Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

40. Fejezet

Angelika mégegyszer utoljára magabiztosan rá mosolygott Mollyra, miután a nő felnyitotta neki a nehéz pince ajtót, majd elindult lefelé a meredek lépcsőn.

A pincében félhomály volt. Lucius Malfoy egy alacsony, keskeny egyszemélyes ágyon üldögélt a kezei összekötve, ( de nagyjából fél méter távolságra egymástól, hogy tudjon enni) az egyik bokája a falhoz volt láncolva.

Angelika biztos volt benne, hogy mind a kötél mind a lánc megvan büvőlve, hogy a férfi még véletlenül se szabaduljon ki, mégis mikor rá nézett, kiszolgáltatott helyzete ellenére is csak úgy sütött az arcáról az arrogancia. Az arckifejezése elég hasonló volt ahoz amit sokszor látott már Dracon, de mégis valahogy más volt. Szinte látszott rajta, hogy a fiával ellentétben Lucius nem csak megjátsza, hanem valóban mindenkinél felsőbbrendűnek tartja magát.

Angelika magabiztos léptekkel közelítette meg és le rakta a tálcát az ágy mellett lévő kis asztalra.

- Jó étvágyat. - mondta kimérten a férfinak, és sarkon fordult azzal a szándékkal, hogy amilyen gyorsan csak lehet távozik.

- Hát ön meg kicsoda? - kérdezte tőle Draco apja. A hangja ridegen csengett, de hallani lehetett benne némi kíváncsiságot is.

Angelika megfordult, hogy a Dracoéhoz zavaróan hasonló szürke szemekbe nézve közölje a férfival, hogy ne érdekelje kicsoda ő, mert csak azért jött, hogy reggelit hozzon neki és nincs szándékában társalogni vele, de akkor...

- Angelika igyekezz, mert Ginny szerint Draco téged keres! - szólt le neki Molly a nyitott pinceajtóból.

~ Hát ennyit arról, hogy úgyse tudja ki vagyok. ~ gondolta keserűen, még mindig a férfi arcát nézve.

- Angelika, hm? Szóval maga az a lány aki elvette a fiam maradék józan eszét is? - kérdezte rezzenéstelen arccal.

- Én vagyok. - felelte dacosan. - Bár véleményem szerint pont, hogy észhez térítettem végre.

- Valóban? - kérdezte, és világos szemöldökét felvonta egész a homlokáig. - Szóval ön szerint okos döntés volt tőle, hogy a saját és a családja életét is kockára tette maga miatt?

- Talán tényleg miattam hozta meg a döntést, hogy ide jön, de amúgysem akarta már Voldemortot szolgálni. Csak maga és az anyja miatt állt még az ő oldalán, és mert azthitte nincs más mód túlélésre, mert maga azt mondta neki. - válaszolta kimérten
- Vagy szolgaság, vagy bujdoklás, vagy börtön. A fia azt hitte csak ezek a lehetőségei vannak. Én viszont elértem, hogy legyen egy negyedik választási lehetősége is. És ő élt vele, mert sokkal okosabb, mint maga azt hiszi. - mondta harciasan.

- Angelika talán valami baj van? Lemenjek? - kérdezte Molly aggódó hangja a pinceajtó felől.

- Nem kell Molly egy perc és megyek! - kiáltotta fel.

- Ha megbocsát, most mennem kell. A fia már keres. - mondta tetett udvariasággal, és hátat fordított a férfinak.

- Maga nagyon csinos és magabiztos fiatal nőnek tűnik Angelika, de a fiam nem monogám típus. A Malfoy férfiak nem hűségesek, ezért választunk olyan aranyvérű feleséget akit engedelmeségre neveltek, és arra, hogy elnézze a hibáinkat.
Talán most még imponál neki a maga harcias természete, de előbb-utóbb megunja majd, és akkor össze fogja törni a szívét. - mondta rideg hangon a lánynak akinek az egyik lába már az első lépcsőfokon volt, de a szavai hallatán megtorpant. - Higyjen nekem Angelika. Talán megvet engem, de nem ismerem magát, nincs okom rosszat kívánni magának. Draco és ön sosem lesznek boldogok együtt, túlságosan is....