Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

41. Fejezet

Angelika Ginny mellett állt keresztbe font karral és fél füllel hallgatta, ahogy a kis vörös két elsős kisfiúnak magyaráz türelmesen. A szeme sarkából azonban a lányokat oktató Dracot figyelte. A mardekáros a szokásos arrogáns stílusával javítgatta ki az apróbb hibákat, amiket a fiatal boszorkányok elkövettek az egymással vívott párbajaik során. Most, hogy Luna reggel felhívta rá a figyelmét, már lehetetlen volt nem észre venni, hogy a lányok tényleg szinte csüngtek minden egyes szón amit a sármos szőke fiú kiejtett a száján. A négy elsős kis boszorka rajongó tekintetét még kifejezetten aranyosnak is találta, és bár Amy is csillogó szemekkel bámult a szerelmére az ő viselkedésében sem talált semmi kivetni valót. De eddig fel sem tűnt neki, hogy Bella, aki csak két évvel volt fiatalabb nála olyan rövid szoknyában mászkál, hogy övnek is simán beillene, és úgy kelleti magát, mintha nem edzésen, hanem egy mugli szépségverseny kifutóján lenne. Persze eddig is tudta, hogy Malfoyért oda vannak a csajok, de eddig csak halott róla milyen hatással van más lányokra, sosem kellett végignéznie, hogy próbálják magukra vonni a figyelmét. Sosem tartotta féltékeny típusnak magát, bár az is igaz, hogy eddig sosem volt szerelmes. Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy az bosszantja jobban, hogy ilyen váratlanul felütötte benne a fejét a féltékenység vagy az, hogy Bella azok közé tartozott akit ő a saját testi éppségét is kockára téve, próbált megvédeni az iskolában. Ráadásul a lány pontosan tudta, hogy mi van közte és a tejföl szőke fiú között, ahogy természetesen mindenki más is aki a főhadiszálláson tengette jelenleg a napjait.

- Draco megmutatnád nekem mégegyszer azt a bonyolult mozdulatot a pálcával, ami ahoz a metszőbűbájhoz tartozik? - kérdezte Bella kissé nyafogós hangon a szőke fiútól.

Draco kissé unottan megforgatta a szemét, de azért oda sétált a lányhoz mellé állt és elegánsan bemutatta a kért mozdulatot.
Bella olyan eltúlzott ügyetlenséggel utánozta le, hogy azt már szinte nézni is nevetséges volt. Angelika még sosem próbált elcsábítani senkit, nem volt szüksége rá, hogy kellesse magát, anélkül is felfigyeltek rá a fiúk. Ezért fogalma sem volt róla, mit akar elérni Bella az ügyetlenkedéssel.

🔶️

Draco félszemmel mindig Angelikát figyelte miközben a lányokat oktatta, a lány viszont általában annyira csak a feladatára koncentrált, hogy rá sem hederített az edzések során. Így eléggé meglepte, hogy ma ez teljesen másképp volt. Mégha Angelika arckifejezéseit nem is ismerte volna annyira, hogy feltűnjön neki, hogy a griffendéles féltékeny, elégszer látta már ezt a fajta nézést más lányoktól, hogy biztos legyen benne, hogy az. Magában mosolygott rajta, hogy őt akit mindig idegesített, hogy birtokolni akarja, is ilyen könnyen a hatalmába tudta keríteni a féltékenység. Kihagyhatatlan alkalomnak tartotta ezt arra, hogy egy kicsit feldühítse a kedvesét. Így amikor Bella szokás szerint szinte nevetségesen túlzóan játszotta az ügyetlent, hogy kicsikarjon belőle egy kis plusz figyelmet úgydöntött kivételesen belemegy a játékba. Odalépett az egyébként egész csinos kis fekete hajú boszorkány mögé, és kissé a hátához simulva előre nyúlt, hogy megfogja a pálcás kezét és megmutatta neki a helyes mozdulatot.

- Így. - suttogta a lány fülbe, akit a hangjától kirázott a hideg.

Szinte nem is kellett koncentrálnia, hogy hallja Angelika gondolatait, amit a kis műsorral kiváltott.

~Szóval ez volt a célja a bénázással! Kis céda! Malfoy, meg simán belemegy a játékba! Amennyi lánnyal,  volt már dolga biztosra veszem, hogy pontosan tudta, hogy mire megy ki a játék. Kis szemét! Vajon, miért csinálja? Hiszen tudom, hogy szeret. Akkor meg...?~

Draco hátrafordult, hogy szembe nézzen Angelikával. Elégedetten látta, hogy a gyönyörű zöld szemek szinte izzottak a féltékenységtől. Pimaszul elmosolyodott, majd rá kacsintott a lányra.