Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

36. Fejezet

A következő néhány nap arról szólt, hogy Draco és az édesanyja próbált valamelyest beilleszkedni, ami több kevesebb sikerrel ment. Voltak akik könnyen elfogadták a jelenlétüket és voltak akik kevésbé, de ezeket a személyeket igyekeztek amennyire lehetett elkerülni. Narcissának ez könnyebben ment, egyrészt azért, mert sokkal barátságosabb személyisége volt, mint a fiának, másrészt, mert rengeteg időt töltött a pincében a férjét győzködve, hogy térjen észhez és fogadja el a rend ajánlatát és feltételét.
Draco már nehezebben boldogult a konfliktusok elkerülésével, de egy-két nagyobb volumenű vitát leszámítva Ronnal és Deannel, csak kisebb össze zördülései akkadtak. És Fobs szinte mindig ott volt vele, hogy megoldja a helyzetet. A lány igencsak szigorú, de igazságos békebírónak bizonyult és majdnem mindig észheztérítette az éppen aktuális hibás felet akár ő volt az akár más. Örömmel vette tudomásul, hogy a villámló zöld szemek nem csak rá voltak olyan hatással, hogy képesek legyenek egy pillanat alatt beléfolytani a szót, hanem szinte mindenkire.

Minden kellemetlenséget is figyelembe véve az élet a főnix rendjének főhadiszállásán még így is kellemesebb volt, mint a Sötétnagyúr szolgálatában eltöltött hónapok. Az egyetlen probléma ami igazán aggasztotta, hogy pont arra nem volt lehetősége amiért igazából itt volt, kettesben lenni Angelikával. Az utolsó alkalom mikor lehetőségük volt rá az első napon volt, mikor a lány a szobájában azt mondta neki úgy szereti ahogy van de mielőtt bármi történhetett volna kettőjük között betoppant az anyja. Draco legszívesebben magukra zárta volna a hálószoba ajtót, de Narcissa és a griffendéles beszélgetni kezdtek és gorombaság lett volna tőle, ha nem hagyja, hogy a két nő végre jobban megismerje egymást. Az anyját ráadásul egyből levette a lábáról a választottja, ami csak azért volt meglepő, mert ő mindig kissé modortalnnak tartotta a griffendélest nő létére, de kiderült, hogy tüneményes is tud lenni, ha akar. És mégcsak azt sem róhatta fel neki, hogy esetleg színékszedni próbál, hogy, bevágódjon Narcissánál, mert a lány, pont olyan őszintén viselkedett mint mindig, csak finomabban fogalmazta meg a véleményét mint általában. Örömmel töltötte el, hogy kijönnek egymással, de az örömét eléggé beárnyékolta, hogy a kedvese apja viszont láthatóan még mindig nem volt hajlandó elfogadni a kapcsolatukat.

Napközben lefoglalta őket a társaság, és ráadásul Mcgalagony valamiért ragaszkodott, hozzá, hogy Draco, Ginny és Angelika vonja be az edzéseikbe a fiatalabb diákokat, mert őt lefoglalták a renddel kapcsolatos dolgok. A két griffendéles élvezte az oktatói szerepet, ő viszont annak ellenére is nehezen boldogult a feladattal, hogy a lányok kedvelték, néhányan talán túlságosan is. Vacsora után pedig Joel minden este sétálni hívta a lányát, arra hivatkozva, hogy olyan sokáig kellett nélkülözniük egymás társaságát, és természetesen séta után egészen a szobájáig kísérte.

Angelika is szeretett volna több időt tölteni Dracoval kettesben, de biztos volt benne, hogy az apja éjjelente is figyeli. Nem érdekelte volna különösebben, ha csak arról lett volna szó, hogy veszekednek egyet. De az apja pont olyan forrófejű volt mint ő, és ezért nem merte megkockáztatni, hogy neadjmerlin még rá támadjon a fiúra, ha rajta kapja őket, hogy együtt töltik az éjszakákat.

Négy nappal azután, hogy Malfoyék megérkeztek Angelika Ginnyvel, Dracoval, Lunával és pár fiatalabb lánnyal ült a vacsora asztalnál. Már éppen befejezte mikor megjelent az apja, hogy szokás szerint sétálni hívja.

- Persze apa mehetünk.

- Arra gondoltam, hogy ma este Draco is velünk jöhetne, persze csak, ha van kedve. - mondta az apja a fiúra pillantva.

Draco majdnem félre nyelte az utolsó falat vacsorát, mikor meghalotta Joel szavait.

- Persze szívesen veletek tartok. - mondta, és örült neki, hogy annak ellenére, hogy zavarban volt a hangja higgadtnak tűnt.