Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

37. Fejezet ( 1. rész)

Angelika apja távozásának éjszakáján engedte, hogy maga alá gyűrjék az érzései és a félelmei a jövővel kapcsolatban, amit általában soha nem hagyott magának. Azzal vezette le a felgyülemlett feszültséget, hogy egész egyszerűen álomba zokogta magát, amire azért volt lehetősége, mert Luna az elmúlt két napban Nevillnél töltötte az éjszakát. Előző este ettől még kissé magányosnak érezte magát és iszonyúan bosszantotta, hogy neki az apja miatt nem volt lehetősége átmenni Dracohoz, hogy ne legyen magányos. De most kifejezetten örült az egyedül létnek. Aznap este egyszerűen nem lett volna képes a fiú vesébe látó vihaszürke szemei elé kerülni főleg, hogy a mardekáros biztosan belenézett volna a fejébe, ha nem mondja el mi baja. Reggel viszont elhatározta, hogy egy este éppen elég volt az önsajnálatra, gondolatban megrázta magát és igyekezett újra az a derűs, önfejű és heves Angelika Fobs lenni aki mindig is volt.

Újjult erővel ugrott ki az ágyból és a még mindig korai óra ellenére úgy döntött reggelizni megy. Arra számított, hogy a konyhába belépve mégcsak, a mindig már hajnalok, hajnalán tüsténkedő Missis Weasleyt találja, ezért meglepte, hogy a kis konyha tele volt kávézgató nőkkel. A kis konyhaasztalnál Ginny anyukáján kívül ott ült Draco édesanyja, Mcgalagony professzor, Hermione, Luna és Ginny is.

- Jó reggelt! - köszöntötte a társaságot meglepetten. - Mi ez a kis kupaktanács? Talán valami baj van?

- Ó! Mostanában szinte csak az van drágám. - sóhajtotta Molly.

- Na igen, de most kivételesen nem a gondokról beszélgetünk anya. - mondta Ginny. - Harrynek pár nap múlva lesz a 18. születésnapja, és mivel a 17.-et nem sikerült megünnepelni, szeretném meglepni egy a tiedhez hasonló szülinapi bulival.-fordult felé mosolyogva a barátnője. - Persze azért a végén kirobbant botrányt mellőzném, ha lehet, de azon kívül mindenki jól érezte magát. És Harryre rá férne egy kis kikapcsolódás, sőt igazából mindannyiunkra. Mindenki azt mondja, hogy a szülinapok jelenleg nem fontosak, de ÉN ezzel nem értek egyet. - magyarázta a vöröshajú lány erősen megnyomva az én szócskát. - Hiszen kitudja hány szülinapot lesz még lehetőségünk megünnepelni?

- Nem is tudom Gin... - kezdte bizonytalanul Angelika, de a barátnője közbe vágott.

- Ne már Ang, hiszen pont te mondtad nekem a múltkor, hogy a mostani helyzetben meg kell próbálnunk nem a jövőn agyalni és mindenből a legjobbat kihozni, nem?

Angelika elgondolkodva nézte a vöröshajú barátnője kissé kétségbeesett arcát. Aztán körbe pillantott a többi arcon is, akik szintén Ginnyt bámulták kissé szánakozva, láthatóan nem értették miért ilyen fontos ez neki. Ő se igazán értette, de a volt szobatársa annyi mindent tett már érte, hogy úgygondolta nem is kell értenie. Egyszerűen csak ki kell állnia mellette és kész.

- Igazad van Ginny! Harry megérdemel egy jó kis szülinapi bulit! - mondta határozottan. - Mármint.. Hahó! Ha ne adjmerlin nemsokára itt a világ vége. Mi lenne megfelelőbb alkalom egy utolsó hatalmas ünneplésre, mint a mi egyetlen kiválasztottunk születésnapja? - kérdezte mosolyogva a többiektől miközben széttárta a karját.

Ginny rögtön hálásan rá mosolygott, a többiek viszont egy pillanatig úgy néztek rá, mint akinek el ment az esze.

- Végülis... Szerintem sem annyira rossz ötlet, ha eltereljük egy kicsit a figyelmét a rá nehezedő nyomásról. - mondta Luna a barátnői segítségére sietve.

- Harry a családunk része évek óta úgyhogy, ha ti lányok azt mondjátok, hogy jót tenne neki akkor én támogatom az ötletet. - mosolyodott el Molly.

- Nem is tudom hölgyeim... - kezdte Mcgalagony.

- Ugyan Minerva a gyerekeknek igazuk van. Mindannyiunknak jót tenne egy kis figyelem elterelés. - állt Angelikáék mellé Narcissa is. - Évek óta élünk félelemben és már sosem kapjuk vissza a lehetőséget, hogy megünnepeljük az elmaradt szülinapokat. Engem is annyira bánt, hogy Draconak már két szülinapját is szinte teljesen figyelmen kívül kellett, hogy hagyjuk a körülmények miatt. - mondta nagyot sóhajtva.