Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

25. Fejezet

Mikor hosszú gyaloglás után végre vissza értek a villához, Angelika rögtön Mcgalagony professzorral találta szemben magát. A nő szigorú tekintettel méregette a tornácról.

- Á, Miss Fobs, hát előkerült végre! - szólította meg a tanárnő.

- Sajnálom én csak..

- Ne szabadkozzon kisasszony, teljesen érthető volt a felindultsága. Mr Thomas nem kezelte túl finoman az információkat amiknek valahogy a birtokába került. - nézett Deanre szigorúan.- Mindazonáltal bizonyára megérti, hogy muszáj lesz valamiféle magyarázatot adnia a.. khm..( köszörülte meg a torkát) úgynevezett viszonyára Mr Malfoyyal.

- Termesztésen. - mondta Angelika elpirulva.

- Helyes. Akkor hát jöjjön velem kérem. - intette közelebb magához a nő. - Miss Weasley, Mr Thomas önök pedig szóljanak a többieknek, hogy Miss Fobs épségben előkerült és velem van.

- Igen, tanárnő. - mondta Ginny engedelmesen, és egy utolsó együttérző pillantást küldött barátnője felé, majd Deannel a nyomában elindult vissza a fák felé.

Az idősödő boszorkány sietős léptekkel vezette végig az épületen, majd betesékelte egy apró dolgozó szobaszerű helyiségbe leült az íróasztal mögé és intett neki, hogy foglaljon helyet a vele szemben lévő széken.

~ Remek. Pont, mintha még mindig a suliban lennénk. ~ gondolta kissé szórakozottan, és az idegeségtől az ajkát harapdálva leült a székbe, és a ruhájával megegyező pirosra bűvölt körmeit kezdte piszkálni. Nem elég, hogy nagyon feszült volt, még zavarba is jött, mikor eszébe jutott, hogy úgy kell beszélgetnie a tanárnővel, hogy nincsen rajta bugyi. ~ Merlinre mondom ezért még megfizet az a szemét. ~gondolta, miközben kényelmetlenül fészkelődött a székben.

- Hagyja ezt abba! Ha így folytatja semmi nem marad a szájából mire beszélni kezdene. - pirított rá a professzor asszony. - És ne izegjen mozogjon már annyit, inkább vágjon bele!

Angelika hatalmasat sóhajtott mielőtt megszólalt. - Nem igazán tudom, hogy mit mondjak tanárnő. - mondta elpirulva. - Én csak egyszerűen, buta voltam.. - kezdte, de a nő közbevágott.

- Csak egy tanévig volt szerencsém tanítani önt Miss Fobs, és sok mindent lehet magára mondani, de azt, hogy buta biztos nem.- jelentette ki határozottan, mire a lány végre a szemébe nézett. - A fiatalabb diákok meséltek ezt-azt az iskolába zárva töltött idejükről. És ha ez megkönnyíti, hogy megnyíljon nekem akkor elmondom, hogyha csak a fele igaz azoknak a dolgoknak amiket halottam, noss.. akkor én teljesen mértékben megértem, hogy került.. khm..,ebbe a helyzetbe.

- Tényleg??! - kérdezte Angelika a meglepettségtől tágra nyílt szemekkel.

- Ne nézzen rám így drágám. - mosolyodott el a máskor mindig szigorú arcú boszorkány. - Talán azt hiszi én öregnek születtem? Hát nem! Én is voltam ám fiatal..(kuncogás) Az emberben tombolnak a hormonok, és néha olyasmiket csinálunk amit nem kéne. Maga egy vonzó fiatal nő, Mr Malfoy pedig minden nyilvánvaló hibája ellenére egy nagyon sármos fiatalember. Nem olyan meglepő, hogy a találkozásuk kellemetlen körülményei ellenére felfigyeltek egymásra. És nem mondom, hogy okos döntés volt engednie a vágyainak, de nem ítélem el érte! És őszintén szólva nemhiszem, hogy az önök között történtek miatt akár csak egy pillanatra is megfordult a fejében, hogy eláruljon minket vagy az ügyünket.

- Természetesen egy pillanatra se fordult meg a fejemben. - mondta Angelika határozottan.

- Mindjárt gondoltam. Ennek ellenére mindenképp meg kell kérdeznem, hogy mennyire komolyak az érzései a Malfoy fiú iránt. Ugye megérti?