Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

44. Fejezet

- Biztos vagy te ebben kisfiam? - kérdezte Narcissa. Mélyen a gyermeke csillogó szemébe nézve, miközben a tenyerébe rakta a Malfoyok családijeggyűrűjét.

- Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos anyám. - válaszolta mosolyogva, mire ő ráhajtotta a fiú ujjait a gyűrűre és megszorította a kezét.

- Akkor legyen, ahogy akarod. De azért remélem az esküvőt nem akarod elsietni Draco! Nagyon fiatalok vagytok még, ráértek. - anyáskodott Narcissa. - Tudom, hogy ami köztetek van az nagyon különleges, ahogy maga Angelika is, de... Ugye tudod, hogy nem várhatod el tőle, hogy 17 évesen hozzád kösse az életét?

- Tudom anya, nem akarom rögtön az oltár elé cipelni. Én csak..., csak azt akarom, hogy tudja, hogy komolyak a szándékaim. És hogy..., hogy tudja, hogy soha senki iránt nem éreztem még így és, hogy biztos vagyok benne, hogy soha nem is fogok. - magyarázta szégyenlősen.

- Ó! Hát ez nagyon..., nagyon romantikus gesztus tőled kicsim. Remélem Angelika értékelni fogja. - mondta könnybe lábadt szemekkel a nő. - És nagyon szurkolok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnéd... De! Nagyon remélem, hogy nem a Potter fiú szülinapi partyján tervezed megkérni a kezét! Nagyon sokat dolgoztak rajta a lányok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy el tervezték. Ráadásul nem hiszem, hogy okos ötlet lenne, hogy közönség előtt állítsd ilyen komoly döntés elé...

- Ne nézz bolondnak anyám! Nem hoznám ilyen helyzetbe, sem őt sem magamat. Majd a party után kérem meg, ha kettesben leszünk.

🔶️

Draco az ágyon feküdt elegánsan felöltözve és várta, hogy Angelika végre vissza jöjjön a fürdőszobából ahová körülbelül félórával ezelőtt bevonult készülődni.

- Még mindig nem értem minek kell így kicsípni magunkat egy "házibulira". - mondta gúnyosan, még mindig a plafont bámulva, mikor végre meghalotta az ajtózár kattanását.

- Ginny szereti megadni a módját, ha ünneplésről van szó. Láttad milyen ruhába bújtatott az én szülinapomon...Csak tudnám honnan szedi ezeket a göncöket itt az erdő közepén. - mondta elgondolkozva miközben megigazította magán a rövid flitterekkel díszített pezsgő színű ruhát.

Draco ha akarta se tudta volna elfelejteni az említett (piros) ruhát, és mivel a lány göncöket említett, elszakította a tekintetét a plafonról és kíváncsian felé pillantott.

- Tetszik? - kérdezte Angelika szégyenlős mosollyal, miközben a kezeivel végig simított a ruháján.

Draconak egy pillanatra a lélegzete is elállt. ~Én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon. ~gondolta, miközben beharapta az alsó ajkát.
A gyönyörű, elegáns és igencsak rövid ruha kiemelte Angelika csodás alakját. A színe pedig tökéletesen illet a szőke lány bőr és hajszínéhez. Szinte felugrott az ágyról, egy lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, elkapta a derekát és szorosan magához húzta.

-Gyönyörű vagy! - suttogta a fülébe, mire Angelika szokás szerint megremegett a karjaiban. - Mi lenne..?? Ha inkább itt maradnánk, és megmutatnám mennyire tetszel nekem ebben a ruhában, és persze nélküle...?

- Felejtsd el Malfoy! Ginny megfojtana minket. - felelte szigorúan és eltolta magától, majd az ajtóhoz sietett és ki nyitotta. - Amúgy te is csodásan festesz! - kacsintott rá a válla felett a sármos szőke fiúra aki egy elegáns fekete dísztalárt viselt. - Na gyere! Bulizzunk egyet! - mondta mosolyogva, aztán kilépett az ajtón.

Draco szórakozottan beletúrt a hajába. ~ Na essünk túl ezen! ~ gondolta, aztán elindult a Angelika után.

🔶️