alyssa él. -sóhajtott Rick- Ő itt Michonne. Aly vele volt eddig.
Visszarogyott a földre. Neki is végigfutott a fejében az az este. Alyssa.

Glenn mindig is egy fontos szerepet töltött be az életében. Mindig együtt voltak. Mindent tudtak egymásról. Olyan barátság volt az övéké, amit megirigyel az ember.
Aly segített Glennek összejönni Maggievel. Minden reggel ő volt az aki, keltette és szinte lökte a lány felé. Végülis, sikerült neki. Milyen sokmindenre képes, nem?

-Hogyan?!
-Volt egy kis konfliktus pár ember és köztünk. Alyssanak meg kellett mentenie. Megöltünk négy embert. Az ő embereit. Most meg akarnak érte büntetni valakit. -mondta miközben a falat bámulta- Ti csak áldozatok voltatok. Sajnálom.
-Majd ezt később megbeszélitek, most mennünk kell. -álltam az ajtóba.
Hiába, most a nagy lelkizés, ha a lányokat nem találjuk meg időben. Utána, ha hazaértünk végre sirhatunk majd. Örömünkben. Reméljük.
-Én elindulok Glennel kifelé. -mondta Rick.
-Rendben. De vigyázzatok magatokra. A kocsinál napkeltekor találkozunk.
Bólintott, majd elindultunk két különböző irányba.
Pár méter után gyorsabbra kellett vennünk a tempót, mert egyre több és több embert hallottunk és láttunk. Párat közben magunk mögött hagytunk a földön heverve.
A folyosó végén két ajtó volt. Az egyiknek egy hatalmas sárga csík volt a közepén. Valahogy az jobban megfogott.
-Enyém a sárga. -vágta rá.
Mindegy.
-Egyszerre.
A kilincs hideg volt, a vason az izzadt tenyerem csúszott, az idegesség miatt az erő is kiment a kezemből.
Lassan elfordítottam a kilincset és az ajtó kinyílt. Itt is ugyan az a kép tárult elénk, semmi, csak pár hulla.
Bentebb léptem, hogy jobban megnézzem a földön fekvő embereket, amikor egy kést fogtak a nyakamhoz.
-Ez lesz az utolsó dolog amit látni fogsz. -mondta egy női hang a hátam mögül.
-Azt eléggé kétlem.
-Daryl?!
Maggie volt az, egy szál pólóban. A kabátomat levettem és ráterítettem a hátára. Az éjszaka kezdte lehűteni a levegőt, még idebent is.
-Egyedül vagy?
-Nem. Hárman jöttünk. Rick, én és Michonne.
Arcán látszott a zavartság.
-Alyssa..
-Alyssa!- lökött arrébb és indult meg kifelé szaladni a helyiségből.
Rögtön befordult a mellettünk lévő szobába, amiben Michonne volt.
Mire utol értem őt, már nem sietett sehová.
Michonne a földön térdelt, Maggie pedig egy asztalnak támaszkodva szorította a homlokát.
A szoba közepén hevert, vérrel körülvéve. Elkéstem.
A lábamból kiment az erő és a földre estem.

Minden oda lett.