Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

7. Fejezet

Angelika másnap meglepően kipihenten ébredt, annak ellenére, hogy előző éjjel lefekvéskor még kellemetlenül zsibbadt a sérült keze és minden nyelés nehézkesnek tűnt az elszenvedett folytogatás miatt.

Reggel mikor fel ébredt már semmit nem érzett ezekből. Ösztönösen rá pillantott arra a helyre ahol felszakadt a bőr a kezén, de a seb nyom nélkül eltűnt.

Körbe nézett és a szeme szinte egyből találkozott Luna kíváncsi tekintetével.

- A nyakam? - kérdezte évfolyamtársát miközben megsimogatta a bőrt saját nyakán.

- Nyoma sincs a sérülésnek. - válaszolta a hollóhátas halkan.

Angi értetlenül ráncolta össze a szemöldökét.

- Malfoy. - suttogta maga elé.

Luna csak lassan bólogatott.

- De hát hogyan, mikor?- kérdezte kissé hevesen. És a kérdést épp annyira intézte magához mint a másik lányhoz.

Luna megvonta a vállát.

- Éjjel, gondolom.

Természetesen. Malfoy besurrant a szobába míg ők aludtak és meggyógyította őt.
~ De vajon miért? És, hogy nem ébredt fel rá senki, hogy ott járt? Meg kéne köszönnie neki? Nem. Megállapodott magával, hogy csak annyit beszél a mardekárossal amennyit muszáj. Mindenkinek így lesz a legjobb. ~

A következő két nap eseménytelenül telt.
Angelika nem szólt Dracohoz, ő pedig nem szólt a lányhoz. Szemük is csak egy - egy pillanatra találkozott amikor a fiú vizet vagy ennivalót vitt a lányoknak.
A kisebb lányok kezdtek kicsit nyugodtabban viselkedni, és ezzel együtt egyre többet is panaszkodtak.

- Mindenem viszket! - siránkozott Lizi az egyik elsős kislány Anginek. - Kezdünk mind bűzleni! - fintorgott miközben megszaglászta magát.

- Mégis mit vársz tőlem Lizi mit csináljak? - kérdezte egy nagy sóhaj után.

- Mondjuk meg kérhetnéd a halálfaló fiút, hogy engedjen ki minket a mosdóba. Biztos van a mardekár klubbhelységében is csoportos zuhanyzó. Minden klubbhelységben van. Ha te kérnéd meg biztos belemenne. - csipogta egy másik elsős kislány, és a többiek egyetértően bólogattak.

- Ezt meg mégis miből gondoljátok?

- Meggyógyította a kezedet és a nyakadat, és itt voltunk mikor Luna azt mondta tetszel neki. És szerintünk is így van, különben mi másért gyógyított volna meg. - mondta Lizi.

- Mégha igazatok is van akkor sem hiszem, hogy kiengedne minket zuhanyozni csak mert én megkérem.

- Talán nem, de egy próbát megérne. - folyt bele Luna is a beszélgetésbe.

Angelika szúrós szemmel meredt hollóhátas évfolyamtársára, de az csak egy bánatos mosollyal és egy apró vállrándítással reagált.

- Lécci, lécci. - skandálták a lányok.

- Jólvan megpróbálom! - adta meg magát a könyörgésnek.

Így hát Angelika át ült az ajtóval szemben lévő karosszékbe és várta, hogy Draco belépjen a szokásos vizes kancsóval és száraz szendvicsekkel megrakott tálcával a kezében, mint mindennap nagyjából közepén mióta itt vannak. Nem is kellett sokáig várnia, 10 perc után az ajtó ki nyílt és belépett rajta a fiú. Egy pillanatra megtorpant ahogy meglátta a vele szemben ártatlan arccal ücsörgő lányt. ~ Ez gyanús.~ Gyorsan körbe pillantott a helyiségben, de azon kívül, hogy Fobs ott ült ahol és a szokásossal ellentétben barátságos arcot próbált vágni, semmi nem változott a szobában. Lassan odasétált az asztalhoz és le tette a tálcát.