𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

BÁRMIT

Az ujjam a ravaszon tartva álltam a félhomályban. Fogai így is világítottak rám. Michonne engem bámult, ahogy folyamatosan szorítom a karját, még azóta is.
-Mivan? Már rám sem köszönsz? Ennyit érdemlek én?
-Azt hittem meghaltál.
-Láthatod, hogy igenis élek. Csak egy kar mínusszal. Annak a köcsög rendőrnek köszönhetően.
Nyeltem egyet. Tudtam, hogy Rickről beszél.
-Miért nem jöttél vissza? Miért hagytál egyedül?
-Tudtam, hogy elboldogulsz majd. Nem kell már a segítségem, valld be.
-Sosem kellett a segítséged.
-Ne hazudj! Szokásod.
-Nem hazugság. Nélküled minden jobb volt, de most megint itt vagy. Akár egy púp a hátamon.
Közelebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Végigfutott rajtam a hideg. Nem akartam ugyanazt az érzést újra átélni.
-Hogy néz ki Glenn?! Mit tettek Maggievel? És mivan Alyval?! Mi lett belőled? Hagytad, hogy ilyeneket csináljanak?
Mélyen a földre szegezte tekintetét.
-Te... Te tetted?-emeltem fel rá a nyílpuskát.
Elképzeltem, ahogy Alyssa az életéért harcol. Minden hezitálás nélkül tudtam volna ölni érte.
Továbbra sem nézett fel. Olyan volt akár egy kutya, miután jól megverték. Kerüli a szemkontaktust.
-Válaszolj, bazdmeg.
-Nem.. vagyis, igen. Nem.. Én..
-Nyögd ki Merle, vagy esküszöm átmegy a fejeden a nyíl.
-A lányokat nem én bántottam.
-Glennt?
-Az én voltam.
-Mivan?!
-Életben van?
-Éppen.
Sóhajtott. Nem tudtam eldönteni, hogy csak megjátsza-e, vagy tényleg érdekli.
-Minek vagy itt?
-Miután levágtam a saját kezem, majdnem meghaltam. De ők rám találtak és megmentettek. Ezért velük maradtam. Velük nagyobb esélyem volt a túlélésre.
-Szóval nem érdekelt mi történik velünk. Mi történik velem.
-Az érdekelt téged, hogy mi történt velem? Nem hiszem.
-Visszamentem érted! Visszamentünk. De nem voltál sehol. Így meggyászoltalak. De nehogy azt hidd, hogy egy könnycsepp is hullott miattad.
Elhúzta a száját.
-De minek vagy itt?!-mutattam a földre.
-Tudtam, hogy jönni fogtok. Miután a kardos cseléd elmenekült, valahogy éreztem, hogy kapcsolatban lesztek vele. De nem értem Alyssa miért hazudott.
-Hazudott?
-Azt mondta, hogy nem látott már tél eleje óta.
-Ez igaz.
-Shane?
-Az is.
-Azt nem gondoltam volna. Pedig talpraesett fickó volt.
-Volt. De mit akarsz itt? Saját kézzel akartál minket megölni vagy feladni?
-Nem! Segítenék te hülye!
-Te?- néztem rá kikerekedett szemmel.
-Olyan hihetetlen?
-Nem megszokott. De hogyan? Már majdnem kint voltunk. Nem kell a segítséged, elboldogulunk.
-A kormányzó úgyis megtalál titeket. Ha nem tesszük azt, amit mond, mi sem vagyunk kedvesek számára. Szerinted miért nem mentem még innen el? Nem lehet.
-Mit akarsz?
-Valaki itt marad. A többi elmegy.
-Biztos, hogy nem.
-Alyssa haldoklik, Daryl. Nem most kezdj el vitatkozni. Valaki marad, hogy a többi mehessen. Ennyi.
-De ki? Ha Michonne marad, megölik. Rick nem maradhat...-aztán leesett.
-Te.
Kinéztem az ablakon, hogy ránézzek utoljára Aly hófehér arcára.

-Daryl.. Daryl?
Egy vékony hang mondta, miután bejött az ajtón.
-Ébren vagy?
-Nem. -fordultam át a másik oldalra.
-Nagyon vicces.
-Mit akarsz Walsh, hajnalok hajnalán? Még sötét van.
-Majd meglátod. Kelj fel!
Kuncogott, majd becsapta az ajtót. Hallottam, ahogy kis lábaival végigszalad a folyosón. Bármennyire akartam még aludni pár órát, nem voltam képes megállni, hogy ne menjek utána. Ha nem megyek vele, akkor is megteszi amit akar. Vigyáznom kell rá. Shane nem éppen foglalkozik vele, hogy mit csinál.
Felvettem a csizmám és kinéztem az ablakon. Mióta fejen lőtt Andrea, nem voltam annyira fitt. Voltam kint a levegőn, de nagy megerőltető mozdulatok miatt még egyszer-egyszer megszédülök. A nap még sehol sem volt. De már kezdett az ég világosodni.
-Daryl?! -nyitott be megint.
-Miért vagy ilyen türelmetlen?!
-Gyere már! A nagyanyám gyorsabb, mint te!
Megforgattam a szemem, majd lehajoltam a nyílpuskáért. A késemet az asztalról az övtartóba csúsztattam. Fogalmam se volt, hogy hova akar menni. Fel kell készülni a legrosszabbra.
Kint a ház előtt hatalmas vigyorral a képén várt.
-Mivan? Minek kellett jönnöm?
-Most miért vagy ilyen kedvromboló?
-Hagyjuk.. Merre?
Megfogta a csuklóm és húzni kezdett az erdő felé. Ahogy szaladt, még egyet-egyet ugrott a levegőben, mintha szállna. Közben a haját a levegő az arcomba fújta.
-Ne menj olyan gyorsan! -szóltam rá.
Hátranézett, majd hirtelen megállt.
-Mi a baj? Jól vagy? Menjünk vissza?
Micsoda kérdések. Mostanában kérdezték meg őket tőlem először. "Jól vagy?" Nem tudtam hogyan kell rá reagálni. "Nem tudom." vagy "Azt hiszem." ,én magam se tudtam, hogy vagyok.
Ekkor ébredtem rá, hogy Alyssat tényleg érdekelem. Nem csak képzeltem.
-Jól vagyok. Csak ne szaladj. -mosolyogtam.
A szeme újra felcsillant és tovább indult.
-Mindjárt ott vagyunk, nem kell sok.
Elengedte a csuklóm és hagyta, hogy magamtól haladjak tovább. Nem akartam mondani, hogy nyugodtan húzhat tovább, de inkább hallgattam.
Az erdő szélén, éppen a fák takarásában volt egy kialakított hely, ahol Aly edzett. Shane eddig csak az íjászatról tudott, amit Maggievel csinált. De ez más volt. A kis gödörben pár rohadt feküdt. A fáról egy kötél egy kocsi kereket tartott, tele vágással és lyukakkal.
-Alyssa? -álltam meg a közepén az "edzőteremnek".
-Ne mondd, hogy te is most ki fogsz osztani.
-Ki tud erről?
-Csak te.
-Miért mutattad ezt meg nekem?
-Mert te vagy az egyetlen akit nem érdekel.
Nem igaz. Igenis érdekelt.
-Mit akartál annyira megmutatni?
-Hogy el tudom verni a seggedet.
-Éppen, hogy élek, te lány. Még jó..
-Igaz. Állj a fához!
-Minek?!
-Csak állj oda! -nevetett.
Nekidőltem a fának, majd rögtön elkaptam onnan a testem. Aly késsel a kezében állt előttem.
-Mi a fasz?!
-Nyugodj már le. Még meghallanak.
-Mit akarsz te azzal?
-Miért kell állandóan kérdezgetni? Bízol bennem, vagy nem?
-Bízom. Dobd.
Becsuktam a szemem.
Egy meleg érzés töltött el. Nem fájdalom, vagy félelem volt. Ajkai hozzásimultak az enyéimhez. Lassan felemeltem a kezem és a tarkójára fogtam.

-Tudom, hogy sokat jelent neked, de akkor tudsz érte a legtöbbet érte, ha most maradsz.
A szívem összetört a gondolat miatt, hogy el kell váljak tőle, megint.
-Michonne. -néztem rá- Szükségem van egy tincs hajadra.
-Mire?! -kerekedett ki a szeme neki is.
-Beépülök. Így nem tudnak majd elérni titeket. Félrevezetem őket. De kell bizonyíték arra, hogy velük vagyok. Azt kell hazudnom, hogy megöltelek.
Ha szemmel ölni lehetett volna, már a bátyám nem élne. Lassan felemelte a kardját és egy hirtelen mozdulattal beleesett a kezébe két raszta hajszál.
-Kemény a nő. -kuncogott Merle.
-Kuss! -fordultam hozzá.

Ahogy elindultam volna Merlelel az ajtó felé, Rick vissza mászott az ablakon.
-Te? -nézett vissza a bátyám.
Rick kérdőn nézett rám, alig tudta felfogni, mi történik.
Mind a ketten a pisztolyért nyúltak, amikor beálltam kettejük közé. Egyikőjüket se érdekelte, ugyan úgy tartották a fegyvert rajtam keresztül is. Annyi különbséggel, hogy Rick oldalán még ott volt Michonne is.
-Fejezzétek be! Most erre nincs időnk.
-Alyssa állapota romlik, Daryl..-nézett rám Rick- mennünk kell.
Az arcom a kezeimbe temettem.
-Menjetek.
-Mivan?! Nem hagylak itt.
-Ezt nem te döntöd el, Rick. Ezt választottam, hogy Alynak legyen esélye élni. Vidd haza, Hershel majd rendbe rakja. -megfogtam a kezét és lenyomtam a teste mellé a fegyvert.
- Ha minden jól megy, gyere vissza értem. Aztán mindenki megkapja tőlünk azt, amit megérdemel.- súgtam a fülébe- Vigyázz Alyra. Mondd meg neki, hogy sajnálom.