𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

ROSSZ OLDALON

Utálom ezt a helyet. Mindent és mindenkit. A tudat, hogy Alyssa még mindig nincs eszméleténél csak még jobban idegesít. Michonne minden portyáján erre jár és hagy egy üzenetet egy fa törzsébe rejtve. Én elmegyek elveszem, elolvasom és választ hagyok. Így tudunk kommunikálni. Az otthoniak viszont azt hiszik, hogy szemtől szembe beszélgetünk, de ez lehetetlen lenne. Semmilyen más formában nem beszélhetünk, mert a Kormányzó még mindig gyanakvó velem szemben. Igaz Merle segítségével hamar befogadtak. Sőt azt se tudják, hogy Aly jelent nekem valamit egyáltalán. Azt hazudta a bátyám, hogy Michonnet üldözve találtam rá, hisz én is végezni akartam vele. Igaz Michonnenak lenne meg az igazi indok amiért a testvéremmel akarna leszámolni, de az most nem lényeges ebben a percben. Annál inkább fontosabb az, hogy valahogy elmenjek innen. Egyedül. Nincs kedvem több időt tölteni vele. Csak a régi időkre emlékeztet. Utálok olyan emlékeket felidézni, amiket direkt dugtam el az agyam legsötétebb zugába.
Merle semmit nem változott, sőt csak egyre jobban elfordult a jó felől. Ez a világ csak a rosszat hozza ki az emberekből. Az igazi kihívás, nem abban rejlik, hogy túléljünk. Az túl könnyű. Főleg akkor ha együtt romlassz a világgal. Ma az a legnehezebb, ha megpróbálsz ember maradni. Ha jól akarsz cselekedni. Mert olyan már rég nem létezik odakint. Jó emberek nem léteznek többé.  És bárhogy próbálnék valakit felhozni példának, nem tudok. Mind öltünk már. Ezért vagyunk életben. Elveszünk életeket, hogy élhessünk.

-Daryl.. -szólt a bátyám a szoba másik feléből.
Egy egész város van elkerítve, de nem tudtak két külön szobába rakni minket. Talán ez is csak a megfigyelés miatt maradt így. Hisz pár napig csak a falon belül maradtam. Ezt engedték meg. De Merle beleszólásával megnézték mire vagyok képes. És jó pár emberrel felértem fizikailag. Annyi koborlót takarítottam el az útjukból, hogy azt se tudták merre nézzenek. Tudom most az egóm is beszél belőlem, de ez az igazság. Merle se panaszkodhat, de mióta fél keze oda, lelassult. Bármennyire is a hátam közepére se kívánnám, elég jó csapat vagyunk együtt és ezt a Kormányzó is észre vette másodpercek alatt.
-Mi van már megint? -fordultam az oldalamra.
-Te üzengetsz odahaza?
A szivem megállt egy pillanatra, mert még mindig nem döntöttem el, hogy megbízhatok-e benne.
-Mi? Én? Ugyan hogyan? 
-Tegnap voltam kint, és találtam egy levelet. kifújhatta a szél a fa üregéből. Örülj, hogy a te neved nem volt rajta.
-Mivan?
-Ne add a hülyét öcsém. Ha a tiéd, akkor mondd, hogy segíteni tudjak. Ha nem tudok dolgokról, akkor nem tudlak megvédeni.
-Megint a védelem.. Nem kell tőled védelem.
-Akkor a tied.
-És akkor mivan? Már azt se akarod, hogy tudjak róluk? Ők már hozzám tartoznak. Hiába neked nem fontosak, én törődöm velük.
-Engem nem fogadtak be.
-Nem, mert nem hagytad. Senkinek nem hagyod. 
Sóhajtottam és felültem az ágy szélére. Igaz százszor kényelmesebb minden, mint a börtönben, de a kényelem az egyetlen dolog amiért megéri itt lenni.
-El akarod olvasni?
-Igen. -nyújtottam a kezem érte.
-Ugye tudod, hogy kurva nagy szerencséd, hogy én vettem észre. -lökte az ágyamra.

"A napok kezdenek egybe folyni. Mindenki csendes, alig beszél. A helyzet nem változott.  
Mindenki aggódik miattad. Tudod már, hogyan tudsz haza jönni? Csak írnod kell és jövünk segíteni."

A fecni nem volt nagy. Egy darab régi újságpapír hátuljára volt firkálva.  De nagyobbra nincs is szükségem. Ebben minden benne van ahhoz, hogy megnyugodjak arról, hogy jól vannak. Már amennyire lehet ezt a szót használni rájuk, mert "jól" nincsenek.

-Elmondtad valakinek? -néztem fel a papírról.
-Nem. Mire lenne az nekem jó?
-Honnan tudjam? Azt nem kötnéd az orromra úgyse.
-Igaz.. -nevetett- De komolyan, megbízhatsz bennem. Hiába tűnök rossznak. Ők rosszabbak. Én itt csak túlélek, alkalmazkodtam. Nem szeretek itt lenni én sem.
Elolvasta a levelet.
-Tudod, hogy nem jöhetsz velem.
-Tudom. 
-Majdnem megölted Michonnet és Glennt is!
-Azt is tudom, az istenit!- csapott az asztalra.
-És.. Én se szeretném, ha jönnél.
-Mi? -nézett fel csalódottan.
-Megvoltam nélküled. Gyászoltalak és elengedtelek, és jobb volt. Jobb volt nélküled. Mostmár rájöttem. Te csak manipulálni tudsz, Merle. Nem vagy képes szeretetre. Egyikünk sem. És ez nem a mi hibánk, de én megpróbáltam ellene tenni. De te nem akarsz változni, csak túlélni. És azért bármit megtennél. Ugye? -mutattam szét a szobában.
-Nem igaz.. -sütötte le a szemét.
-Hány embert öltél meg nekik, míg itt voltál. Mennyi ártatlan embert, Merle? És ne merj hazudni..
-Nem tudom. Sokat.
-És milyen érzés volt? Vagy egyszerűen nem is érdekelt?
-Azt hiszed mindenki olyan álszent mi te vagy? Ne tégy úgy, mintha te nem öltél volna. Itt a falak között is ontottál ki életeket a nődért.
Felálltam az ágyról és felé léptem, hogy éreztessem vele, hogy ne menjen tovább ezen az úton, mert megbánja.
-Ne beszélj itt nekem Alyssaról. Engedted, hogy azt tegyék vele. Hogy lelője a Kormányzó, és még nem is tettél semmit. Hagytad, hogy elvérezzen. De tudd, hogyha nem ébred fel én elmegyek és soha többé nem látsz engem.
-Na igen.. Alyssa. Ő se volt valami ártatlan.
-Most szóltam, Merle..
-Szerinted miért hozták be? Miért akarták annyira, hogy meghalljon? Tudod te mit tett?
-Ő? Mégis mit tudott volna tenni?
-Azt amit egy másik normális ember. Ölt. De itt az volt a lényeg, hogy hogyan.
-Ne hazudj! Nem hiszek neked. -fordultam el tőle.
-Daryl, Alyssa négy embert gyilkolt meg! A mi embereinket. 
-A TE embereidet! Én nem tartozom hozzátok. Csak azért vagyok itt, hogy a többiek biztonságban legyenek.
-És most mit mondanál annak a nőnek akinek a férjét nem tudtuk felismerni? Az arcából nem maradt semmi, Daryl! Semmi! Durvábbat még azóta se láttam.
-Semmi nem bizonyítja, hogy ő volt!
-Beismerte.
-Akkor sem.
-Ne élj tagadásban. Fogadd el. 
-Elfogadom, ha nem egy hazug szájából hallom.
Megrázta a fejét és mosolygott.
Sose értettem miért esik jól neki hazudni. Miért élvezi annyira. Főleg, ha azzal bánthat embereket. Mindig is szerette a másikat szavakkal is bántani, persze a testi bántalmazás mellett. Ebben tud kiteljesülni. Másban képtelen.

Tudom, hogy Alynak valami durvát kellett tennie, hogy ennyire haragudnak rá, de olyan durva gyilkolásra nem lenne képes. És ha meg is tette, akkor biztos volt rá egy nyomós oka. Ezek akikkel most kell együtt dolgozzak nem példa emberek. Még Merle is szentebb náluk. Egyáltalán nem sajnálom őket.