Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

26. Fejezet

Angelika a következő két napban kapott jócskán hideget és meleget azért ami a születésnapján kiderült róla. A felnőtt rend tagokat sokszor kapta rajta, hogy figyelik de Mcgalagony javára legyen írva, hogy nem zaklatták felesleges kérdésekkel. Úgytűnt az idős boszorkánynak csírájában sikerült elfolytani a hűségével kapcsolatos kételyeket, mert a felnőttek tekintete inkább volt szánakozó, mint gyanakvó mikor rá néztek. A fiatalabbakkal már más volt a helyzet. Dean úgydöntött egyszerűen levegőnek nézi, na nem mintha ez zavarta volna könnyebb volt így mint amikor lépten nyomon megpróbált közelebb kerülni hozzá. Hermione pedig úgytűnt igyekszik úgytenni mintha még mindig nem tudna semmiről. Ronról ezt már nem lehetett elmondani, minden alkalmat megragadott rá, hogy elmondja neki mennyi szemétséget követett el ellenük Malfoy az évek során.

- Nem tudom elhinni, hogy képes voltál ágyba bújni vele. Sosem értettem mit esznek rajta a csajok a suliban. Mindig úgy viselkedik mintha ő lenne a világ közepe. Most komolyan Fobs ez neked bejön? -kérdezte tőle a vörös hajú fiú az egyik beszélgetés alkalmával.

- Nem tudom Weasley- nyomta meg a fiú vezetéknevét Angelika, mert idegesítette, hogy egy ideje mindig a vezeték nevén szólítja. - Ha azt kérdezed bejön-e ha egy pasinak van önbizalma a válaszom igen.

- Neki nem önbizalma van hanem hatalmas arca.

- Erre csak annyit tudok mondani, hogy máshogy látjuk őt. De teljesen mindegy, mert ő Voldemorttal van én pedig veletek. Neki a családja fontosabb mint az elvei, amit megis tudok érteni meg nem is. De ne is beszéljünk róla többet kérlek, anélkül is elég kellemetlen nekem ez az egész, hogy folyton szóba hozod.

- Jólvan, de én amondó vagyok, ha már annyira nem bírtál magaddal jobban jártál volna ha Deannel fekszel le már az első randin.

- ROOOON. - csattant rá Hermione, és lekevert a fiúnak egy apró nyaklevest.

🔶️

A legmeglepőbb talán mégis Harry reakciója volt a dologra. Angelika éppen az egyik padon ücsörgött a karkötőjét (ami a születésnapja óta mindig rajta volt) csavargatta a kezén, és azon töprengett hogyan tudna észrevétlenül kisurrani az erdőbe Dracohoz most, hogy Ginny már el árulta neki hogyan lehet vissza találni a védőbűbájokkal ellátott birtokra, mikor a fiú megszólította.

- Leülhetek? - kérdezte a sebhelyes homlokú fiú.

- Persze Harry gyere csak. - ütögette meg a padot maga mellett.

- Sokat vagy egyedül mióta kiderült, hogy... Szóval, hogy történt köztetek valami Malfoyyal.

Angelika nem tudott mit mondani erre úgyhogy csak bánatosan megvonta a vállát.

- Csak azt akarom neked mondani, hogy nem kell szégyelned magad, mert megkedvelted őt. Hermione elmondta nekem, miket meséltek neki az elsősök. Malfoy kedves volt veletek és vigyázott rátok amennyire a körülmények lehetővé tették. Nem baj ha emiatt hálás vagy neki és esetleg gyengéd érzelmeket kezdtél táplálni iránta. Soha nem ok a szégyenre, ha szeretünk valakit Angelika, még akkor sem ha mások szerint az illető szerethetetlen. Érted mit akarok ezzel mondani?

- Azthiszem.. - válaszolta bizonytalanul.

- Tudod mikor Voldemort másodszorra is le sújtott rám a gyilkos átokkal láttam Dombledoret, a mai napig nem tudom, hogy csak a képzeletem szüleménye volt vagy valóság. De mondott nekem valamit amit azóta se tudok kiverni a fejemből. : "Ne a holtakat szánd Harry, hanem az élőket! Legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek." Még most se igazán értem mit akart ezzel mondani, de sokat gondolok rá, és eszembe jutott róla egy idézet amit már nem is tudom, hol halottam. "Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre."
A szeretet a legnagyobb varázslat, képes mindent és mindenkit megváltoztatni Angelika. Kitudja? Talán még Draco Malfoyt is.