Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

38. Fejezet (+18)

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jeleneteket tartalmaz!

Draco sokáig csodálta kedvese gyönyörű arcát aki békésen szuszogott mellette, teljesen letaglózta az érzés, hogy láthatóan milyen biztonságban érzi magát vele a lány, még egy olyan kiszolgáltatott helyzetben is mint az alvás közbeni öntudatlanság. Örült ennek, de kicsit irigyelte is, mert ebből is látszott, hogy Angelikának mennyivel könnyebb megbíznia benne, mint fordítva. Annak ellenére, hogy már ezerszer elképzelte milyen megnyugtató lesz, ha végre éjszakánként is a közelében tudhatja a griffendélest, (és persze csodálatos is volt, hogy ott feküdt mellette az akit szeret), mégis csak jó sokára sikerült elaludnia. Mikor végre el nyomta az álom, akkor pedig rémálmok kísértették. Álmában először Angelikát és az anyját látta, ahogy élettelenül fekszenek a Malfoy kúria halljának hideg, díszes kőpadlóján, ő pedig zokogva rogyott térdre mellettük. Mire megjelent a lány apja, és rideg zöld tekintetét(ami annyira hasonlított a lányáéra) az övébe fúrva közölte vele, hogy a két nő halála akit a világon a legjobban szeretett, csakis az ő hibája. A következő rémálom pedig egy emlékkép volt, arról a napról amikor Angelika és a lányok megszöktek a Roxfortból. A Sötétnagyúr kegyetlen tekintettel állt vele szemben és egyenes rá szegezte a pálcáját, majd ki mondta az átkot, ő pedig még halotta az édesanyja kétségbeesett kiáltását mielőtt a sötétvarázslat eltalálta a mellkasát. Zihálva ült fel, ösztönösen a mellkasán lévő sebre szorította a kezét és érezte, hogy a háta tiszta víz a hideg verejtéktől.

Angelika gyengéd együttérző arckifejezéssel
ült mellette, őt mégis elöntötte a szégyen a lány kissé szánakozó tekintetét látva. A szégyene valószínűleg az arcán is látható volt, mert a lány gyengéden vissza tolta a párnára a vállára hajtotta a fejét, szorosan hozzá bújt és vigasztalón simogatni kezdte a mellkasát.

- Csss, semmi baj. - búgta neki Angelika lágyan.

Szégyellte, hogy ilyen gyengének látja, de aztán meglepetten érezte, hogy a lány hangjából áradó szeretet szép lassan megnyugtatja, és a gyengéd érintései elcsitítják a háborgó érzelmeit.

- Rémálom vagy emlék? - kérdezte csendesen a lány, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a csupasz mellkasa cirógatását.

- Is-is. - suttogta alig hallhatóan.

- Akarsz beszélni róla?

- Nem igazán.

- Jolvan. De előbb-utóbb muszáj lesz megnyílnod nekem Draco. - mondta lágyan. - Tudod egy kapcsolat csak akkor működik, ha megtudjuk osztani egymással a gondolatainkat és az érzéseinket. Még mindig olyan keveset tudok rólad. - sóhajtotta. - Például, csak tegnap tudtam meg, hogy már betöltötted a 18-at, és nem rég volt a szülinapod. Többet kell beszélgetned velem, ha az akarod, hogy ez a dolog működjön kettőnk között. - dorgálta a lány.

- Sajnálom, hogy azt se tudtad hány éves vagyok, de sosem kérdezted. A szülinapom egyébként Június 5.-én volt. Nagyjából egy héttel azután, hogy megismertél. Ha jól emlékszem, akkor még eléggé utáltál, úgyhogy semmi jelentősége nem lett volna, ha tudsz róla.

Angelika nem igazán tudott mit mondani erre, Draconak igaza volt, egy héttel a megismerkedésük után még nem igazán érdekelte volna, hogy aznap van a születésnapja. Ezért csak csendben elmélázott azon, hogy mennyi minden változhat ilyen rövid idő alatt, miközben újra a heget kezdte simogatni szerelme mellkasán.

- Voldemort tette. - sóhajtotta a fiú. - Bár erre gondolom magadtól is rájöttél.

Angelika meglepetten ránézett. Nem azon lepődött meg, hogy Draco kinek az átkának a nyomát viseli, hanem, hogy mégis úgy döntött elmondja.