Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

39. Fejezet

Angelika szokás szerint korán ébredt, a nyári nap sugarai mégis már teljesen beragyogták a kis szobát. Draco békésen szuszogott mellette, a hátán fekve aludt, a szőke tincsei szinte csillogtak a napfényben. Most még a szokásosnál is tökéletesebbnek látta, a finom metszésű arcvonásait. Alig tudta visszafogni magát, szeretett volna hozzá érni, megcirógatni, beletúrni a selymes tejfölszőke hajába, de nem akarta felébreszteni. Óvatosan kibújt az ágyból, megkereste a ruháit, és csendben felöltözött. Szeretett volna még reggeli előtt lezuhanyozni a saját szobájában, ezért ki lopakodott a fiú szobájából és halkan behúzta az ajtót maga mögött. Sietős léptekkel indult el a kis társalgó ajtaja felé. Már épp megmarkolta a kilincset, mikor neszezést halott a háta mögül, és fejével ösztönösen a hang irányába fordult.

- Jó reggelt Angelika! - köszöntötte Narcissa mosolyogva. - Ugye nem miattam settenkedsz ki hajnalok hajnalán, a fiam hálószobájából mint egy tolvaj?

- Merlinre, dehogy! - válaszolta elpirulva.

Annyira zavarba jött, hogy jóreggelt kívánni is elfelejtett, csak arra tudott gondolni, hogy remélhetőleg Draco édesanyja nem halotta őket az éjjel.

- Csak zuhanyozni és reggelizni indultam. És nem akartam felverni egyikőtöket sem ilyen korán.- magyarázkodott.

- Tudod..., ha most, hogy édesapád elment szeretnétek egy szobában lakni, biztosíthatlak róla, hogy engem nem zavarna.

- Ez nagyon kedves tőled Narcissa, de még nem került szóba ilyesmi. - mondta, miközben zavarában a haját csavargatta. Tudta, hogy valószínűleg innentől minden éjszakát Draco szobájában fog tölteni, de becuccolni hozzá elég komoly kapcsolati lépésnek tűnt. A fiú pedig még csak most kezdett el igazán megnyílni neki, nem volt biztos benne, hogy az "összeköltözés" kéne, hogy legyen a következő lépés.

- Tudom, hogy mire gondolsz kedvesem. Talán a kapcsolatotok kicsit gyorsabban halad mint normál esetben, de valljuk be a körülmények eddig sem tették lehetővé számotokra, hogy normális mederben halladjanak a dolgaitok.

~ Hát ez igaz. ~gondolta Angelika elmélázva.
Igazából, ha jobban bele gondolt a Dracoval való kapcsolatában semmisem volt normális vagy átlagos, egyetlen percig sem.
- Hát... Talán tényleg kényelmesebb lenne, ha itt lennének a ruháim. Majd beszélek erről Dracoval valamikor. - mondta elgondolkozva.

- Én a helyedben nem halogatnám sokáig a dolgot. Tegnap fülltanúja voltam, hogy Minerva közli Lunával, hogyha nem tart igényt az ágyára a szobátokban, akkor valaki mást fog oda költöztetni. Azt mondta a fiatalabb diákok mind egyszobában vannak és a zsúfoltság miatt egyre több a konfliktus.

- Ó! - csodálkozott el Angelika. - Ebbe bele sem gondoltam. Túl sokan vagyunk. Nem foglalhatunk el egy külön szobát Lunával, ha szinte nem is használjuk. - motyogta maga elé bűntudatosan.

-Pontosan. És biztos vagyok benne, hogy ezt Draco is megfogja érteni. - mondta Narcissa mosolyogva.

Abban a pillanatban kinyílt Draco szobájának ajtaja, és kilépett rajta a fiú egy alsó nadrágban és egy fehér pólóban.

- Mit fogok megérteni? - nyekeregte álmosan, miközben a szemét dörzsölgette.

Angelika és Narcissa összenéztek. A griffendéles lány, még mindig zavavarban volt, de próbálta összeszedni a gondolatait, hogy válaszolni tudjon, a fiú kérdésére, miközben az kíváncsian pillantgatott hol rá, hol az anyjára. Már éppen összeszedte magát és megakart szólalni, de Narcissa megelőzte.

- Angelikának át kéne hoznia a holmiait hozzád. Minerva szeretné másoknak adni a Lunával közös szobájukat most, hogy Luna folyton Nevillnél tölti az éjszakát, ő pedig minden bizonnyal itt fogja.