Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

33. Fejezet

Draco mikor az éjszaka közepén visszatért az iskolába nem gondolta volna, hogy el fog tudni aludni. Úgy tervezte minnél hamarabb beszél az anyjával, hogy segítsen meggyőzni az apját, hogy fogadják el a főnix rendje ajánlatát. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de egyszerűen úgyérezte nem dobhatja el a lehetőséget, hogy Angelikával legyen. Bár még mindig úgygondolta a lány jobbat érdemelne nála, a lány nem akart jobbat, őt akarta. És miféle őrült lenne képes elutasítani talán az egyetlen esélyét a boldogságra??! Hát ő semmiképp.

Az éjszaka szerzett sérüléseit már eltüntette ugyan, de az erős sötét mágia amit használt sokat kivett belőle, így végül csak elnyomta az álom. Órákkal később, halk kopogásra ébredt.

- Szabad. - mondta álmosan, és örömmel látta, hogy az anyja érkezett hozzá.

- Jó reggelt Draco. - köszöntötte a nő. - Elég sokáig aludtál. - mosolyodott el. - Hogy van Angelika?

- Ami azt illeti elég mozgalmas találkozónk volt. ( Narcissa kissé elpirult) - Nem úgy értem anya. - sóhajtotta. - Megtámadt minket egy csapat fejvadász. Ne aggódj elintéztem őket! - mondta mielőtt az anyja hegyi beszédet tartott volna arról, hogy ő figyelmeztette. - Viszont arra a döntésre jutottunk, hogy nem csinálhatjuk ezt így tovább.

- Sajnálom kincsem...-kezdte az anyja, de nem hagyta, hogy befejezze.

- Ne sajnáld anya nem az van amire gondolsz. Hallgas meg kérlek és ne szólj közbe! - mondta, az anyja értetlen arckifejezését látva. Aztán elmondta neki milyen ajánlatot csikart ki a szerelme a főnix rendjéből.

- Draco ez igazán remekül hangzik, de nem hiszem, hogy apádat meglehetne győzni. Túlságosan is retteg a nagyúrtól biztos benne, hogy Potter és a rend is el fog bukni előbb utóbb. Azt hiszi az a legjobb nekünk, ha az ő oldalán állunk, úgygondolja ez az egyetlen esélyünk a túlélésre. - mondta Narcissa bánatosan.

- Tudom. És kitudja? Még az is lehet, hogy igaza van, de én már nem csupán túlélni akarok anyám. Szeretem Angelikát és vele akarok lenni! Ő pedig valami számomra még mindig érthetetlen módon velem, és minden tőle telhetőt meg is tett azért, hogy együtt lehessünk. Ezért úgy érzem muszáj, nekem is mindent megtennem amit lehet. Érted?

- Szeretném ha boldog lennél kisfiam. - mondta az anyja meghatódva. - De mégis, hogy tervezed ezt az egészet? Mi lesz ha nem tudjuk meggyőzni az apádat?

- Én akkor is elmegyek ma éjjel! - mondta határozottan. - És nagyon remélem, hogy te is velem tartasz. Kérlek. - tette hozzá kétségbeesetten.

- Rendben. - sóhajtotta Narcissa. - De azért, még próbáljuk meg a lehetetlent. Tudom, hogy az apád szörnyű alak, de én mégis szeretem és nem hagynám itt meghalni, ha nem muszáj.

- Köszönöm anyám.

- Te vagy a legfontosabb nekem a világon Draco. Bármit megtennék azért, hogy boldognak lássalak. - mondta a nő könnybe lábadt szemekkel, és szorosan magához ölelte.

Draco késő este a szülei szobájában ült az anyjával az oldalán arra várva, hogy az apja végre megjelenjen. Lucius késő délután csatlakozott a főnix rendjét kereső csapatokhoz, de Narcissa szerint legkésőbb este tízre ilyenkor is mindig vissza tért. Nem mintha ezzel ő maga ne lett volna tisztába, hiszen ezért indult el mindig csak tíz után, ha Angelikával találkozott. Tízig már csak negyed óra volt és Draco éppen türelmetlenül dobolni kezdett az ujjaival a karosszék karfáján mikor az apja belépett.

- Lucius drágám, hát megjöttél. - köszöntötte az anyja kedvesen.

- Minden jel erre utal. - mondta az apja gőgösen. - Mit keresel itt fiam?!