Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

29. Fejezet ( 2. rész) (+18)

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jelenetet tartalmaz!

-Anyám tud rólunk. - mondta Draco csendesen, miután abba hagyták a nevetést.

- Ez nem vicces Malfoy!

- Nem is annak szántam.

- Szóval anyukád tényleg tud rólunk? - kérdezte élesen, miközben felkönyökölt, hogy a fiú szemébe nézhessen. - Mégis miért? És mióta?

- Azért, mert rájött. Közvetlenül azután, hogy először ide hozatalak.

- Merlinre Malfoy! És akkor miért csak most mondod? - csattant rá.

- Mert éppen azon igyekszem, hogy megbízz bennem. Hülyeségnek tűnt rögtön arra is kérni, hogy bízz meg az anyámban is.

- Kettőnk közül neked van nagyobb gondod azzal, hogy megbízz az emberekben! - mondta durcásan. - Anyukád sosem lenne képes veszélybe sodorni téged, ezért gondolom úgyse szól a dologról senkinek. - mondta kicsit higgadtabban, és vissza feküdt a fiú vállára. - Gondolom nem repesett az örömtől, hogy egy félvér szerető miatt kockáztatja az életét az egyetlen kicsi fia.

- Hé! Kislány! - emelte meg a fiú a fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Tudom, hogy bonyolult a helyzet, de te nem a szeretőm vagy, hiszen szeretlek te is tudod.

- Tudom. - sóhajtotta. - És ezt anyukádnak is elmondtad? - kérdezte kíváncsian.

- Nem volt rá szükség, magától is rájött. - mondta mosolyogva.

- Tényleg? És mit szólt? - kérdezte kissé megszeppenve. ~ Biztos, hogy nem fogadta túl jól. ~gondolta keserűen.

- Hát valóban nem fogadta túl jól.. - mondta Draco csendesen.

~ Remek. Tudtam, hogy.. ~

- Csak vicceltem Fobs! - vigyorodott el Draco. - Arra kért, hogy meséljek rólad. És nagyon sajnálja, hogy jelen körülmények között esélye sincs rá, hogy személyesen is megismerjen.

- Te aljas! Sunyi! Mardekáros szemétláda! - mondta minden szót egy ütéssel nyomatékosítva a fiú mellkasán.

- Á! Hagyd már abba, te őrült nőszemély ez fáj! - sziszent a szőkeség, de a hangja továbbra is vidám volt. Maga alá gyűrte az apró termetű lányt, és az ágyhoz szorította a csuklóit.

- Eressz el Malfoy! Különben.. - sziszegte a fiú alatt ficánkolva.

- Különben mi? - kérdezte gonosz mosollyal. - Megharapsz? Esetleg leköpsz, te mocskos kis boszorka? - sziszegte fenyegetően, és érezte, hogy a férfiassága máris éledezni kezd a lába között. - Tudod, hogy felizgat mikor ellenkezel. - suttogta a lány ajkára, majd mohón megcsókólta.

Angelika dühösen, de szenvedélyesen viszonozta a csókját, a teste pedig máris remegni kezdett a benne tomboló vágytól. Draco számára részegítő volt, hogy ilyen hatalma van felette, hogy bármennyire is próbálkozik nem tudja nem átadni magát neki.

- Az enyém vagy. - búgta a fülébe, majd az ajkaival birtokba vette a kecses nyakát, mire a lány hátra vetette a fejét jólesően felnyögött.

- Merlinre Draco.. Nincs már erre időnk..-nyögte Angelika, de nem tudta befejezni, mert a fiú a következő pillanatban mélyen beléhatolt.

- Nem érdekel... - lihegte Draco, miközben mozogni kezdett benne. A lány ellenállása megtört, már nem szólt, nem ellenkezett. Csak mégszélesebbre tárta a lábait és hangos kéjes nyögések kíséretében hagyta, hogy ő elvegye amit akar. Mámorító érzés volt ahogy pár perccel később szinte egyszerre érte el őket a beteljesülés.