𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

A FEGYVER

(rövid betekintés Alyssa)

Maggiet még abban a pillanatban kivitték a szobából, amikor nekirontottam a férfinak.
Ahogy átugrottam az asztalon, felborítottam a széket amin ült. Ráesve rögtön leszorítottam a kezét amiben a fegyverét tartotta, és ütni kezdtem. A fát másodpercek alatt apró darabokká szedtem szét a fején. Már mindenhonnan folyt a vére, de nem úgy tűnt, mint aki feladja. Miután a szétmorzsolódott botot végleg eldobtam, hogy a puszta kezemmel fejezzem be amit elkezdtem, visszaütött.
A szabadon maradt végtagján ujjait ökölbe szorította és szólitón vágott. Egy pillanatra elsötétült minden és lefordultam róla.
Az asztal alá gurultam be. Ő továbbra is a földön feküdt, akár csak én. Jóval több ütést is kapott, így nem csodálkoztam.
Arcomat a kezeimbe temetve próbáltam eggyé válni a hasogató fájdalommal. Tudtam, hogyha nem állok fel, akkor többé nem is fogok.
Lassan elkezdtem kúszni a földön a fegyver felé, amit miután behúzott nekem arrébb dobott.
-Büdös kurva..-mormogta közben.

Amikor már az ujjaim közé foghattam volna a pisztolyt felkaptak a földről és arrébb dobtak.
Visszajött a mexikói, hogy segítsen az egoistának eltenni lábalól. Mintha ott se lennék fordult vissza a főnökéhez, hogy összeszedje a földről.
-Bocs ha meg se fogod ismerni, kicsit átrendeztem a képét.- mondtam nevetve.

Felállította, majd leporolta a ruháját, mint egy rabszolga. Az meg megveregette a vállát, majd bólintott az ajtó felé, hogy menjen ki.
-Még mindig elhiszi, hogy egyedül elbír velem.
-Nem hiszem, tudom.
-El sem tudod képzelni ki áll előtted..- mondta az ajtót becsukó személy.
-Egy senki. -vágtam rá.
-Ebben igazad van.. A mai világban már mind egy senkik vagyunk.- kezdett el lassan felém lépkedni- És a senkik bármit megtehetnek, mert nem számítanak. Én egy senki vagyok. És most azt fogom tenni, amit akarok.
-Azt hiszi, hogy fogom hagyni?
-Az már nem érdekel.

Most, hogy az arcát befedte a friss vér csak még ilyesztőbbé vált a mosolya a félhomályban.
-Már egyszer földig vertem. Nem volt elég?
-Ettől csak jobban felébredtem. És rájöttem arra, hogy mára már nem kell tisztelni a nőket sem, mert ugyan olyan szörnyetegek, mint mi. Ugyan arra képesek.
-Szóval most ezzel mit akar?- járkáltunk közben körbe-körbe- Meg fog ütni? Óh, várjunk.. az már megvolt. Inkább hagyja a hülye beszédét és térjünk a lényegre.

A mexikói miután felkaparta a maradékot belőle, nem vette észre a fegyvert. Ott maradt az asztal mögött, a falhoz csúszva.

-Nem meri elkezdeni?
-Csak várom mi lesz az első lépése..
Odaugrottam hozzá és kirúgtam a lábát maga alól.
-Ez.- válaszoltam.
Míg a földön feküdt párszor bordán rúgtam, hátha szenved pár komolyabb sérülést. Közben ő kihúzta az eldugott kését a csizmájából és áthúzta az élét a vádlimon.
A fájdalomtól ordítva estem össze mellette. Ő feltérdepelt és a nyakamhoz fogta a kést. Két kezével egész testsúlyát rá helyezte az éles tárgyra.
Nagynehezen vissza bírtam tartani a pengét, hogy el ne vágja az ütőerem.
Felém hajolva, fogait összeszorítva élvezte a szenvedésem minden pillanatát.
-Utolsó beszólás?-vicsorgott.
-Csak annyi, hogy nem véded a tököd, te barom!
Abban a pillanatban lenézett, én pedig a térdemmel teljesen a gyomráig küldtem vissza a golyóit.
Hatalmas nyögései között kimásztam alóla, hogy elvegyem a fegyvert a sarokból. Éppen sikerült felállni, amikor elkapta a bokám és visszarántott a földre.
A lábamban érzett fájdalomtól nem tudtam megmozdulni. Hemperegtem a földön, miközben ő felállt a helyéről.

-Tudod..- mondta halkan- tényleg láttam benned azt a túlélésért küzdést, de..- hajolt le a fegyverért- de te elrontottad az esélyed. Melret úgyis elvakítja majd a tény, hogy a barátnőd elmondta merre vannak a többiek. Hogy hol van a testvére.
-Daryl?-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Igen, valahogy úgy hívják. De te már biztos nem fogod őt újra látni.
Felém tartotta a pisztoly végét.
-Tényleg reméltem, hogy átállsz, mint Merle. Mint ahogy Daryl fog. De te más vagy. Te nem látod, hogy ez itt maga a túlélés. Én megmentem az embereket! Miattam élnek! Én vagyok az egyetlen aki meg tudja védeni őket! Én!
-Maga lesz a végzetük, nem a megmentőjük..
-De azt már biztosan nem fogod megélni.
Meghúzta a ravaszt.

Shane azt tanította, hogyha hallod azt, ahogyan elsül a fegyver, az azt jelenti, hogy élsz. Nem téged talált el.

Vagyis nem halálosan.