Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

49. Fejezet

Draco kétségbeesetten pásztázta az ünneplő tömeget Angelikát keresve.

- Nem látta valaki Fobsot? - kérdezgette idegesen, a mellette elhaladó öröm mámortól megrészegült varázslókat, de vagy nem is figyeltek rá, vagy csak a fejüket rázták.

A harc természetesen rengeteg áldozatot szedett. Ernyedt, élettelen testek hevertek mindenfelé.

Draco nem tudta, és nem is akarta megállapítani melyik tetem, melyik oldal veszteségéhez tartozik, csak abban reménykedett, hogy Angelika nincs a halottak között.

Hiába próbált vissza emlékezni mikor látta utoljára a lányt, fogalma sem volt, pontosan mikor tűnhetett el mellőle a csata hevében.

Már éppen azon tűnődött, hogy rászánja magát, hogy egyesével megvizsgálja a porban heverő halálos áldozatokat, mikor meghalotta Luna hangját.

- Draco! - kiáltotta a szőke lány a nevét.

Luna igencsak megviselt állapotban, Nevillre támaszkodva igyekezett felé. Az arcát egy hosszú vágás szelte ketté. Csupa kosz volt, és láthatóan megsérült a lába is.

- Luna. - indult meg felé sietős léptekkel Draco. - Kérlek mond, hogy tudod hol van Angelika. - nyekeregte kétségbeesetten, mikor odaért.

- Elvesztettem a pálcám, miközben egy boszorkánnyal párbajoztam. Angi egyszer csak ott termett és... És megmentette az életem! - hadarta Luna zavartan. - De megjelent egy halálfaló is, és azzal a boszorkánnyal együtt akitől megvédett bekergették őt az erdőbe...

- Mikor történt ez, és hol? - faggatta idegesen a tejföl szőke fiú, a láthatóan kissé zavarodott Lovegood lányt.

-Nemsokkal azelőtt, hogy a föld beleremegett Harry és Voldemort összecsapásába. - válaszolta Luna a sérülései okozta fájdalomtól nyöszörögve.
- Ott! Azon a részen tűntek el a szemem elől!
- mutatott remegő kézzel a tisztás egyik oldala felé.

- Megyek megkeresem! Ti szóljatok a többieknek is, hogy Fobs eltűnt az erdőben!- vetette oda a volt iskolatársainak Draco.
Majd futólépésben elindult abba az irányba amerre Luna mutatott, hogy belevesse magát a sötét erdőbe és megkeresse a kedvesét.

- Malfoy hol van a pálcád? - kiáltott Nevill a távolodó szőke mardekáros után, de az valószínűleg már túl messze járt, hogy hallhassa a kérdést.

🔶

Angelika nem tudta milyen mélyre jutott az erdőben az üldőzöi átkai elől menekülve.

Megpihent egy hatalmas fa takarásában. Neki vetette a hátát fatörzsének, a futástól szúró oldalára szorította az egyik kezét, és zihálva próbálta össze szedni magát, miközben füllelt, de nem halott mást csak a távolban zajló csata hangjait. Épp ki lesett a fa mögül, hogy láthassa üldözik - e még, amikor a lába alatt megremegett a föld.

Mikor a remegés abba maradt teljes csönd borult az erdőre.

Angelika szorosan markolta a pálcáját a köré telepedett síri csendben és feszülten figyelt. El sem tudta képzelni miféle átok, vagy bűbáj hangozhatott el a csatatéren, amibe a föld is beleremegett. Újra kikucskált a fa mögül. Senkit sem látott. Fogalma sem volt mi törtéhetett, de úgydöntött elindul vissza a csatamező felé. Alig tett meg pár óvatos lépést, amikor a csend megszűnt, és a távolból örömkiáltasok hangzottak fel.

Földbe gyökerezett lábbal hallgatta a fülének oly ismerősen csengő emberi hangokat, amiket felé hozott a kitörni készülő vihar szele.

~ Lehetséges volna? Győztek? Voldemort meghalt? ~