𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

KÖZEL

Felpakoltunk a platós kocsira mindenféle fegyvert amit találtunk abban a pillanatban. Michonnenak a szemében üllt az aggodalom. Innen tudtam, hogy tényleg ismeri Alyssat és félti őt.
Valamennyire megnyugtatott az érzés, hogy nem vagyok egyedül. Mert valószínűleg tényleg csak megöltem volna magunkat ha úgy indulok el. Igaza volt ebben Ricknek. De az előbbi hezitálását nem értettem. Vajon azt hiszi, hogy Aly már nem él? Nem akar még egy családtagot elveszíteni? Annyi kérdés van bennem felé, de nem tudom megkérdezni.

A nap már a végét járta, éppen hogy megvilágította a minket váró utat. Nem volt a legjobb döntés estére elindulni, de nem tehettünk mást. Minél tovább várunk, annál kevesebb esélyünk lesz.

Hárman beültünk előre. A kis ülések miatt elég szűkösen fértünk meg. Rick vezetett, én közepén ültem, a titokzatos nő pedig az anyós ülésen próbált elhelyezkedni.
-Nem úgy értettem az előbbit..- szólt Rick bele a semmibe.
-Én sem.
-De igazad volt.
Tudtam, hogy nem akar Michonne előtt mindent kitálalni, így nem mentem bele a témába.
-De egy valamit meg kell ígérned.
-Mit?
-Mindenkinek az érdekében, inkább ne.. Hallgassunk.
Hiába megvan minden joga Alynak, hogy tudja ki a bátyja gyilkosa, nem mondhatom el neki. Az elrontana mindent. Úgy szerették egymást Rickkel, mint a testvérek, és ezt nem vehetem el tőlük. Belebetegedne ha megtudná mi történt igazából. Tudom. Mindenki tudja, hogy meg volt rá az ok, hogy ott maradt az nap éjjel, de mégis az egyetlen testvére volt, akiért bármi áron az életét adta volna, bármikor.
Nem fogom elmondani, az ő érdekében. Főleg azután, amiken keresztül ment. Egyedül temette el. Egyedül.
Sok ember vesztette el a családját az elmúlt időben, de kevesen mondhatják el azt, hogy el tudták temetni. Ez lehet, hogy jobb is. Jobban el lehet engedni így a szeretteinket.

-Jobbra!-mondta Michonne.
Már teljesen sötét volt. A nap olyan hamar lement, hogy észre sem vettük. A kocsin nem kapcsoltuk fel a világítást, nehogy valaki kiszúrjon minket.
-Hol jobbra?!- kiabált át rajtam.
-Itt!!-ordított vissza.
Az autó szinte két kerékre fordult, ahogy Rick megrántotta a kormányt.
-Bazdmeg!- már üvöltötem én is.
Az autó befordult az földútra majd a homokban megcsúszva visszaállt eredeti pozíciójába.
-Mi a jó büdös franc volt ez?!-néztem Rickre.
-Én? Szerinted ez az én hibám volt?!
-Talán más van a kormánynál?
Kiabálásunkra megindult pár kóborló felénk.
-Jobb lesz ha befejezitek. Társaságunk van.- mutatott ki az ablakon Michonne.
Még mielőtt kiszálltam volna a jármből ránéztem Rickre, ő visszanézett rám, majd elröhögte magát.
-Nagyon vicces, de tényleg..-löktem rajta.

Miután a kóborlókat magunk után hagytuk, bementünk az erdő sűrűjébe. Az út mentén haladtunk tovább, nehogy eltévedjünk. A fák közt nagyobb biztonságban tudtuk magunkat, mert elvileg járőröznek. Itt nem láthatnak meg minket.
-Itt támadtak rám. Innen már csak tipp, hogy merre kell menni.
-Sima ügy.- vágtam rá.
Holttest sehol sem volt, pedig Michonne elmondása szerint párat megölt az összecsapáskor.
-A testeket elhúzták innen. Valószínűleg nem a semmibe.
Rick megveregette a vállam és előre ment, ahogy megmutattam neki a nyomokat.

Valamire csak jó volt a Merlelel eltöltött idő. Megtanultam önálló lenni. Egyedül túlélni. Ha mást nem is, ennyit köszönhetek neki. De most már teljesen mindegy. Hónapok, vagy év? Már nem is tudom mikor láttam őt. Nem tartom észben, mert nem éppen hiányzik. A testvérem, de teljesen más tészta, mint Aly és Shane volt. Mi nem szerettük egymást. Vagyis ő nem szeretett senkit és semmit. Csak úgy, mint apa.

A sötétben keresni további nyomokat elég fárasztó, sőt lehetetlen. De nem kellett sokat dolgoznunk, mert a kisvárosból áradó fény teljesen megvilágította azt az erdő részt amiben voltunk.
-Disznók..-suttogta Michonne majd lassan kihúzta kardját a tartójából.
A kard hangja éles és friss volt. Az este csöndjében szinte visszhangzott.
-Most mi lesz?
- Együtt maradunk. Nem válhatunk szét. Nem tudjuk mi vár ránk.
-Keresnünk kell egy bejáratot, amit nem őriznek. -helyeseltem- onnantól már minden világos?
-Aki nem a miénk, halott.- vágta rá a nő.
Egyet értettem vele, nem vitás, de Rick kicsit megrántotta a fejét. Éreztem, hogy nem szeretné, hogy ez legyen, mert még visszakaphatjuk az élettől. Hiába, ez most muszáj.
-Menjünk.

A falakhoz lapulva mentünk végig a város körül. 5 percenként egy őr elhaladt felettünk, olyankor még lélegzetet sem véve meredtünk meg.
Minden porcikám azt sugallta, hogy ha még egyet látok, le kell lőjem. Ezt az érzést nehéz visszafogni. Nagyon nehéz.
Rick elől ment én hátul. Közöttünk bukdácsolt a segítőnk, kardjával a kezében.
Kecsesen tartotta, de erejével ketté hasította volna a gerincemet is. Csodáltam mindig is azokat, akik ilyen fegyverrel képesek harcolni.
-Ott!-állt meg előttem.
Az erdő felől már nem próbáltak teljes falakat építeni. Beérték, ha magas az épület. De nem gondolkodtak, mert egy falnak nincs ablaka.

Fellöktem magam a lábammal az ablak párkányig, majd halkan kinyitottam azt. Na jó. Ilyet is jó ha eltanul az ember fiatal korában.
Egy raktár volt, tele mindenféle hülyeséggel. Voltak ételek, szétszedett bútorok, kacatok még gyógyszerek is. Rick felsegítette a nőt én pedig behúztam az ablakon. Másodjára kihajolva már Ricknek tartottam a kezem, hogy ő is utánunk jöhessen.
Mit sem érdekelva haladtam tovább a hangok irányába, de csak Michonne jött utánam.
-Hol van Rick?-fordultam hátra.
Ott maradt a készleteknék és a táskáját pakolta.
-Mit csinálsz?!-kiabáltam rá suttogva.
-Most komolyan azt hiszed, hogy itt hagyjuk ezeket? Ebből hetekig elleszünk! Még Hershelnek is tudunk vinni készleteket! Carol egykettőre jobban lesz!
A szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Megint csak pocsékoljuk az időt.
-Menjünk.. -mondtam higgadtan.
-Egy perc.
-Nincs egy percünk. Mennünk kell. -állt mellém a nő.
Meg sem hallva minket pakolt tovább.

Lépéseket hallottunk az ajtón kívül. Az volt az utolsó ajtó. Az már az utcára vezetett.
Elfordult a kilincs Michonne pedig berántotta a férfit az utcáról. Aztán átvéve tőle, az ajtóhoz szorítva befogtam a száját. Kikerekedett szeme mindent elárult. Nem tudja kik vagyunk és hogy miért lehetnénk itt.
-Mit a.. a.. akarnak? -kezdte el ilyedt beszédét- Van elég étel mindenkinek. Nem kell érte harcolni.
-A barátainkért jöttünk.
-Nem érkezett hozzánk új ember napok óta.
-Őket nem befogadták, hanem elfogták.
-Ki? Mi? Biztos nem! Rossz helyen járnak.
-Nem megyünk vele semmire. -ütötte ki a kezem alól a férfit Rick.
Már éppen beszólni akartam neki, arról, hogy ne változtassa a kedvét percenként, amikor lövés dördült el.