Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

21. Fejezet

Mikor később Angelika vetkőzni kezdett, észre sem vette, hogy kiesett a farmerja zsebéből a kis szaténszütyő amit Dracotól kapott.

- Hé! Angi valami kiesett a nadrágodból!-mondta Luna mikor épp a polóját húzta lefelé.

- Ó! Köszi. - hajolt le a kiscsomagért a földre, és kíváncsian vizsgálgatni kezdte. Valamiért nem tudta rávenni magát, hogy kinyissa.

- Mi ez? - kérdezte kiváncsiskodva Luna, és már ott is állt mellette, hogy ő is szemügyre vehesse a kisbatyut.

- Szülinapi ajándék. Malfoy adta, mielőtt azokat a szörnyűsegeket a fejemhez vágta volna. Annyira bántott amiket mondott, hogy igazából el is felejtettem, hogy a zsebemben van.

- Ó nem is tudtam, hogy szülinapod van! Isten éltessen! - mondta és megölelte.

- Köszi, bár igazából csak a jövőhéten lesz.

- És Malfoy mégis, honnan tudta?

- Mondjuk úgy, hogy megvannak a módszerei, hogy kiszedje az emberek fejéből az információt amire kíváncsi. - sóhajtotta.

- Úgyérted, hogy képes belenézni a fejedbe varázslattal? Malfoy egy legilimentor? - kérdezte Luna meglepetten.

- Igen. Méghozzá egész ügyes. Az egyetlen ok amiért nem sikerült mindent kiolvasnia a fejemből az valószínűleg az, hogy akkora káosz van benne, hogy sokszor én sem igazodom ki rajta. Na meg az, hogy ennek a káosznak a fele ráadásul még francia is. - mondta kuncogva. - Csak azt nem tudom, miért volt a zsebében ma este??!-kérdezte inkább magától, mint Lunától miközben még mindig kíváncsian forgatta a kezében az ajándékot rejtő kis tasakot.

- Talán Harryék elterelő akciója miatt.. Biztos sejtette, hogy történni fog ma valami. Nem akarod megnézni mi van benne?

- De persze. - mondta, aztán egy nagy levegő után végre széthúzta a madzagot, és az egyik kezével a másikba rázta a szütyő tartalmát.

Egy gyönyörű koboldezüst karkötő pottyant a tenyerébe, a közepén egy kis sárkány volt, a szeme helyén egy aprócska zöld égkővel.

- Ó! Hiszen ez csodaszép! De miért, pont egy sárkány?

- A Draco azt jelenti sárkány.

- Hű! Hát nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most kedves vagy inkább ijesztő. Kicsit túlteng benne a birtoklásivágy nem?

- Eléggé. De pont ettől lesz ez az ajándék pont olyan mint Ő! - kuncogott Angelika, és óvatosan megsimította a karkötőt díszítő kis sárkányt. ~ Idióta mardekáros! ~

🔶

- Stimula! Draco kisfiam ébredj! Térj magadhoz gyerünk! - halotta, meg az anyja hangját a fiú.

- Mi? Mi történt? - kérdezte nyöszörögve miközben ülő helyzetbe tornázta magát. A feje oldalán egy kisebb sajgó púp éktelenkedett. Szépen lassan kezdtek vissza térni az este történt események emlékképei. A Weasley lány, Mcgalagony professzor, a lányok, Angelika.... ~ Hát elment.. ~gondolta keserűen, ahogy elöntötte a felismerés.

- Mi történt?? MI TÖRTÉNT??!! - üvöltötte az apja pár lépésnyire tőle. - BELE SÉTÁLTUNK POTTER ÉS A FŐNIX RENDJÉNEK CSAPDÁJÁBA AZ TÖRTÉNT!

- Ezek szerint nem sikerült elkapnotok, sem megölnötök. - mondta az apjának higgadtan.

- Nemcsak, hogy őt nem sikerült, de még egy árva sérülést sem okoztunk senkinek. Zseniális elterelő hadművelet volt bárki találta is ki. Mire az összecsapás egyáltalán rendesen elkezdődhetett volna, ők már el is tűntek. Fél éjszaka kerestük őket, de hiába, mintha újra elnyelte volna őket a föld. A Nagyúr tombolt dühében! Erre mire vissza értünk azt kell látnom, hogy te is és anyád is ájultan hevertek, a foglyok pedig szőrén szálán eltűntek. MÉGIS, HOGY ENGEDHETTED, HOGY EZ TÖRTÉNJEN DRACO?!!? -kérdezte az apja immár újra üvöltve.