Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

19. Fejezet

Draco miután kijött a lányoktól vissza ment a szobábájába és dühében tönkre tette az összes tárgyat ami csak a kezébe akadt. A szoba most úgy nézett ki mintha egy forgó szél söpört volna rajta végig. Minden széttörve vagy éppen szakadtan hevert szanaszét a padlón. A hidegfalnak vetett háttal nézett körbe a feldúlt helyiségen és próbált úrrá lenni az érzésein. Nem volt egyszerű feladat, hiszen még azzal sem volt pontosan tisztában mit érez. A mellkasa úgy hullámzott mintha kergették volna. Lehunyta a szemét a hideg falnak vetette a hátát és próbált kitalálni valamiféle tervet, azzal kapcsolatban mit kéne tennie, de az összes kivitelezése lehetetlennek tűnt. Fáradtan oda sétált az ágyához és hanyat dőlt rajta, fogalma sem volt, hogy vészeli át a napot tétlenül arra várva, hogy mi fog történni. Megsem fordult a fejében, hogy ilyen csapongó érzelemekkel képes lesz elaludni, nemsokára mégis elnyomta az álom.

Mikor aztán órákkal később felébredt a sötét szobában, ösztönösen arra a helyre nézett ahol az órája állni szokott az éjjeli szekrényen. Csakhogy az óra most valahol a szoba padlóján hevert törötten. Nagyot sóhajtva ült fel, kezébe vette a pálcáját és kimondta a megfelelő bűbájt miközben legyintett egyet. Rezenéstelen arccal figyelte, ahogy minden vissza rendeződik a szobában az eredeti állapotába és helyére. Mikor ez megtörtént újra az óra felé pillantott, már fél 8 is elmúlt. Kapkodva begombolta az ingjét és hirtelen ötlettől vezérelve a nadrágja zsebébe tömte a mellette heverő kis szaténbatyut is a pálcájával együtt. Szinte feltépte a szoba ajtaját, és kilépett a nagytársalgóba. A helyiség sötét volt és kihalt, és a két tálca már odavolt készítve a kis dohányzóasztalra. Éppen azon elmélkedett, hogy mivel az apja nincs a kastélyban ezért ma neki kell bevinni az esti vizet a fiúknak is, mikor észrevette, hogy a szülei szobájának résnyire nyitva van az ajtaja, és ezzel együtt elfogta egy furcsa érzés is, hogy valaki figyeli. Újra körbe nézett, de senkit sem látott. Elővigyázatosságból azért kihúzta a pálcát a zsebéből, és maga elé tartva elindult, hogy benézzen az anyjához, de akkor..

- Capitulatus!

Felocsúdni sem volt ideje, a pálca máris kirepült a kezéből és Ginny Weasley kezében landolt, aki abban a pillanatban tűnt elő az eddig őt eltakaró láthatatlan köpeny alól. A vöröshajú lány lábánál egy nőstény macska kuporgott, ami mire Draco egyáltalán észrevette egyetlen pillanat alatt átalakult Mcgalagony professzorrá.

- Tökéletesen csináltad Ginny! - mondta a szigorú arcú idős boszorkány miközben a szemét le se vette róla.

Draco agya teljesen lefagyott, kissé elnyílt ajkakkal bámulta a két elszánt arcú boszorkányt, akik mostmár mindketten rá szegezett pálcával álltak szorosan egymás mellett vele szemben.

- Jó estét Mr Malfoy.

Draco összerezzent egykori tanára ismerős szigorú hangjára, de még mindig nem tudott megszólalni, önkéntelenül is újra a szülei résniyre nyitott ajtajára tévedt a tekintete.

Mcgalagony professzor szemével követte a sápadt fiú pillantását.

- Ne aggódjon fiam az édesanyja jólvan. Talán lesz egy kis fejfájása mikor holnap reggel felébred, de nem esett bántódása. - mondta neki egy árnyalatnyi együtt érzéssel a hangjában. - Most pedig mondja meg nekünk, hogy lehet kinyitni azt a két zárt ajtót ami mögött minden valószínűséggel a diákjaim vannak.

Draco megadóan sóhajtott egyet mielőtt megszólalt.

- Csak olyan ember tudja kinyitni az ajtókat akinek a kezén ott a sötétjegy.

- Akkor még szerencse, hogy te voltál olyan hülye, hogy hagytad, hogy megbélyegezzenek vele. - mondta a Weasley lány élesen. - Mozdulj Malfoy és nyisd ki azt az ajtót! - intett a pálcájával a közelebb lévő ajtó felé.