Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

43. Fejezet

A másnap délelőtti párbajszakkörön Angelika próbálta figyelmen kívül hagyni Bella továbbra is kihívó viselkedését. Draco látszólag igyekezett újra a szokásos rideg arroganciájával viselkedni a fiatal lánnyal, de azért látszott rajta, hogy jólesik neki a rajongása. Amikor az edzés véget ért a fekete hajú leányzó megint győzködni kezdte a sármos mardekárost, hogy maradjon még vele egy kis külön gyakorlásra, és Angelika úgydöntött, hogy ideje, hogy egy kicsit észhez térítse a volt iskolatársnőjét. Odasétált hát a beszélgetőkhöz.

- Hé, Malfoy! - szólította meg a fiút, aki erre feléfordult, ő pedig fél kézzel megmarkolta a fehéringjét és magához húzta egy szenvedélyes csókra.

Mikor megszakította a csókot és lassan elhúzódott tőle, a fiú megjutalmazta az egyik legellenálhatatlanabb ezer galleonos mosolyával, ő pedig vissza mosolygott rá.

- Mehetünk ebédelni? - kérdezte Dracotól jókedvűen.

- Persze.

Angelika most Bellára nézett aki olyan arccal állt mellettük, mint aki citromba harapott.

- Talán valami baj van Bells? - kérdezte tőle tetetett kíváncsisággal, mire a lány kissé el fintorodott és megrázta a fejét.

- Helyes. - mondta neki élesen. - Gyere Draco menjünk ebédelni, úgytudom Molly isteni marhasültet csinált. - mosolygott újra a fiúra, aztán kézen fogta és maga után húzta a villa bejárata felé.

Draco szórakozottan kuncogott mögötte.

- Megne szólalj Malfoy! - dorgálta anélkül, hogy hátra nézett volna rá.

- Most miért? Talán baj, hogy szexinek találom, ha a nő akit szeretek egy másik nő tudtára akarja adni, hogy az övé vagyok? - kérdezte, és pimasz mosoly terült szét az arcán.

- Pofa be Draco! - mondta Angelika szigorúan, továbbra se nézett hátra rá, ennek ellenére a szőke fiú biztosra vette, hogy mosolyog.

🔶️

Draco az ágyán fekve olvasgatott, míg Angelika, Ginny és a többiek a Potter fiú esti születésnapi bulijára készítették elő a nappalit. Bár már egyáltalán nem gyűlölte a kis túlélőt, az ilyen típusú tevékenység (díszitgetés, torta sütés) egyáltalán nem volt az ő stílusa, ezért inkább vissza vonult a szobájába, míg a nagyrészt nőkből álló kis szervezőbrigád elrendezte a dolgokat. A kellemesen csendes időtöltését halk kopogás zavarta meg.

- Szabad!- mondta hangosan, mire az anyja benyitott a kis szobába. - Anyám. - biccentett neki mosolyogva. - Minek köszönhetem a látogatásod? Ilyentájt nem apámat szoktad győzködni a pincében, hogy térjen észhez végre? - kérdezte szórakozottan, miközben megjelölte a könyvben hol tart, majd lerakta éjjeli szekrényre.

- De igen, de most veled akar beszélni. - mondta Narcissa félénken.

- Velem? Mégis minek? Hogy a fejemhez vághassa mennyire ostoba vagyok? - kérdezte élesen. - Ne haragudj anyám, de semmi kedvem hozzá. - mondta durcásan és újra kezébe vette a könyvet.

- Draco, ő az apád! Tudom, hogy olyan amilyen, de valahogy meg kell győznünk róla, hogy helyes döntés volt oldalt váltani. És úgynézki én egyedül kevés vagyok ehez, és ha te nem vagy hajlandó segíteni akkor megkérem rá Angelikát!

- Angelika nem beszélhet apámmal! - csattant a fiú. - Különben is. Egy szava se érdekelné, ahogy megtudná, hogy félvér. - tette hozzá morogva.

- Én a helyedben nem lennék olyan biztos ebben. A kedvesed igencsak figyelemre méltó személyiség. És apád minden előítélete ellenére, nehezen áll ellen a kiváncsiságának, ha érdekes emberekről van szó.