𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

SZÖRNYETEGEK

A csendben az agyam próbált volna elkalandozni valahová, csakhogy ne foglalkozzak a ténnyel, hogy Merle itt ül előttem. Bármennyire is áldottam az eget azért, amiért "meghalt", most valamennyire örülök, hogy itt van. Nem azért mert hiányzott, vagy mert olyan jóban voltunk. Egyszerűen tudtam, hogy ha ő képes volt túlélni a levágott keze nélkül, akkor Daryl is életben lehet. Valahol a világban. Daryl százszor okosabb, erősebb mint testileg és lelkileg is. Mindig is biztos voltam benne, hogy Merle hamarabb elmegy, mint Ő.

-Figyelj..- sóhajtott, majd közelebb hajolt az asztalhoz- tudom, hogy az öcsém mindig is akart tőled valamit, úgyhogy miatta megpróbálom szépen rendezni az ügyeket. De ehhez segítened kell.
Mozdulatlanul ültem és néztem rá. Éreztem, hogy tényleg komolyan érti, de nem akartam 100%ban megbízni benne.
-El kell mondanod mi történt, akkor segíthetek eltusolni és már itt sem vagy. Vagy az is lehet, hogy a kormányzónak megtetszel és be akar majd venni. Ha ez lesz ne mondj nemet. Érted?
Még akkor is felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Jó, úgy lesz..-francokat.
-És ne próbálj meg hazudni, mert rájön! Felfogtad?!- mondta egy kicsit hangosabban.
-Jézusom, igen?!
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és besétált rajta a mexikói. Valamit a Merle fülébe sugott, majd vissza beállt az ajtóba. Daryl bátyja erős szemkontaktus után hagyta el a szobát, amivel csak megerősíteni akarta az elhangzottakat.

Miután kiment a lámpát lekapcsolták és bezárták rám az ajtót.
Még nem voltam ilyen helyzetben. Nem tudom, hogy higgyek-e neki, vagy az eddigi viselkedésére hivatkozva felejtsem el azokat, amiket belém beszélt.
De hiába, nem tehetem meg, hogy elmondom az igazat. Michonne otthon fekszik, alig él. Nem mondhatok el mindent, hogy aztán a saját ágyában öljék meg. Vagy rosszabb.
Hazudni fogok az életem árán is, hogy megvédjem őt. Ha itt halok meg, azt sem bánom. Csak neki ne essen bántódása. Így is eleget szenvedett miattuk.

Pár perc elteltével, újra elkezdtem csavargatni a csuklóimat, hátha sikerül ezzel az alkalommal meglazítani a köteleket. Pár könnycsepp kicsordult a szememből, ahogy újra feldörzsöltem az addigra beszáradt sebet.
Miután már nem bírtam mozgatni a kezeimet, abba hagytam. Lehetetlennek tűnt kiszabadulni az erős szorításból.

Shane ugrott be. Ő most jól kiröhögne, vagy földig hordana, amiért képtelen vagyok megszökni innen. De inkább a második. Valamiért jobban szeretett megalázni embereket. Még őt is jobban elhallgatnám, ahogy ordít, minthogy tovább üljek itt, ebben a lepukkant, büdös lyukban.
Daryl valószínűleg felforgatná az egész helyet, hogy kihozzon innen. Hogy biztonságban tudhasson. Lehet, hogy rossz testvér vagyok, de rá jobban vágyok, hogy itt legyen.
Valahogyan kezdek végre beletörődni Shane halálába. Az emlékek még egyszer-egyszer fájnak, de a végére olyanná változott, akire már rá sem ismertek volna a szüleink. Ő nem volt erre a világra való. Végképp beleőrült volna.Azthitte, hogy mindent kézben tart, miközben minden kihullott a tenyere közül. Lori, Rick, én..
Lehet akkor lennék képes végleg elengedni, ha végre beszélhetnék róla valaki olyannak, aki megérti, hogy mit érzek. Addig úgyis csak önmagam emésztem a sok hülyeséggel, amit össze-vissza hordok.

A fáradságtól becsukva a szemem, akaratom ellenére is elaludtam.

Hatalmas zajra ébredtem fel. Egy női hang volt az, éppen őt is próbálták berakni egy pont ugyan ilyen lyukba, mint engem. Rögtön megállt a lélegzetem, és csak arra figyeltem, hogy Michonne sikolyait hallom-e. Egyre távolabb és távolabb ment, miközben "NEM"-et ordított. Nem akartam belegondolni, mik történhetnek ezen a helyen. Nyugodtnak kell maradjak, hogy élve kijussak innen. Csak akkor van egy apró esélyem, ha magamnál vagyok minden egyes pillanatban, hogy felmérjem a körülményeket. Nem szabad elvesztenem a fejem, mert akkor biztos meghalok.
A pulzusom az egekbe szökött, miután újabb kiabálásra figyeltem fel. Ez egy férfi volt, hallatszott, ahogy a nőért próbál harcolni, akit az előbb vittek el.
Hirtelen nem tudtam mit kezdjek magammal. Hagyjam, hogy azt tegyék velem is amit most éppen a másik szobában művelnek? Vagy próbáljak meg kijutni valahogy? Vagy hallgassak Merlere?
-Hé!- kezdtem én is ordítani- Fejezzék be! Elég! HÉ!?
-Hallgass! -kiabált át az ajtón egy hang.
-Kapd be!
Elkezdtem vergődni a székben, hátha eltörik alattam és úgy kihúzhatom a kötelek közül a kezeimet. Plusz az eltört fadarabot is használhatnám fegyverként. Előre és hátra dőlöngés közben megpróbáltam a lábammal ellökni magamat a padlótól. A lábaimon lévő kötél meglazult, így könnyen tudtam mozgatni őket. Felálltam a székkel együtt, majd a hátamra ugorva darabjaira hullott a bútor. A hatalmas hangzavarban fel sem tűnt a kinti embereknek, hogy kiszabadultam a mindenbiztos székbörtönükből. A hátamba beleállt fadarabok épp, hogy nem szúrták át a bőröm. Ordítani tudtam volna én is a fájdalomtól, de nem tehettem. A számat befogva lefordultam a szerte szét tört székről.
Lehajoltam és felvettem a legélesebbet.
-Ma valakinek még biztos, hogy átszúrod a bőrét.-suttogtam.

A nagy sötétben alig bírtam megtalálni az ajtót. Majdnem felestem az asztalban és a még megmaradt ép székben. Amikor végre megfogtam a hideg fémet, hogy elfordítva kijussak a förtelmes helységből, zárva volt.
Akkor.. megvárom míg bejön rajta valaki.

Ez a doktor kissé gyanúsan viselkedik, de egyedül nem tud semmi különleges dolgot tenni velünk. Shane és Rick biztos nem hagyná.
Nem mondom, hogy nem örülök, hogy beengedett minket ebbe a földalatti paradicsomba, de nem bízom az emberekben. Shane mindig azt mondja, hogy "Tarts távolságot, mert ha kést rántanak, legyen tered elterelni azt, hogy végül bennük landoljon", és ez szerintem egy olyan helyzet, ahol ezt most használni is fogom. Mindenki elvakult a melegvíz hallatán, de én ébren fogom tartani a szemem. Nem bánthatja egyikünket sem.
A víz a hajamból a hátamon csorgott tovább, mire beértem a szobámba. Ha valamihez hasonlítani kéne, akkor egy lepukkant tábort mondanék. A szoba nem volt nagy, éppen, hogy belefért egy ágy, egy asztal-székkel és a polcos szekrény. A polcon még mindig valakinek a dolgai hevertek. Egy családi nyaralásról készült kép egy keretben ott csücsült a többi holmi között. A család nem volt nagy, összesen hárman voltak a képen. Anya, apa, gyerek. Egy kislány. Mindig is érdekelt milyen lehet egykének lenni. Vajon jó vagy rossz? Hát az biztos, hogy sosem tudom meg.
Lehajoltam, hogy kivegyek a szekrényből valamit, amit viselhetnék pizsamának, amikor megnyílt az ajtóm. Nem csuktam be, mert nem tudtam hogyan kell. Mire eljutott az agyamig, hogy mi történik már túl késő volt. Daryl bennt állt a szobában, kezében egy üveg borral és összezavarodott fejjel bámult. Nem volt rajtam semmi csak a törülközőm.
Előtte guggoltam és egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni.
-Én.. öööö..-kezdett el össze-vissza mutogatni- Ez nem az én szobám.
Megfordult és berántotta maga után az ajtót. Lassan kihúztam egy férfi inget és egy alsót a szekrényből, hogy felvegyem mielőtt még újra betéved a részeg fejével.
-Nem láttam semmit Walsh- szűrődött át a hangja az ajtón.
-Hát ez jó tudni, Daryl. Menj a szobádba, mielőtt másra is ajtót nyitsz! Képzeld el bátyámat, ahogy kidob a szobájából!-nevettem.
Ő is kuncogott az ajtó mögül.
-Már felöltöztél?
-Miért? Akkor már nem akarnál bejönni?
Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Fejét nekitámasztva állt ott továbbra is.
-Már kinyithatom a szemem?- kérdezte állát lehajtva.
-Igen.

A nő elhallgatott. Belém jött az a furcsa érzés, hogy most én jövök. Ahogy ezt kigondoltam felkapcsolódott a villany és belépett rajta egy férfi. A ketté tört fadarabbal neki rontottam és beleszúrtam a vállába. Egy mozdulattal lekapott a hátáról és a földre dobott. Ahogy felnéztem már ketten álltak előttem. A magas egoista kirántotta a fát a másikból és kiküldte.
-Ezt nevezem. Még senki nem szabadult ki és támadott meg minket azután, hogy egy székhez kötöztük. De tetszett, hogy az eltört széket használta fel fegyverként.
-Mit akar? Mit tettek azzal a nővel? És a férfival?
-Semmit, kedves. Őket is a városban találtuk, mint önt. Ha nem lett volna olyan indulatos mielőtt Merle barátunk leüti, és nem vall be mindent, akkor őket hittük volna gyilkosnak. Végülis kettő ember kellett ahhoz amit tett, nem igaz?
-Nem tudom miről beszél.
- Bármennyire is próbálja tagadni és védeni a társát, tudjuk, hogy ketten voltak. Ott hagyták a nyomokat.
Abban a pillanatban leesett, hogy Merle is ugyan olyan jól tud tájékozódni jelekből, mint Daryl. Tudják, hogy ketten voltunk.
-Most azt akarja ezzel mondani, hogy egy nő nem képes elbánni pár férfival?-tereltem a szót, miközben továbbra is a földön ültem, ahová ledobott nagydarab.
-Szerintem egy nő sok mindenre képes. Igen, még 4 férfi meggyilkolása is szóba jöhet.
Lassan a kezem alá csúsztattam még egy fadarabot.
-És miből gondolja, hogy nehezemre esne még egyet eltenni láb alól?
-Óh, én tudom, hogy még fel sem tűnne egy olyannak, mint maga. Ezért van nálam ez.-kitette az zsebéből a kézi fegyverét az asztalra- És egy pisztoly veszélyesebb egy éles fánál- bólintott a kezem felé- nem igaz?