Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

37. Fejezet ( 2. rész) (+18)

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jeleneteket tartalmaz!

Draco tisztában volt vele milyen betegesen hangzik amit mond, ezért is volt dühös magára, és ezért nem akart róla beszélni.

- Valami nagyon nincs rendben velem, igaz? - kérdezte a lánytól, majd lerogyott az ágyra és a kezébe temette az arcát.

Angelika földbe gyökerezett lábakkal nézte a magába roskadt fiút. Igyekezett elnyomni egy igen erőteljes hangot a fejében ami azt szajkózta, hogy bizony életében először az lenne a legjobb, ha feladná és menekülne. A hangnak valószínűleg igaza volt mégse tudta megtenni, nem tudta magára hagyni Dracot.

Lassan oda sétált hát az ágyhoz, leült a fiú mellé és gyengéden megsimogatta a rövid szőke tincseket a tarkóján.

- El mehetsz, ha akarsz. - motyogta a szőkeség az arcát eltakaró tenyerébe.

- De nem akarok.

- Mióta megismertelek elleptek az érzelmek, és én..., én nem tudom, hogy kell kezelni őket, és úgyérzem megfulladok.

- Ó! Szóval az én hibám? - kérdezte gyengéd mosolygós hangon, hogy oldja a fiúban a feszültséget, miközben kicsit meglökte a vállával.

- Persze, hogy a te hibád kislány! Az egész életemet fenekestül felforgattam miattad. - sóhajtotta, miközben bánatos mosollyal az arcán végre rá nézett.

- Sajnálom. - mondta együttérzően.

- Én nem Fobs! Egyáltalán nem... Csak nem igazán érzem, hogy örülnél annak, hogy itt vagyok. Mindent kockára tettem, hogy itt lehessek veled. A saját életemet és a szüleimét is és... Én csak azt akarom, hogy..., hogy csak az enyém legyél, érted? ( Angelika szóra nyitotta a száját, de ő leintette)- Tudom, tudom nem vagy tárgy, hogy birtokolhassalak. És hidd el igyekszem, hogy ne érezd úgy, hogy ki akarlak sajátítani. De sérti az önbecsülésemet, hogy már nem fontos neked, hogy kettesben legyél velem.

- De hát ez nem igaz. - mondta felháborodottan a lány.

- Nem?!!? Első éjjel is elutasítottál! - csattant élesen.

- Csak, mert nem akartam, hogy apám szétátkozza vagy szétrúgja a seggedet Malfoy! - dühöngött mostmár a lány is miközben felállt az ágyról. És tessék már megint veszekednek.

- Oké. Nem akartad kiakasztani apádat míg itt volt, megértem. De mostmár elment. Neked viszont ma is fontosabb volt, hogy Ginnyvel beszélgess, minthogy végre együtt legyünk!

- Draco.. - kezdte Angelika gyengéden, de a fiú túlságosan is beleélte már magát a vitájukba.

- Tudod milyen érzés nekem, ha elutasítasz Fobs? - kérdezte ingerülten, mire Angelika csak megrázta a fejét. - Megmutatom! - suttogta dühösen, majd gyorsan megszüntette a köztük lévő távolságot, és egészen közel hajolt hozzá.

Angelika ösztönösen lehunyta a szemét, érezte a fiú mentolos leheletét az ajkán. Annyira vágyott rá, hogy megcsókólja, hogy beleremegett. ~Merlinre már a közelsége is elég hozzá, hogy felizgasson. Ez őrület. ~
De hiába várta lehunyt szemmel, hogy Draco megcsókólja, nem tette. ~ Mi a franc? ~ gondolta, majd ki nyitotta a szemét és látta, hogy a mardekáros gonoszan mosolyog. Nyilván megint a gondolatait hallgatta és érezte a csalódottságát amit azért érzett, hogy nem kapja meg amit akar.

- Ez azért nem ugyanaz Malfoy! - sziszegte dühösen, mire férfi felhúzta a szemöldökét és kérdőn ránézett.( mintha szavak nélkül azt kérdezte volna, hogy valóban?) - Te is tudod, hogy nem. - durcáskodott tovább a lány. - Mégis bosszút akarsz állni. Kegyetlen vagy!- mondta Angelika. Erre Draco olyan arcot vágott mint egy ártatlan kisfiú.
~ Merlinre! Hogy tud ilyen ártatlanul nézni? Mint egy ma született bárányka. Pedig semmise áll távolabb tőle mint az ártatlanság! ~ gondolta magában. Hiába tudta, hogy a mardekáros valamiféle gonosz játékot készül űzni vele. Érezte, hogy a tomboló vágy, hogy az övé legyen szinte felemészti a testét. Ösztönösen a férfiasságához nyúlt volna, de a fiú keményen elkapta a csuklóját.